Az igazságszolgáltatásnak nehezen nevezhető magyar jogrendszeren edződött magyarok is felkaphatták a fejüket, amikor a múlt héten nyilvánosságra került: a kerepesi HÉV-es támadás kapcsán
az ügyészség nem a támadókra, szexuális zaklatókra, garázdákra kért börtönbüntetést, hanem a lányát védő édesapára.
Gratulálunk.
Emésszük csak: egy apa, aki megvédi a lányát, négy év letöltendő börtönt kaphat, felfüggesztés nélkül, a lányt megtámadó, magából kivetkőző szexuális bűnöző, agresszor, zaklató egy év felfüggesztettet. Vagyis: semmit.
Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk ezt végig.
Egy fiatal lányt egy ittas társaság egyik tagja szexuálisan zaklat. Nem egy félreérthető helyzet, nem „szóváltás”, hanem konkrét szexuális fenyegetés.
A lány segítséget kér. Az apja azonnal odamegy. Dulakodás alakul ki, az apa cselekszik. Igen, súlyosan. Igen, veszélyesen. De nem ok nélkül.
És most ott tartunk, hogy:
– a zaklatók közül kettő megúszhatja következmények nélkül,
– a harmadik kap egy röhejes, abszolút súlytalan, következmények nélküli büntetést,
– az apa pedig börtönbe mehet.
Fontos kimondani: a kés használata nem elfogadható, és nem relativizálható.
De ugyanilyen fontos kimondani azt is, hogy a jog nem kezelheti ugyanúgy a kiváltó agressziót és az arra adott, pánikból fakadó védelmi reakciót.
Mert mit üzen ez az ítéleti irány?
– Ha zaklatsz, agresszív vagy, legfeljebb kapsz egy ejnye-bejnyét.
– Ha megvéded a gyermeked, lehet, hogy te fizeted meg az árát.
Ez az eset is rámutat, hogy igenis
újra kell gondolni az önvédelemhez való jogot.
Nem elméleti példák alapján, hanem valós élethelyzetekből kiindulva. Egy szülő nem paragrafusokat mérlegel, amikor a gyereke veszélyben van. Reflexből cselekszik. Ez emberi. Ez ösztönös. És ezt a jogrendszernek képesnek kell lennie kezelni.
Mert ha eljutunk oda, hogy egy apa fél megvédeni a lányát, miközben a zaklató nem fél semmitől, akkor nem az apa a probléma, hanem a rendszer.
És ezen nagyon gyorsan változtatni kellene.
(A szerző a Jobbik elnöke.)