Legutóbbi, hulladéküggyel foglalkozó cikkünkben körüljártuk, hogy Kovács Imre, a Miskolci Városgazda Nonprofit Kft. szolgáltatási vezetője a trafikmutyi 2.0-nak nevezte azt az eljárást, melynek keretében 35 évre adta oda az Orbán-kormány a hulladékgazdálkodási koncessziót egyetlen pályázónak, a Mol leányvállalatának, a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-nek. A július 1-jével életbe lépő, új hulladékrendszerben akár öt- vagy tízszeresére is drágulhat a hulladékkezelés az olajcég monopóliumával, míg az átvételi árak csökkennek, és a magyar kkv-k az egész folyamat kárvallottjaivá válnak. Ugyanakkor nemcsak a városgazdálkodásért felelős vezető figyelmeztet arra, hogy durván megnőhet az illegális hulladéklerakók száma, miközben a hulladékpiac szereplőit abszolút bizonytalanság jellemzi.
A fideszes ihletettségű szemétszisztéma a szándékos környezetkárosítás minden eddig el nem képzelt lehetőségét is kimerítheti.
Most az jelenti a legnagyobb problémát az összes fémkereskedő számára, aki nem lesz koncesszori kereskedő, hogy sem a jogszabályok, sem az illetékes szervek nem adtak pontos iránymutatást abban, mi tartozik a koncessziós fémek közé
– rögzítette az Alfahír érdeklődésére a hulladékkezelés homályos helyzete kapcsán Szlávik Mónika, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesületének elnöke.
Felhívta a figyelmet, hogy a NAV oldalán található egy állásfoglalás, de az annyira szűk körű, hogy két másik szervezettel együtt is úgy látták, hogy össze kell állítaniuk egy táblázatot a hulladékátvevők részére. Ebben jogszabályok alapján szakmai érvekkel alátámasztották, álláspontjuk szerint mi tartozik, és mi nem a hulladékkoncesszió hatálya alá.
Erre visszacsatolást, választ sem a Lantos Csaba vezette Energiaügyi Minisztériumtól, sem a NAV-tól nem kapott még az egyesület.
Szlávik Mónika arra is kitért, hogy a legfőbb tisztázatlan kérdések közé tartozik az autóalkatrész, ami karbantartásból, javításból származik, s ugyanígy az elektronikai hulladékok köre.
A Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesületének a kezdetektől az az álláspontja, hogy a természetes személyeknél jelentkező, értékkel bíró fémhulladék nem a koncesszió része, mivel sem a koncessziós kiírásból, sem a koncessziós szerződésből vagy annak mellékleteiből, sem a 35 éves időtartamot alátámasztó dokumentumból ez nem olvasható ki
– szögezte le, hozzáfűzve, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) decemberben megjelent rendeletében sincs erről szó, ami az intézményi és a közszolgáltatási résztevékenységi alrendszereket taglalja.
Az egyesületi vezető elmondta, ez utóbbival kapcsolatban nyújtottak át nemrégiben petíciót az Energiaügyi Minisztériumnak és a Molnak mint koncesszornak is, választ azonban még egyik féltől sem kaptak.
(Fotó: Illegális hulladéklerakat felszámolása Vácrátót határában 2021. január 14-én. MTI/Koszticsák Szilárd)
Hangsúlyozta, szakmai szervezetük szerint a kiterjesztett gyártói felelősség körét képező fémhulladékok tartoznak a koncesszióba, ezek jellemzően a hulladékká vált járműveket és azok alkatrészeit jelentik, ideértve az akkumulátorokat is. Ezenkívül az is beletartozik, amit a hulladékbirtokosok ingyenesen kihelyeznek a szelektív hulladékgyűjtőbe – már ahol ilyen van az országban –, vagy bevisznek egy hulladékudvarba – egészítette ki.
Azt viszont nem tudja az egyesületünk értelmezni, hogy ösztönzőt alkalmaz a koncesszor egy közszolgáltatási tevékenységen, ugyanis azt kötelező igénybe venni, és a közszolgáltatási díjnak kell tartalmaznia minden olyan elemet, ami a hulladékgazdálkodást finanszírozza „A szennyező fizet” elvével összhangban, amit az Európai Unió elvár
– mutatott rá.
Szlávik arról is szólt, hogyan tudják átvészelni a következő időszakot a hulladékkezeléssel foglalkozó hazai vállalkozások. Elmondása alapján jelenleg megmaradt egy piaci szegmens, amelyik nem tartozik a hulladékkoncesszió hatálya alá a fémek esetében: ezt az építési és bontási hulladékok képezik.
A MOHU oldalán fellelhető, idevágó lista alapján azt mondta, ott 117 telephely szerepel, ez viszont maximum ötven fémkereskedőt takarhat, miközben
450 fémkereskedő és 560 bejegyzett telephely van az országban
– ismertette Szlávik Mónika, aki szerint ebből az látszik, a koncesszor hiába állítja, hogy országos lefedettséggel bír, hiszen a fentebbi szám csak az összes telephely ötödét fedi le.
"A bizonytalansági tényező az, hogy sikerült a lakosságnál is az edukációt abba az irányba félrevinni, hogy az emberek azért nem viszik be a hulladékokat, mert nem tudják, mit lehet leadni" – festette le a lakossági tájékoztatás hiánya kapcsán, kijelentve azt is,
mindez előbb-utóbb majd több illegális hulladékelhelyezéshez fog vezetni.
Mint elárulta, erről a problémakörről majd videók formájában tervez az egyesület beszámolni, mert már most is egyre több fotót küldenek nekik ilyen illegális lerakóhelyekről. Ezek főként olyan hulladékból állnak, amiket a magánszemélyek nem tudtak leadni – jegyezte meg.
Az egyesületi tagjaink számára az egyik legnagyobb probléma az egészben a bizonytalan helyzet
– fogalmazott lapunknak Szlávik Mónika.
Az illegális hulladéklerakók várható megszaporodásával kapcsolatosan elmondta, egy közepes méretű városban eddig körülbelül 20 lakossági MÉH-telep volt, ahol a magánszemélyek teljesen szabályos körülmények között leadhatták akár az építésből, felújításból származó hulladékokat, vagy a háztartásban tönkrement berendezéseket.
Innentől azonban az átvevőhelyek körülbelül egytizede fogja átvenni ezeket a hulladékokat, berendezéseket, ha egyáltalán
– erősítette meg Szlávik, akinek elmondása alapján
a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete jelenleg erre vonatkozóan is végez egy felmérést, hogy megtudják, a Mol-tulajdonban lévő MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. oldalán szereplő telephelyek valóban vesznek-e át a lakosságtól koncessziós fémhulladékot.
Bár az erre vonatkozó tények még nincsenek a birtokukban, attól tart, hogy ez nem így van.
Szlávik Mónika példaként említette, hogy egy nagyobb felújítás esetén, amikor mondjuk még a fészert is ki kell pakolni, hiába viszi el valaki a hulladékait egy lakossági MÉH-telepre, annak már csak a kétharmadát fogják tudni átvenni, az egyharmadát nem, mert arra nincsen engedélye a telepnek, így azzal az illetőnek el kell majd ballagnia a legközelebbi fémkereskedőhöz, aki alá tud írni a koncesszornak. Ez teljesen ésszerűtlen – jegyezte meg.
(Fotó: Feldolgozásra váró fémhulladék a Mü-Gu Kft. telephelyén Alsónémediben 2023. június 7-én. MTI/Szigetváry Zsolt)
Mint kifejtette, mindig arra hivatkozik a koncesszor, hogy azért van szükség a hulladékgazdálkodás átalakítására, merthogy Brüsszel körforgásos gazdaságot vár el tőlünk, és nem fogja tudni Magyarország teljesíteni a célszámokat, ami azt írja elő, hogy 2035-re 65 százalékot kell elérni.
Csakhogy ez nem igaz. Mint kiemelte:
Fém tekintetében csak a csomagolási hulladékra van elvárásra Brüsszelnek, ami kapcsán jelenleg 75,1 százaléknál tartunk. Magyarul már a 2060-as célt is kipipáltuk, szóval nem vagyunk lemaradva.
Szerinte fontos megérteni, hogy a hulladékgazdálkodás területén eddig külön volt egy ipari és egy lakossági szegmens. Egyrészt van a közszolgáltatás körébe tartozó hulladék Európában, ami nálunk is idén július 1-ig működött. Ennek körébe a szemétszállítás, a szelektív gyűjtés, a lomtalanítás, illetve a betétdíjas rendszer tartozik. Ezt végzik a közszolgáltatók. A másik terület az ipari hulladékkezelés, amely hazánkban is így volt az említett dátumig. Az ipari szegmens 2023 első félévében 63,1 százalékra van tervezve az országos gyűjtési és hasznosítási tervben, és mint megjegyezte, minden évben elértük ezt az arányt.
Ahol Magyarországnak valóban elmaradása van, az az, hogy az egész országban ki legyen építve a szelektív hulladékgyűjtési rendszer és bevezetésre kerüljön a visszaváltási díjrendszer, illetve hogy az értékkel bíró hulladékot eltérítsük a lerakóktól, de ez kizárólag a lakossági szegmensbe tartozik
– fogalmazott, hozzátéve, hogy alapvetően a települési szilárd hulladék kezeléséről és szelektálásáról van szó.
Az egyesületi elnök emlékeztetett:
2015-re kellett volna országos szinten kiépíteni a szelektív hulladékgyűjtési rendszert hazánkban, de ez láthatóan nem sikerült.
Úgy látja, erre kellene a koncesszornak fókuszálnia.
Kifejtette: 600 ezer tonna fémhulladékot gyűjtenek be évente Magyarországon a lakosságtól, az ipari szegmensben mindez másfél millió tonna. Ez 87 százalékos visszagyűjtési arány jelent. A települési fémre nincsen az EU-nak elvárása felénk, igazából az uniónak a lerakóktól való eltérítés a legfőbb célja – mondta el az Alfahírnek Szlávik Mónika.
(Címlapkép: Feldolgozásra váró hulladék a Mü-Gu Kft. budapesti telepén 2018. november 7-én. MTI/Mohai Balázs)