Nemcsak kazak és mongol szakemberek, hanem a közép-ázsiai térséget kutató nyugati történészek és régészek ma már úgy vélekednek, hogy a rovásírást már a Krisztus születése előtti évszázadokban is használták a térségben hatalmas birodalmat létrehozó lovas népek. Például a Kr. e. 1-Kr. u. 1. századi mongóliai hun sírokban számos rovásjelet fedeztek fel a régészek, ezen kívül az Altaj-hegység sziklarajzain is találtak jó néhány rövid feliratot. Ezekről megállapították, hogy a türk rovástól különböző jelek, amit talán a korai korszakban használtak az ott élő lovas népek. Az egyre szaporodó leletek miatt sok kutató úgy véli, hogy a türkök előtt létezett már a hun rovásírás. A feliratok megfejtéséhez a mongol kutatók a székely-magyar ősi írásrendszert akarják felhasználni.
Aj Hanum titka
A mai Afganisztán északi csücskében, az Amu-Darja folyó partján található egy ókori város, amely a Görög-Baktriai Királyság egyik jelentős kereskedelmi központja volt, azon haladtak át évszázadokon át a tevekaravánok. A romvárost talán a szkíták támadásai miatt elhagyták és csak az 1960-as években tárták fel orosz és francia régészek. A városból nagyon sok értékes lelet került elő. Írástörténeti szempontból igazi szenzációt keltett egy rövid ezüstöntvényen szereplő felirat, amelyet a szakemberek szkíta rovásnak azonosítottak és kapcsolatot találtak a híres isszik-köli ezüstcsészén szereplő jelekkel. Szerintük mindkettő a közép-ázsiai szkíták emléke lehet. A rovásemlék keletkezését a kutatók Kr. e. 145. körülire keltezik, akkoriban történt ugyanis a szakák támadása a környékbeli települések ellen. A városban található egy különleges plakett is, ahol feltűnik a sztyeppei lovas népek legfőbb hatalmi jelképe: a Nap és a Hold.
B