– A tudományos elismerései, a politikai szerepvállalásai mellett ha van egy képzeletbeli polc, akkor hova helyezi a Jobbik pártalapítványa által Önnek adományozott Pongrátz Gergely-érdemkeresztet?
– Igen nagyra értékelem ezt a kitüntetést, mert az a közösség, amely nekem ítélte azt, sok tekintetben hozzám hasonló értékeket vall. Fontosnak tartja a kis- és közepes családi gazdaságok, a helyi gazdaság és társadalom, a helyi közösségek megerősítését a hazai és nemzetközi nagytőkével szemben. Nem arra törekszik, hogy kiegyezzen ezekkel az erőkkel, tőkeérdekeltségekkel, hanem arra, hogy az emberekkel lépjen szövetségre. Ez a díj azokat a gazdálkodó családokat, helyi közösségeket is illeti, akik a társadalom alapját, megtartó erejét, szövetét adják, mégis a saját államukkal szemben is egyre kevesebb sikerrel tudják megvédeni magukat. Az életemet az ő támogatásukra tettem fel. A kitüntetés és annak névadója is visszatükrözi ezt a közös küzdelmet.
– Az utóbbi időben kevés nyilvános szereplést vállalt, de vajon az Ön által képviselt csoportokkal aktív maradt a kapcsolata? Értesül hasonló esetekről, mint amilyeneket a korábbi földügyi jelentéseiben olvashattunk?
– Tudatosan döntöttem úgy, hogy hátralépek, de ennek ellenére számos információt kapok a földügyekről és nem csak azokról. A tudatos visszahúzódásom egyik oka, hogy beláttam: a társadalom eszmélése időigényes, alig gyorsítható folyamat. Időre van szükség ahhoz, hogy ez a korrupt, velejéig romlott rendszer magába omoljon. Annyit tudok tenni, hogy nyitogatom az emberek szemét, mert nép nélkül nem lehet rendszerváltozást elérni. Szélesebb tömegeknek kell rádöbbenniük arra, hogy már tényleg nincs hova hátrálniuk, és ami körülöttük zajlik, az nem az, mint amiről beszélnek nekik. Készítek egyébként még egy összegző jelentést is a földügyekről. Teljes képet szeretnék felrajzolni arról, és az utókor számára is dokumentálni akarom, hogy az elmúlt kormányzati ciklus alatt mi is történt az állami földterületekkel.
– A Jobbik változtatás nélkül beterjesztette az Országgyűlés elé az Ön nevével fémjelzett Nemzeti Vidékstratégiát. A kormánypártok már a látszatra sem ügyelve szavazták le múlt héten a korábban a zászlajukra tűzött célokat.
– Semmiféle érdeke nem fűződik sem a Fidesznek, sem Orbánnak ahhoz, hogy napirendre tűzze ezt a kérdést. Ügyes húzásnak tartom, hogy a Jobbik részéről Magyar Zoltán, az LMP-ből pedig Sallai R. Benedek is beterjesztette változatlan formában a kormány saját programját, hogy kiderüljön, hogyan viszonyulnak hozzá. Ahogy az várható volt, az előterjesztést már a bizottságban elgáncsolták. De hát hiszen annak idején Gyurcsányék sem hozták a Parlament elé a vidékfejlesztési tervet, pedig hét év vidéki költségvetéséről, 1400 milliárd forintról volt szó, hanem „lezsugázták” egymás között. A helyzet mit sem változott. Fidesz vagy MSZP láthatóan egyre megy. A vidék ügyeit egyik sem akarja az ország nyilvánossága előtt megvitatni és törvényi rangra emelni. A Fidesz-kormány határozatot is csak akkor adott ki a témában, amikor kiléptem a kabinetből. Bizonyítani kellett a népnek, hogy személyemtől függetlenül is él a program. Persze, azóta sem foglalkoztak vele. A törvényalkotásra vagy a költségvetési források elosztására, annak semmiféle hatása nem volt.
Az eszmélés elkezdődött
– Ön és számos Önnel azonos értékrendet valló politikus, szakember éveken át kongatta a vészharangot amiatt, hogy a földtörvény nem védi meg a hazai termőterületeket a spekuláns tőkétől, sem a külföldiektől, sem a hazai oligarcháktól. A Fidesz és a kormánypártok szavazói úgy tekintettek erre, mint hangulatkeltésre, az Ön lemondására mint árulásra és hisztériakeltésre. Tavaly ősszel viszont, amikor nyilvánosságra került, hogy az EU kötelezettségszegési eljárást indíthat hazánk ellen a földtörvény miatt, a „közszolgálati” televízió híradója a kormány szócsöveként fordított egyet a köpönyegen. Elővette a szabadságharcos retorikát, és arról számolt be, hogy Zalában óriási gondot okoz a gazdáknak a külföldiek földszerzése, ami miatt nem tudnak újabb földterületekhez jutni, és kínzó földéhség alakult ki a térségben. Közel 1 millió szavazót vesztett a Fidesz. Tapasztalt olyat a környezetében, hogy ha lassan is, de az emberek kezdenek rádöbbenni arra, hogy mi folyik körülöttük?
– Többféle véleménnyel találkozom a környezetemben. Azokkal nincs mit kezdeni, akik szinte vallásos hittel ragaszkodnak a jelenlegi kormányhoz, a Fideszhez, és elsősorban annak a vezetőjéhez, Orbán Viktorhoz. Ők úgy gondolkodnak, hogy akármit is tesz a kormány, az úgy jó, ahogy van. Ők akkor sem válnának le pártjukról, ha az lőne rájuk. Egy másik réteg egyáltalán nem meggyőződésből, hanem saját érdekei mentén kapcsolódik a Fideszhez. Ők abban érdekeltek, hogy ez a számukra – elsősorban anyagi, vagyonosodási – előnyöket, szabad rablást biztosító kurzus folytatódjon. A tényleges polgári, nemzeti oldalon azonban, azok körében, akiket komolyan foglalkoztatnak az ország ügyei, annak jövője, elkezdődött egy gondolkodási folyamat. Tagja vagyok például a Professzorok Batthyány Körének és a Százak Tanácsának, ahol szintén nagyon érdekes belső levelezések zajlanak a folyamatokról, és azt érzem, hogy elindult egyfajta eszmélés. A kormány – a nemrég kitört médiaháborútól függetlenül – uralja a médiát. Így nehéz tájékozódni a tényleges helyzetről. Részben ennek tulajdonítom, hogy az értelmiség egy része a kormányzati kommunikációs paneleket ismételgetve változatlanul ott tart, felismerései ellenére arra a következtetésre jut, hogy még mindig jobb a mostani kormány, mintha Gyurcsányék visszatérnének. Fel sem merül, hogy ezen túl lehetne más alternatíva is. Ám ha ezen túljutnak, és nem a kisebbik rosszat választva tartják a Fideszt hatalomban, akkor gyors ütemű változások kezdődhetnek.
– A hatalom önmagába roskadásáról beszélt korábban. Elmondható, hogy az Orbán-kormány már elérte hatalma csúcsát, és – birodalmi hasonlattal élve – a rómaiakhoz hasonlóan hanyatlásra és törvényszerűen bukásra van ítélve a külső és egyre látványosabb belső konfliktusai miatt?
– A Római Birodalom bukásában nem csak az játszott szerepet, hogy túlnőtte önmagát. Véleményem szerint annak kell bukáshoz vezetnie – és ez nem csak a rómaiakra igaz –, ha az állam leválik erkölcsi talapzatáról, ha megszűnik az emberi értékek, erkölcsi normák tisztelete. Az ilyen velejéig romlott rendszer törvényszerűen önmagába roskad. Oly mértékben eltávolodik a jog, az intézményrendszer, a törvényhozás az erkölcsi normáktól, hogy elkerülhetetlenné válik a bukás. Valószínűleg mi sem tudjuk elkerülni ezt az összeomlást. Én úgy látom, hogy belülről reformálhatatlan a rendszer. Átvette a hatalmat egy rablóbandák, oligarchacsaládok alkotta, maffiarendszerűen működő hálózat. Ez belakta és fogságban tartja az államot, amit már aligha lehet összeomlás nélkül leválasztani róla. Rá kell döbbennünk, hogy azt az egész mocskos rendszert kell MSZP-stől, fideszestől elsöpörni, ami a Németh-kormány spontán privatizációs mozdulataival kezdődött folyamatban épült ki Magyarországon. Ez az egymást váltogató, „nappalos és éjszakás” politikai műszakok által kiszolgált rablófolyamat évtizedek óta tart, és úgy tűnik, hogy a vége felé közeledik. A mostani konfliktusokat is nagyrészt ennek tudom be. Fogy a közös holmi, amit még el lehet vinni, megcsappant a nemzeti vagyon, a földeket is elosztják, a kasszák környékén is egyre nagyobb a tülekedés. A maffiacsaládok egyre gyakrabban hajba kapnak a maradék koncon. Simicska Lajos, bár hirtelen megvilágosodva hangoztatja, hogy mennyire nem ért egyet a kormányzat diktatórikus módszereivel, alapvetően nem különbözik a többi oligarchától, a Csányi Sándoroktól, Leisztinger Tamásoktól és még sorolhatnám. Rablóháború zajlik bizony itt, amelyben a politika és annak kulcsfigurái kiszolgálják ezeket a maffiózókat, akik ezért fizetik őket. Az alatt a hosszú időszak alatt például, amíg a Fidesz nem volt hatalmon, finanszírozni kellett a működését. Simicska Lajos – egyfajta vállalkozásnak tekintve a politikát – nagyon sokat invesztált ebbe a pártba, amelytől jelentős haszonnal visszaköveteli a befektetéseit. Közben megjelentek újabb maffiózók is a hatalom környékén, a politika és a miniszterelnök pedig – időnként egymásnak ugrasztva őket – megpróbál egyensúlyozni, lavírozni ezek között a régebbi és új keletű maffiacsoportok között. Ami most itt zajlik, az szerintem a maradék koncért, az ország még meglévő vagyona elrablásának a lehetőségéért folytatott harc. Ez a küzdelem persze gyorsíthatja az összeomlást. Arra kell figyelni, azt kell elérni, hogy kevéssé legyen fájdalmas a bukás az emberek számára, ne ők legyenek az áldozatai.
Csák Máték földje
– Az összeomlás utáni első feladat lehetne végre egy nemzeti vagyonleltár elkészítése, amely immár három évtizede várat magára. Nemcsak az eltűnt javak számba vétele fontos, hanem annak feltárása is, hogy ki, miként asszisztált ehhez a folyamathoz. A főváros V. kerületének kétes hátterű ingatlanügyeiből az látszik, hogy valójában mindenki kapott egy részt a koncból, így senkinek nem állt érdekében egy számára jól tejelő üzletet borítani. 2010-ben a Fidesz fő választási ígéretei a vidék megújítása és az elszámoltatás volt. Aztán előbbiről lassabban, utóbbiról gyorsan kiderült, hogy valójában a megvalósítására nincs komoly szándék. Vélelmezhetően a belvárosi recept működött nagyban is. Ami talán sokak számára újdonság lehet, hogy fel-fellebben a fátyol a politika hátországáról, a kulisszák mögötti világról, és fel-felbukkan az a közös tőkeérdek, ami felülírja a választók felé generált úgynevezett Fidesz–MSZP vagy jobb- és baloldali konfliktusokat.
– Hosszú ideje mondogatom, hogy nem a Fidesz és az MSZP vagy az úgynevezett jobb- és baloldal között húzódik a politikai törésvonal, pedig az érintettek ezt próbálják elhitetni velünk. Az igazi törésvonal a spekuláns tőkeérdekek és a helyi közösségek értékei és érdekei között húzódik. Van egy egységes tőkeérdekeltségű maffiahálózat, és a látszólag kétfajta politikai kör tulajdonképpen ugyanannak a maffiaérdekkörnek a kiszolgálásáért verseng egymással, váltogatja egymást a hatalomban. Az oligarchák pedig egymással üzletelnek, Csák Máték földjévé teszik, egymás közt felosztják az országot. Néha vannak ugyan köztük konfliktusok, de egymás vizeit csak ritkán zavarják. Ez a közös tőkeérdekeltségű hálózat most éppen a Fideszt tolta fel a politika csúcsára, de korábban Gyurcsányt vagy éppen Bajnait segítette. Ideje lenne hát tőlük visszavenni és a közjó szolgálatába állítani a közösségek államát!
– Ha a hatalom összeroskadásáról beszélünk, akkor nem Orbán és nem a Fidesz bukásáról, hanem a nagy érdekkörről beszélünk?
– Abszolút, a háttérre kell főleg figyelni. Ahhoz, hogy az országot le tudjuk választani erről az egységes maffiahálózatról, alapjaiban kell hogy megrendüljön a rendszer. Itt már rég nem Fideszről vagy MSZP-ről kell beszélni, hanem magát a rendszert kell felszámolni. Ám ehhez nem csak az oligarchák gyarapodását kell megakadályozni, a helyzet ennél ma már sokkal súlyosabb. Ez a maffiahálózat – megfelelő hatalmi pozícióba helyezve saját embereit – képes arra is, hogy törvényeket hozasson. Központjaiból egyszerűen beküldi a kész tervezetet, és a miniszternek csak alá kell írnia és beterjesztenie a törvényhozás elé. Majd a miniszterelnök elrendeli a frakciónak a kötelező szavazást, és törvény lesz abból, amit a maffiaközpontban megírtak. Ezt a struktúrát kell felrobbantani ahhoz, hogy vissza lehessen venni az államot. Ehhez persze egy olyan, tisztességes, valóban néppárti, keresztényszociális és nemzeti elkötelezettségű erőre van szükség, amely képes egy új, értékvezérelt, szolidáris, az emberek, a közjó szolgálatában álló államot megszervezni, működtetni.
Az interjú folytatása a Bar!kád hetilap csütörtökön megjelent számában olvasható.