Dr. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke szerint nem lehet tovább várni az egészségügyi szakdolgozók bérrendezésével. Szombaton több ezren tüntettek a fővárosi Hősök terén azért, hogy a kormányzat vegye figyelembe az ágazat égető problémáit, és minél hamarabb rendezze a béreket ahhoz hasonlóan, ahogy az orvosoknál végre elkezdték.
Az Alfahír megkeresésére Balogh Zoltán azt mondta, a tüntetés arra akarta felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy az épületfelújításokat és eszközbeszerzéseket érintő kormányzati feladatellátások közben komoly hiányosságok alakultak ki az emberi erőforrások területén.
Kásler távozását követelték az egészségügyi szakdolgozók a Hősök terén
Itt vagyunk, hiszen itt a helyünk, de nem nagyon hiszem, hogy még az én életemben lesz végre elfogadható bérünk és persze megbecsülésünk is, mert a kormányt ez láthatóan nem érdekli - mondta az Alfahírnek T. Erika, aki már több mint 25 éve ápolónő az egyik budai kórházban.
A demonstráción közel 300 szakmai civil szervezet képviseltette magát, beleértve a betegképviseleteket is. Balogh Zoltán szerint ekkora társadalmi összefogást nem tapasztalhattunk az elmúlt másfél évtizedben.
Egy hős sem él meg 160 ezer nettóból
A kezdő szakdolgozói bérekkel kapcsolatban elmondta, jelen pillanatban a garantált bérminimum bruttó 219 ezer forint, ehhez képest a legnagyobb tömeget adó érettségizett, majd OKJ-s képesítést szerzett kezdő ápolók illetménye bruttó 256 ezer forint havonta. Ráadásul ez már egy emelt összeg, 2020 előtt a bérminimumot sem érték el.
A kollégáink 30-40 százaléka másod- és harmadállásból együttesen tesz szert annyi jövedelemre, amiből a hiteleit ki tudja fizetni, az életét próbálja menedzselni. Nagyon sok válás történik, mert családbarát munkahelyről sem beszélhetünk akkor, amikor havi egy szabad hétvége jár kötelezően, és munkaszüneti napokon, ünnepnapokon is dolgozni kell, váltott műszakrendben, éjszaka is – fogalmazott.
A MESZK elnöke szerint az egészségügyi ágazatnak az egyik legnagyobb problematikája éppen az, hogy a kezdő illetmény nincs egyenes arányban azzal a fajta szakmai és pszichés terheléssel, amit a rendszerben dolgozó munkavállalóknak el kell viselniük.
A szakmai szervezet többek között azt szeretné elérni, hogy már pályaválasztáskor lehessen látni a kezdő illetmény exponenciális növekedését az előmeneteli rendszerben, most ugyanis ha egy OKJ-s ápoló 40 éven át folytatja pályafutását, a bruttó bére mindössze 90 ezer forinttal nő a kezdőhöz képest.
„Ez nem motiválja, nem tartja pályán az embereket. 25 és 40 éves kor között nagyon sokan a pályamódosítást, pályaelhagyást, külföldi munkavállalást választják”
Balogh Zoltán azt mondta, az orvosi bérrendezéssel arányaiban megegyező, és az előmeneteli rendszerben is hasonló bértáblát kell kialakítani. Nem tudják elfogadni, hogy az új egészségügyi szolgálati jogviszonyt szabályozó törvényben csak az orvosok tekintetében adtak iránymutatást, a szakdolgozóknak a változtatások mindössze új kötelezettségeket jelentettek. A helyzet egyoldalúvá vált,
„ezt a szolgálatot azonban nem szolgaságban szeretné a szakdolgozói kar széles tömege végezni”.
Nem látjuk a jövőképet. Az orvosi bértábla 2021-ben, 2022-ben és 2023-ban is egy konkrét összeget és előmenetelt mutat, de a szakdolgozóknál 2021-ben nulla forint emelés történt, és nem látunk előirányzatot sem – mondta az Alfahírnek Balogh Zoltán.
A fontos és kemény munkát értékelni kell
Egy többnapos ünnep alatt Magyarországon egy műszakban több mint tízezer munkavállaló van szolgálatban az alapellátásban, az ügyeleti rendszerben, a fekvőbeteg-állátásban. Akkor is vannak balesetek, vannak műtétek, laborok és diagnosztikák. Nincsenek téli- és nyári szünetek, csak folyamatos munkarend van. Mivel ezek az emberek közfeladatot látnak el, ezt anyagilag is el kellene ismerni – érvelt a MESZK vezetője, hozzátéve: üdvözlik, hogy az orvosoknál elindult egy jó irányba mutató folyamat, de ezzel párhuzamosan a szakdolgozók helyzetét is rendezni kell.
Rig Lajos szolgálatból üzent a tüntető egészségügyi dolgozóknak
Bár szolgálatban volt ma Rig Lajos Badacsonyban, a Jobbik egészségügyi szakpolitikusa, aki a járványhelyzetben aneszteziológus szakasszisztensként önkéntes munkát vállalt a szférában, de támogató üzenetet küldött a Hősök terén tiltakozó társainak. A jobbikos honatya úgy fogalmazott, az egészségügyi dolgozók helyzete közügy! Közös ügyünk! Az alapellátás, a kórházaink állapota, az egyre súlyosbodó szakemberhiány, a végeláthatatlan várólisták minden magyar embert érintenek!
Kiszámolták, hogy tavaly a szakdolgozók az orvosok bérének átlagosan 54 százalékát keresték meg. Ez idén áprilisban, az orvosi bérrendezés első üteme után lecsökkent 33 százalékra, és ha a szakdolgozók bérét a kormány nem rendezi, akkor az orvosok bérének további emelésével 2023-ra 20 százalékra is leeshet az arány, ami ötszörös bérkülönbséget fog jelenteni. Ez már nagyon komoly belső feszültségeket eredményezne, ezért a döntéshozóknak lépniük kell.
A beteg csak azt látja, hogy nem jön senki
Balogh Zoltán lapunknak azt mondta, a rendszerből hiányzó 8-10 ezer szakdolgozó az ellátás minőségét is rontja, hiszen egyszerűen nincs annyi ember a kórházakban, mint amennyire a betegeknek szükségük van. Példának elmondta, ha valahol egy éjszakai műszak alatt csak egy ember dolgozik, az rendkívül kritikus, hiszen ha olyan helyzetbe kerül, hogy „két ápoló négy kezére” lenne szükség – például egy katéterezéshez -, akkor azt egyedül nem is lehet szabályosan megcsinálni.
„Ha egy adott osztályon egy ápolóra nem 20, hanem 40 vagy 60 ellátott jut, az mindenképpen a minőség rovására megy”.
A beteg ezt úgy fogja észlelni, hogy hiába nyomja meg ötször a csengőt, senki nem jön – és nem azért, mert nem akar, hanem mert két szobával arrébb egy másik beteget lát el.
Elmondta: lemérték azt is, hogy a kollégáik átlagosan 8-10 kilométert gyalogolnak egy műszak alatt, de vannak olyan kritikus területek is, ahol 12-14 kilométer is megvan, akár lépcsőzésekkel együtt.
„Olyan ördögi körbe kerültek, hogy csak percek jutnak egy ellátottra, így gyorsan ellátják őket, beadják vagy kicserélik amit kell, és mennek is tovább. Az a fajta betegellátás viszont, hogy hányszor szólnak a beteghez, leülnek-e hozzá az ágy szélére, egyre inkább minimalizálódik”