(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Bár Orbán Viktor miniszterelnök mai tusványosi előadásán már korántsem volt olyan magabiztos, mint mondjuk a választási kampány alatt, ám még mindig feltűnő módon - igaz, a szokásos gumicsontokkal, aknákkal tarkítva -
Az általa felsorolt kihívások (népesedés, migráció, gender, háború, energiabiztonság, recesszió) ugyanis - legalábbis elméletileg - mind megoldható krízisek, ennek eredményeként megindulhat a politikai diskurzus azok mikéntjéről.
Mehet a vita. A reménykedés. S akár még az Orbán Viktor által hivatkozott világvége várás is csak egy nyomasztó gondolattá szelídülhet.
Ugyanolyan átverés, mint a magyar miniszterelnök európai ellenfeleinek várható reakciói, melyek során ugyanezekre a kérdésekre más válaszokat adnak majd. S ezek következményeként az emberek valóban elhihetik, hogy a jelenlegi életvitelük valamilyen politikai vezetés mellett simán kitart 2030-ig.
Lehet a Netflixen kevesebb homoszexuális tartalom, vagy festhetjük az összes stadiont szivárvány színűre, miközben már a belső határokon is határvadász századok grasszálnak, sőt, akár még ki is békülhet egymással Vlagyimir Putyin és az aktuális amerikai elnök, tök mindegy - a klímaválság okozta összeomlást nem tudjuk elkerülni.
Még akkor sem, ha arról a nemzetállamok vezetői, és az uniós döntéshozók hallgatnak (mint most Orbán Viktor), és
Persze, aki elég katasztrófilmet/könyvet fogyasztott, az úgyis tudja, valahol a háttérben, füstös szobákban már készülnek a tervekkel - mert lesz jövő, csak az nem lesz zöld.