A 2010-ben színre lépő ötfős csapat vitathatatlanul a hazai rock/metal színtér egyik legkülöncebb és legmegosztóbb alakulata. Az együttest alkotó – öltözetükben leginkább a húszas-harmincas évek tweed korszakát megidéző – karakterek mindezek ellenére nem szégyenkeznek, bátran felvállalják arcukkal (igaz, szemüket fekete csíkkal kitakarva és arcukat sminkelve) és nevükkel is produkciójukat.
Amelyben van minden, mint az üres boltban: rock, thrash, twist, death, swing, nu metal – mindezek persze jó néhány esetben (és direkte) külföldi áthallásokat sem nélkülöző panelekból felépítve –, sőt echte köcsög metálosként még funkyra is ragadtatják magukat. Persze, ez nem teljesen igaz, mert nem is egészen az a stílus:
A zéró tolerancia jegyében alkotó – vélhetően az óvodai jeleiket névként felhasználó – fenegyerekek baráti egysége tavaly megingott egy picit, de hőseink hamar orvosolták a problémát, Perecet Gomba váltotta a basszusgitáros poszton. Ezáltal már a Rakéta - ének, Pöttyös labda - gitár, Fésű - gitár, Gomba - basszusgitár, Ostor - dob felállást lehet szidni… már ha akarjuk.
A munkásságukon végigtekintve nem teljesen egyértelmű, hogy az undergroundba vetett mély hit, vagy a sznobság felsőbbrendű érzete nyújthat ihletet alkotási vágyuk kielégítésekor… Egy biztos, a szándékosan néhol obszcén és az elsőre (na, jó, néha másodikra is) értelmetlennek tűnő soraik mögött mély gondolatokat is felfedezhet a kellőképpen toleráns és türelmes hallgató. A görbe tükörben sok esetben a (nem is annyira bújtatott) társadalomkritika vagy napi aktualitás, hol humoros, hol abszolút életszagú megfogalmazásban kerül elénk. Hogy ez világraszóló zsenialitás vagy csak szimpla (System of the) Down kórosság? Azt majd a tudatlan (ezen próbál segíteni ez a cikk), vagy éppenséggel a kimondottan erre vágyó és már érteni vélő közönség eldönti…
Mert, ha felül tudunk kerekedni az egyes esetekben először még idegesítő – elmélyedve benne viszont markáns arculati elemmé váló – stíluskavalkádon és a jó párszor elővett trágár kifejezések okozta szemlesütő (ál)pironkodáson, idővel még a slágeresség nyomaira is bukkanhatunk. A komfortzónánkból kilépve, helyenként az önmagunkba nézést is vállalva, már nem is annyira generál kényelmetlen-érzetet ez a groteszk műsor. Sőt!...
A csapat honlapján és Facebook-oldalán (az eddigi ZPZ diszkográfia – egy 2013-ban publikált, 11 számos nagylemeznyi anyag, egy háromszámos, 2014-es EP, valamint egy egyetlen szerzeményből álló, frissnek mondható gyros demó – teljes egészében elérhető és megismerhető. Utóbbihoz nemrég videoklip is készült:
Ajánlani senkinek nem ajánljuk őket, mert egyrészt, ez itt nem a reklám helye, másrészt, aki fogékony a prosztó provokálás és a burkolt észosztás határmezsgyéjén szemtelenül, de roppant ügyesen egyensúlyozó abszurd brigád különleges attrakciójára, előbb-utóbb úgyis nagy valószínűséggel találkozik velük. Károlyok és szombathelyiek kissé előnyben!