A tavalyi rendkívül jó éve volt a mezőgazdaságnak, az idei valamivel elmarad ettől, de elég volna ezt tartani – ezzel nyitott Font Sándor, mire Gőgös azzal tromfolt: ő a maga részéről a magyar agrárium 1988-as eredményeivel elégedettebb volna, „a két háború közötti árvalányhajas nosztalgiával szakítani kéne és végre valami normálisat csinálni ebben a szakmában, mert különben a csehek és a lengyelek után a románok is lehagynak bennünket”. Font szerint „ha mindez igaz lenne, már megszűnt volna a magyar mezőgazdaság, ezzel szemben egyre jobban gazdálkodnak a hazai gazdálkodók”.
Az MSZP-s szakpolitikus-képviselő a jogbizonytalanságot emelte ki, mint az egyik legfőbb hátráltató tényezőt („a földtörvény, a földbérlet és földértékesítés minden volt, csak nem jogbiztonság”), a jobbikos Magyar Zoltán úgy vélte, „a vidéki milliókat kéne végre helyzetbe hozni, az agrártámogatások révén bevonni az ágazatba, fizetőképes munkahelyeket létrehozva számukra, helyben”. Magyar megjegyezte, „ma nem biztos, hogy az a jó, ha valami jól megy, mert akkor hirtelen megjelenhetnek ott a kormányzati szereplők”. Gőgös Zoltán pedig azzal példálózott: akinek átlag búzatermése volt, az veszteséges volna, ha nem lennének az uniós támogatások. Magyar szerint „hiába kapott az ország egyetlen uniós ciklusban 700 milliárd forint agrár- és vidékfejlesztési támogatást, ez nem nagyon látszik”.
Hogyan teljesít a hazai agrárium 2014 óta? Ezt a kérdést tették föl szavazásra a konferencia résztvevőinek, s 50 százalék voksolt arra, hogy ugyanúgy, 28 százalék szerint jobban, 22 százalék szerint rosszabbul.
Az állami földek licitje Font Sándor szerint sikertörténet, mert „túljelentkezés volt, de míg tizenöten nem nyertek, csak egy valaki, persze, hogy több a sértett ember. Ennél tisztább eljárást nem tudnék mondani és a földek magyar gazdákhoz kerültek”. Kis nevetés futott végig a termen, amikor Font arra biztatta a jelenlévőket: „Kérdezzék meg a nyerteseket!”
„Valóban volt 30 ezer nyertese a földliciteknek, de ez jó, ha hatezer érdekeltséget jelenthet” – így Gőgös. – Sok a „hirtelen támadt” fiatal gazda, aranykalászos gyorstalpalóval. Biznisz volt a földeladás, nem más, jól behatárolható kormányközeli körök óhaja volt ez, de persze sokan kényszerből is licitáltak a bérelt földjükre, hogy ne tegyék tönkre őket. A Hortobágyon például egy műkörmös és egy fodrász Londonból legeltet, persze, valójában csak a hektáronkénti 150 ezer forintos támogatást veszik fel. Amikor rákérdeztem a miniszterre, azt válaszolta: nem vizsgálják, melyik nyertes hol tartózkodik. Hát ez az, megszüntették az NFA-t, nincsenek már megyei kirendeltségek, senki sem ellenőrzi, a nyertesek betartják-e a vállalásukat. Az egyik például, amelyik legelőt nyert, kérte átminősíteni a marhákat mangalicára. Klientúraépítés ez, nem más, sok esetben nettó költségvetési csalás. Aki nem műveli a földjét, attól vissza kell és vissza is fogjuk venni!”
Magyar Zoltán szerint nem csak azt kell elszámoltatni, aki nem megfelelően műveli a földet, hanem azt is meg kell vizsgálni, a nyertesek honnan teremtettek elő több száz millió forintot a földvásárlásra. „Nemes, szép célokról beszélt kezdetben a Fidesz (szociális földprogram és hasonlók), majd jött egy éles fordulat, és a legsötétebb SZDSZ-es privatizációt is lepipálva verték dobra az állami földeket – vélekedett a Jobbik szakpolitikusa. – Óriási veszteséget okoztak ezzel a jövendőbeli kormányoknak. Kevés helyben élő családi gazdálkodó tudott előteremteni 4-600 millió forintot földvásárlása, holott elvileg őket célozta meg a program. Azé lett a föld, aki elő tudott teremteni több száz millió forintot”.
Egyetért-e az állami termőföldek értékesítésével? – kapta az újabb kérdést az Agrárszektor konferencia több száz résztvevője. Nyolcvan százalék voksolt nemmel, húsz százalék igennel.