A régi hagyomány szerint a várost, a régi Urhajt Nimród király alapította. A történeti források igazolták a mende-mondát, mert a városban tényleg egy ősi mezopotámiai nép, a hurri telepedett meg, majd utódaik alatt a város tovább gyarapodott. A Kr. e. 1. században a pártusok engedélyezték az abgaridák számára az önálló királyság létrehozását, akik szír származásúak voltak. Nem zárható ki, hogy a pártus királyi családdal álltak rokoni kapcsolatban. V. Abgár király akkor került kapcsolatba a keresztény tanokkal, amikor súlyosan megsebesült egy keleti háborúban és már járni is alig bírt. Akkor értesült Jézus csodáiról és – a krónikák szerint – annyira megragadta képzeletét a Megváltóról szóló hír, hogy azonnal levelet írt neki és meghívta városába.
Abgár levele
Az edesszai király levelét a 4. századi keresztény történetíró Euszebiusz örökítette meg, onnan vehette át Horenei Mózes. Eszerint Abgár értesült arról, hogy az Isten fia, Jézus ellen Jeruzsálemben zúgolódnak a zsidók, ezért felajánlotta a Megváltónak, hogy költözzön hozzá, mert ő megvédi életét. A király levelét állítólag Fülöp és András apostolok adták át Jézusnak, aki Tamást kérte meg, hogy válaszoljon rá.
A filológusok kései hamisítványnak tekintik a levelet, szerintük nem íródhatott a 2. századnál korábban, arról viszont elfeledkeztek, hogy a levél nem eredetiben, hanem másolások útján maradt fenn és úgy került bele a fent említett krónikákba.
Jézus válasza
Jézus válaszolt a király levelére, ennek másolata is bekerült Euszebiusz munkájába. Állítólag ő arról értesítette a királyt, hogy elküldi hozzá Tádét, hetven tanítványának egyikét, hogy gyógyítsa őt meg. A hagyomány szerint egy kendőt is küldött neki, amelyen Jézus arcképe volt látható. Ezt a korabeli feljegyzések mandülionnak nevezték, amely nem emberkéz általi festményt jelentett. Van olyan elképzelés, miszerint a torinói leplet kapta meg Edessza ura.
Agbár király – a leveleinek tanúsága szerint – meg akarta bosszulni Jézus keresztre feszítését és hadjáratot készített elő a zsidók ellen, de a térségben uralkodó rómaiak végül ezt megakadályozták. Sajnos a keresztény hit nem bizonyult tartósnak az 1. század közepétől. A király halála után Kr. u. 50 körül belháború vette kezdetét és örökösei nem támogatták az új vallást, ezért Jézus tanai csak a 2. századtól vertek ismét gyökeret a városban és környékén.
Tádé sikere
Tádé valóban elment Edesszába és nemcsak az uralkodót gyógyította meg, hanem az összes, hozzáforduló szenvedő kínján enyhített. A városlakók közül hálából sokan áttértek az új hitre, így az 1. század közepén nem Rómában és Antiokhiában, hanem Edesszában alakulhatott ki a kereszténység valódi központja. Nem kizárt, hogy a sikeres misszió miatt társai Tádét választották meg a kelet egyik vezetőjének, akinek kultusza töretlen a keleti egyházakban.