Egy hete vasárnap harmadszor választottak polgármestert Tiszaburán. Két hónapon belül. Az első két alkalommal ugyanis a bíróság megsemmisítette az eredményt. A döntést egy sor döbbenetesen arcátlan csalással magyarázták.
Videók, hangfelvételek és tanúvallomások bizonyítják, hogy
a választási procedúra szinte minden pillanata az elejétől a végéig tele volt súlyos törvénytelenségekkel.
Már a jelöltállítás is tragikomédiába fulladt, hiszen nem kevesebb, mint 77 aspiráns indult a választásokon. Nagy többségük azonban valamelyik valódi jelölt bábja volt, akiknek egyetlen funkciójuk volt: embereket delegálhattak a szavazókörökbe. A bizottságokban annak az akarata érvényesült, aki több választási strómant tudott kiállítani.
Ám az egymással versengő helyi klánok ennél is biztosabbra mentek. A faluban nyílt titok, hogy egy-egy voks ára 20 ezer forint volt, sőt az illegális szavazattőzsdén ennek az árfolyama a választási napjának végére akár 70 ezer forintra is felszökött. A szürreális kutyakomédia odáig fokozódott, hogy
több urnában készpénzt is találtak.
Így lett Tiszaburán a demokrácia ünnepéből a demokrácia nyomorult, szégyenletes paródiája, amelyről már a törvényesség hártyavékony máza is lekopott. A faluban mára mindenki tisztában van azzal, hogy bárki is győz, az diadalát a választási rendszer gátlástalan meghekkelésének köszönheti.
Sokan szörnyülködnek, mások kinevetik a tiszaburaiakat. Pedig ami a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei településen történt, az nem egzotikus, bizarr kivétel. Talán nem ennyire látványos és arcátlan módszerekkel, de magyar falvak százainak sorsa dől el négyévente hasonló módon. És azt se higgyük, hogy ezek a piszkos eszközök csak a helyi hatalmi harcokban kerülnek elő.
Ahol a polgármesterre leadott szavazatot adják-veszik, ott az emberek voksa az országgyűlési választásokon is megvásárolható.
Az állampolgári jogok áruba bocsátása járványként terjed a kistelepüléseken. A gyógyítás legelső lépése pedig a diagnózis felállítása. Mi, a Jobbikban nem szeretünk mellébeszélni, úgyhogy kereken kimondjuk itt is: a megvásárolt voksok nagy részét tanulatlan, szegény, végletekig kiszolgáltatott emberek adták le. Jelentős részük fel sem fogja, mit tesz, a választás súlyát, jelentőségét képtelen átlátni.
Beszéljünk világosan: nekik nem volna szabad szavazni. Ezzel nemcsak az ország, de ők is jobban járnának. Aki ugyanis kilóra megvehető darabáruként tekint a saját honfitársára, sőt falibelijére, annak esze ágában sincsen képviselni az érdekeit. Aki eladja a voksát, mindig önmaga és gyermekei ellen szavaz. Ahogyan a törvények nagyon helyesen nem engedik, hogy az emberek szabadon tönkretegyék az életüket a drogokkal, úgy az sem lehet alapjog, hogy százezres tömegek úgy dönthessenek saját maguk, a lakhelyük és a hazájuk jövőjéről, hogy ehhez a legalapvetőbb tudásuk is hiányzik.
Ki kell már végre mondani:
a választójog NEM jár mindenkinek!
A Jobbik ezért kezdeményezte, hogy
csak az vehessen részt a választásokon akár szavazóként, akár jelöltként, aki legalább a nyolc általánost elvégezte.
Az ország sorsával való felelőtlen játék nem alapjog, az eladott szavazat nem méltóság! A meggyalázott magyar demokrácia becsületének helyreállítása hosszú és kemény munka lesz. És a legelső feladat, hogy őszinték legyünk önmagunkkal és a nemzettel szemben akkor is, ha az igazság kényelmetlen.
(A szerző a Jobbik elnöke.)