Orbán Viktor váratlan bejelentést tett januári Kormányinfó nevű sajtótájékoztatóján arról, hogy a magyar állam ezentúl megtagadja a büntetés-végrehajtási intézetekben letöltendő szabadságvesztésüket töltő raboknak való kártérítési összegek kifizetését. A miniszterelnök állásfoglalása először is azért volt érdekes, mert egy olyan jogorvoslati eljárást állított le, amit korábban saját maguknak vezettek be.
Másrészt a kártérítések leállításával a magyar állam nem úszhatja meg a pereket, legfeljebb visszatérhet az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által végzett eljárásokhoz, melyek végén a rabok még magasabb összegeket is kaphatnának.
De valószínűleg valami másról van szó, és a kormány nem vaktában borítja az emberi jogi bírósággal való megállapodását, még ha a propaganda számára kézenfekvő is úgy beállítani a magyar miniszterelnököt, mint egy igazságos, a rabok jogai helyett a tisztességes adófizetők vagyonát féltő politikust.
Ahhoz, hogy értsük a rabok kártérítése körül fennálló történéseket, röviden vegyük végig az eseményeket:
- Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Varga és társai kontra Magyarország ügyben 2015. március 10-én meghozott ítéletében hat rabnak összesen 26,3 millió forintot ítélt meg a rossz börtönkörülmények miatt. Ekkor jogvédő szervezetek kezelésében már további 450 ügy volt folyamatban Strasbourgban, és az EJEB márciusi, úgynevezett vezetőítéletében arra kötelezte Magyarországot, hogy tegyen intézkedéseket a körülmények javítására.
- Ez azt is jelentette, hogy futószalagra kerültek ügyek, hiszen szinte mind egyforma panaszokra épültek, a győzelem garantált lett.
- Ezzel beindult a börtönszleng szerinti "heringpénz" biznisz, és több ezer rabnak indult hasonló ügye, a magyar állam pedig milliárdokat fizetett ki nekik.
- Az Országgyűlés 2016. október 25-én törvényt fogadott el a kártalanításokról, ebben meghatározták, hogy a raboknak az emberi jogi bírósághoz fordulás előtt a magyar jogrendszerben kell kártérítést kérniük, ami minden, sérelmezett körülmények között eltöltött nap után 1200-1600 forint lehet.
- Az emberi jogi bíróság ezt elfogadta, és 2016. november 23-án minden folyamatban lévő eljárást felfüggesztett, továbbiak indítására pedig csak Magyarországon lett lehetőség. A jogszabály 2017. január 1-én lépett hatályba.
- Ezzel a heringpénzezés nem állt le, jogvédők továbbra is ezerszám indították meg az eljárásokat. A magyar államnak ez a helyzet mégis jobb volt, mint az EJEB-féle eljárások, mert így gyorsabban, és valamivel kevesebbet kellett és kell fizetniük a raboknak, mint a külföldi eljárásokat követően.
- Nacsa Lőrinc, a KDNP frakciószóvivője sajtótájékoztatóján elárulta, hogy a börtönkörülmények miatt 12 ezer per indult a magyar állam ellen, csaknem 10 milliárdos kártérítési összegben.
És is jött a képbe Orbán Viktor, aki január 9-én váratlanul, külön újságírói kérdés nélkül magától kijelentette, hogy Varga Judit igazságügyi minisztert a kifizetések leállítására utasította. Ráadásul a miniszterelnök az indoklásában a gyöngyöspatai ügyhöz hasonlóan lényegében itt is az emberek igazságérzetével érvelt, ami nagyon jó propagandaeszköz, csak hát a jogi kötelezettségek nem így működnek:
Mindez persze nem gond, de a Fidesz gyanúsan, azonnal kampányt épített Orbán kijelentésére, többek között fizetett hirdetésekben terjesztik a bejelentését a közösségi médiában, az emberek pedig örülnek, mert úgy látják, az igazságérzetüknek megfelelő döntést hozott a miniszterelnök.
A háttérben azonban valami más lehet, mondhatni az egész ügy árasztja magából a stratégiaszagot. Az egyik lehetőség, hogy az Unióval való harcoktól (külső ellenségkép) belpolitikai hasznot remélő miniszterelnök ezzel az üggyel szeretné tematizálni a közéletet, és újabb frontot nyit a "sorosista", "elnyomó és bűnpárti" nyugati elvárásokkal szembeni harcterén.
Ha ez így van, akkor a rabok ismét Strasbourgban fognak pereket nyerni az állammal szemben, amiket kötelesek leszünk kifizetni, a kártérítések a mostaninál is magasabbak lesznek,
A másik lehetőség némileg kulturáltabb és előrelátóbb. Mivel az EJEB arra szólította fel a magyar kormányt, hogy javítson a hazai büntetés-végrehajtási intézmények kapacitási arányain, valamint az azokban tapasztalható körülményeken, könnyen lehet, hogy a kormány az elmúlt évek fejlesztései nyomán arra jutott, megéri leállíttatni az egész kártérítési mechanizmust, és ez nem zárja ki azt sem, hogy
Fejlesztésekre alapozó utalást a kormányfő is tett sajtótájékoztatóján, amikor úgy fogalmazott:
"Ráadásul úgyis, azóta építettünk börtönt, meg javultak a börtönviszonyok, tehát jobb a helyzetünk mint korábban volt".
Ugyanis hiába lett teljes kudarc a kormány által szorgalmazott börtönépítési program (a 2019-re ígért nyolc börtönből egy sem épült meg, helyettük lett egy új, átalakított intézmény Kiskunhalason), valami azért mégis csak történt. A 2016. október 25-i országgyűlési törvénymódosítás óta ugyanis
- 2016. október 26-án átadták az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet solti objektumának új fogvatartotti körletépületét, ami 108 férőhelyes bővülést jelentett.
- 2017 decemberében a Váci Fegyház és Börtön fogvatartotti befogadóképessége nőtt, ami 120 férőhelyes bővülést jelentett.
- 2018. december 5-én új körletrészt (F-körlet) adtak át az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet solti objektumában, ami 144 férőhelyes bővülést jelentett.
- 2019. február 22-én átadták az első új börtönt Kiskunhalason, ami egy korábbi menekültügyi őrzött befogadóközpont átalakításával jött létre, mindez 472 férőhelyes bővülést jelentett.
- Eközben folyamatosak voltak a kisebb fejlesztések a korábban bírált területeken, például termeket újítottak fel, a zárkák vécéit számos helyen elkülönítették, valamint zárkaösszenyitási programokkal új férőhelyeket hoztak létre. Ezek számát nem ismerjük.
Ez a kezdeti ígéretekhez hasonlítva nagyon szerény eredmény, ugyanakkor mégis jelentős lehet, ha a kártérítési ügyek újratárgyalását nézzük. A fentebb összesített új férőhelyek száma ugyanis legalább 844, ami már kimutatható statisztikai javulást jelent a túlzsúfoltság tekintetében.
A tavaly kiadott, 2018-as adatokra vonatkozó Büntetés-végrehajtási Szervezet Évkönyve szerint 2018. december 31-én 16.303 fő tartózkodott büntetés-végrehajtási intézetben, ami 113 százalékos túlterheltséget jelentett (pontosan egy évvel korábban, 2017. december 31-én 17.343 fő volt rácsok mögött, így az ítélkezési gyakorlat is enyhülhetett).
A számokat visszaosztva megtudhatjuk, hogy 2018 végén 14.427 férőhelynek kellett lennie az országban, ami a 2019 februári, 472 fős bővítéssel már 14.899 helyet jelent. Ha ezt ismét visszaosztjuk a legutóbbi ismert rabszámmal, akkor már csak 109 százalékos telítettség jön ki.
Ezek fényében könnyen elképzelhető, hogy az állam úgy döntött: hiába a részsiker, némi kormánypropaganda kíséretében dupla sikert aratva megpróbálja újabb vizsgálatok alá helyezni a hazai büntetés-végrehajtási intézményeket.
Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára kedden a HírTV-ben azt mondta, már felfüggesztette a börtönben ülő bűnözőknek megítélt kártérítések kifizetését a magyar állam. Közölte, a kormány az Európa Tanácsban és az Európai Parlamentben készül megvitatni a gyakorlatot, ugyanis azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán jár-e kártérítés a rossz körülmények miatt.
Ez arra utal, hogy a következő időszakban belpolitikai kampány része lesz a kérdés, függetlenül attól, hogy az eljárás végére a hazai börtönkörülmények elfogadható szintre javulnak-e, vagy pedig folytatódnak a vesztes nemzetközi perek. Mert ha így lesz, ez a fordulat egy jó kormánypárti kampányon kívül mindössze az adófizetők pénzét fogja felemészteni, miközben kimondott célja pont ennek az ellenkezője lenne.