A mikrokörnyezetemben úgy tapasztalom, hogy valamilyen szinten mindenkit megmozgatott a Föld tüdejét pusztító tüzek látványa. Mint minden jelentős történet esetén, a social media közösségek három részre szakadtak:
- a prayforamazonia hashtaggel ellátott kontentet osztogatók, akik igyekeznek felhívni a figyelmet egy súlyos problémára (ebbe a csoportba tartozom én is)
- azok, akik felsőbbrendűbbnek érzik magukat és arról posztolnak, hogy „mé', asszed ha megosztod, segítesz?”
- a harmadik csoport tagjai, akik mindenki fölé emelkednek, letekintve a pórnépre azzal a felütéssel, hogy lájkkurvaság ilyen ügyekkel foglalkozni, így válva igazi lájkprostivá
Szintén jellemző viselkedésformánk, hogy például Donald Trumpot szidjuk, amiért tagadja a klímaváltozást és nem tesz megfelelő lépéseket az ökoszisztéma védelmének érdekében.
Tesszük mindezt délután kettőkor, azután, hogy délelőtt a boltban egyszerhasználatos műanyagba tettük a zsömlét, másik egyszerhasználatos műanyagba a paradicsomot, harmadik egyszerhasználatos műanyagba pedig kértünk félkiló húst az ebédhez és vacsorához, ami mellé vettünk egyszerhasználatos műanyagba palackozott kólát. Akinek nem egyszerhasználatos, ne vegye magára, nyilván elvétve találkozhatunk olyan emberekkel, akik a kólás flakonba utána vizet töltenek, az átlátszó zacskót felhasználják még valamire, mielőtt kidobják, legalább annyival könnyítve a bolygón, hogy minimálisan kisebb lesz az ökológiai lábnyomuk.
Műanyagmentes július: nem kell megőrülni, és akkor menni fog
Ahogy a testsúly tartós csökkenését sem lehet egyszeri fogyókúrával elérni, hanem -mint mondani szokás- életmódváltásra van szükség, beleértve a kevesebb, tudatosabb étkezést és a rendszeres kalóriaégető testmozgást, úgy van ez a műanyagalapú élet elengedésével is.
Ha mindezeken túl voltunk, még elmegyünk a moziba megnézni az új Marvel-filmet, ahol a kukában landol az egyszerhasználatos műanyagból készült szívószál, mielőtt hazavezetünk a belsőégésű motorral ellátott autónkkal.
Ha esetleg van rá pénzünk és szeretünk utazni, nyáron repülőre ülünk, ami gyakorlatilag az egyik legkörnyezetszennyezőbb közlekedési forma, ahogy azt tették a Föld megmentésére összegyűlt arcok is, kimaxolva a képmutatást:
Magángéppel, magánjachttal utaztak a sztárok, hogy aggódjanak egyet a klímaváltozás miatt
A klímaváltozás felgyorsulása egy kevésbé várt következménnyel is járt: elszaporodtak a fotelkörnyezetvédők. Ők azok, akik különböző, egyre nevetségesebb indokokat találnak ki arra, hogy miért ülnek be az autójukba a hét öt napján és állnak a dugóban heti tízszer - mindezt természetesen tökegyedül.
Majd szépen rákenjük a világ vezetőire: ti tehettek arról, hogy pusztul a bolygónk. Persze ezzel nem elvitatva a halogató, esetleg tagadó, például az autógyártók oldalára álló Donald Trump, Jair Bolsonaro vagy éppen Orbán Viktor-féle elnökök súlyos felelősségét. Az emberiség azonban politikai segítség nélkül is tudna tenni a bolygóért.
Folyamatosan pusztul
A mérési adatok hiányossága miatt nem egyértelmű, hogy a mostaniak-e minden idők legpusztítóbb erdőtüzei az Amazonas-medencében. A brazil űrkutatási intézet 2013 óta végez ilyen jellegű megfigyeléseket, azóta idén a legsúlyosabb a szituáció.
Nem összefüggő területeken ég az erdő, összesen 75-80 ezer regisztrált esetről beszélünk. A 2018. január és augusztus közötti időszakhoz képest 85 százalékkal nőtt az erdőtüzek száma 2019 ugyanezen hónapjaira.
A Global Fire Data számai szerint viszont 2003, 2005, 2007 és 2010 augusztusában is rosszabb volt a tűzhelyzet Brazíliában, mint most.
Miért fontos?
Nagyjából a bolygó 7 százalékát fedik esőerdők, ezek az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok 30 százalékát nyelik el évente. A fák hatékony oxigéntermelők és szén-dioxid-semlegesítők. Ha leég egy fa, szén-dioxid kerül a levegőbe, plusz onnantól kezdve megszűnik az oxigéntermelése és az üvegházhatású gázok elnyelése. Ezek a folyamatok kulcsfontosságúak a bolygó felmelegedésében.
Maga az Amazonas egyes mérések szerint a Föld oxigéntermelésének 20 százalékáért felelős.
Ennek ellenére mégis zajlik a pusztítás. A BBC idén nyáron számolt be róla, hogy Brazíliában percenként egy focipályányi erdőt vágnak ki. Bolsonaro hivatalba lépése halálos döfés volt az Amazonasnak, a brazil elnök eleve azzal kampányolt, hogy kiterjesztik a bányászatot és a nagyüzemi mezőgazdaságot az eddig védett területekre is. Tavaly augusztus óta 20 százalékkal gyorsult az esőerdő irtása. A föld tökéletes megtisztításához sokszor a tüzet használják.
Összességében az elmúlt 50 évben az amazonasi esőerdő 17 százalékát irtották ki.
Miért csinálják ezt?
Az erdőket azért vágják ki, vagy égetik fel, hogy ki tudják szolgálni az emberiség fogyasztási igényeit. Brazília a világ egyik legnagyobb marhahús exportőre, a több marhához nagyobb mezőgazdasági területek kellenek, ezt pedig az Amazonasból lehet „szerezni”.
Nem kizárólag marhahúsról van szó, tejtermékekről, vagy épp a szójáról is. Ez az eljárás nem csak Brazíliára jellemző, például Kongóban annak érdekében perzselik fel az esőerdő bizonyos részeit, hogy pálmaolajat termeljenek.
A WWF szerint a szarvasmarha-tenyésztés miatt történő erdőirtás évi 340 millió tonna szén-dioxidot termel, a Greenpeace adatai alapján a trópusi fakivágások több üvegházhatású gáz kibocsátásával járnak, mint az egész közlekedési szektoré. Ezekben még a szintén káros, szarvasmarha-tartás következtében kibocsátott metánmennyiség nincs is benne.
Ezért vagyunk mi is felelősek
Az Amazon Watch szerint 2018-ban az Európába exportált összes marhahús 41 százaléka Brazíliából érkezett. Az európai szójaimport is komoly mennyiséget tesz ki a latin-amerikai országból, aminek jelentős részét állati takarmányként hasznosítják a kontinens országai. Azt pedig az Átlátszó írta meg, hogy a magyar állattenyésztéshez évente körülbelül 600 ezer tonna szóját importálunk, elsősorban Brazíliából, Argentínából és az Egyesült Államokból.
Így tehát haza is érkeztünk, megtalálva a saját felelősségünket a pusztításban.