Az európai munkavállalók közül a magyarok vannak az egyik legrosszabb helyzetben. Vérlázítóan alacsony bérekért, pocsék és sokszor megalázó munkakörülmények között dolgoztatják agyon őket. Ezen egyik pillanatról a másikra nem lehet változtatni. Az viszont csak szándék kérdése, hogy legalább az év legfontosabb családi és vallási ünnepén ne kelljen gürcölni.
A Jobbik ezért kezdeményezte, hogy szenteste legyen rendes munkaszüneti nap, amelyet ne kelljen máskor sem ledolgozni. Az Országgyűlésben számos alkalommal benyújtottuk ezt a javaslatot, ám a kormánytöbbség mindig lesöpörte az asztalról. Az egyik fő érvük az volt, hogy van már elég pihenőnapjuk a magyaroknak. Hogy mi az „elég”, az persze szubjektív dolog, de az biztos, hogy nem olyanoknak kellene ezt meghatározni, akik hosszú évek óta nem bérből és fizetésből élő munkavállalók – ha ugyan valaha is azok voltak.
Ahogyan az is tény, hogy a magyaroknak még a környező országokhoz képest is kevés munkaszüneti nap jut. Az osztrák, a szlovák, a horvát, de még a román, bolgár és ukrán munkavállalóknak is több idejük van feltöltődni, mint magyar társaiknak. A 11 munkaszüneti napunkkal az európai uniós átlagot sem érjük el, amely 12.
A magyar dolgozók általában is túl vannak hajszolva.
Átlagosan 1876 órát dolgozunk egy évben, míg például a franciák csak 1578-at. Vagyis egy magyar ember egy esztendőben 35 munkanappal többet dolgozik. A szabad szenteste ezt mérsékelné 34-re – de a kormány szerint „elég” pihenőidőnk van.
Ennél látványosabban nem is leplezhetné le magát a szavakban keresztény, és „a dolgozó kisemberek” mellett álló hatalom. Igaz, nem először történik ilyen. Orbán Viktor már 10 évvel ezelőtt Szaúd-Arábiában azzal dicsekedett a közel-keleti befektetőknek, hogy
„a magyar munkavállaló a minőségéhez képest meglepően olcsó, a magyar Munka törvénykönyve pedig rendkívül rugalmas”.
Magyarul: rossz pénzért sokat és rossz körülmények között dolgozunk. A kormány szerint pedig ez nem egy nehézség, amit le kell küzdeni, hanem éppen ez a cél.
Teljesen mindegy, mit állítanak magukról, hogy milyen címkét ragasztanak a homlokukra. Valójában kőkemény neoliberális, vadkapitalista felfogást képviselnek. Számukra a „gazdasági siker” az, ha a magyar munkaerő olcsó és jól kezelhető (mert jogfosztott) árucikként értékesíthető.
Mi más világnézetet képviselünk. Azt, amelyet XIII. Leó pápa már 1891-ben megfogalmazott, és amely szerint
embertársainkat nem tekinthetjük a puszta haszonszerzés eszközének.
A mi szemünkben a dolgozó magyar ember nem áru, hanem nemzeti érték, amely védelmet és gondoskodást érdemel. Többek közt azt is, hogy nyugodt, meghitt körülmények között tölthesse a szentestét szerettei körében. Mégpedig úgy, hogy ezt ne vasalják be rajta egy végigdolgozott hét végére odabiggyesztett szombati munkanapon.
Többek közt ezért is kezdeményeztünk népszavazást a következő kérdéssel:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy december huszonnegyedike munkaszüneti nap legyen?”
Ha most megfogjuk egymás kezét, ha képesek vagyunk szolidaritást mutatni a hatalommal szemben, akkor együtt kiharcolhatjuk ezt a jogot.
(A szerző a Jobbik elnöke.)