A délvidéki vendégek elmondták, hogy kapcsolatokat szeretnének építeni a magyarországi parlamenti pártokkal, ennek első állomása volt ez a találkozó. Beszámoltak arról, hogy új mozgalmuk a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével (VMDK) együtt az áprilisi szerbiai választásokon megtörte a Fidesz helyi szövetségese, az addig szinte egyeduralkodó Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) hegemóniáját. A délvidéki magyar szavazatok több mint egynegyedének birtokában minden jelentősebb magyar önkormányzatba bekerültek, és képviseletet szereztek a vajdasági tartományi parlamentben is. Ennek ellenére a magyar kormány semmilyen szinten nem hajlandó őket partnernek, a magyar közösség egyik legitim képviselőjének tekinteni.
Vona Gábor elmondta, hogy örült a megkeresésnek, hiszen pártja a Fidesszel ellentétben minden olyan külhoni magyar szervezettel párbeszédre és együttműködésre törekszik, amely munkáját valamely elszakított magyar közösség bizalmából végzi.
A megbeszélésen számos olyan téma is terítékre került, amely a vajdasági magyar–magyar és a határokon átívelő magyar–magyar kapcsolatok vonatkozásában is időszerű. Ilyen például a vajdasági magyar felsőoktatás helyzete, amely az érintett egyetemi oktatók szerint is veszélybe kerülhet azáltal, hogy magyarországi felsőoktatási intézmények kihelyezett tagozatai kezdenének el működni Szerbiában, tovább serkentve ezzel az agyelszívást.
A találkozó során a Magyar Mozgalom társelnökei átadták vendéglátóiknak azt a jegyzéket, amely azoknak a személyeknek az (egyre bővülő) listáját tartalmazza, akik a VMSZ bosszúhadjáratának estek áldozatul, véleményük vagy a Magyar Mozgalomban vállalt aktív szerepük miatt.
A találkozónak az is aktualitást adott, hogy ugyanazon a napon, december 1-jén tartotta meg idei rendes ülését a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), amelyre legitim szervezetként a Magyar Mozgalomnak és a VMDK-nak is meghívást kellett volna kapnia. Szávay István ezt a diszkriminációt szóvá is tette a MÁÉRT ülésén, illetve az azt követő sajtótájékoztatóján is.