A sci-fik és fantasyk univerzumainak tudományos vizsgálatában az egyik itthoni úttörő Tóth Csaba politológus volt A sci-fi politológiája című könyvével, amit aztán olyan, már többszerzős kötetek követtek, mint a Fantasztikus világok, a Nevelj jedit!, és a Párhuzamos univerzumok. A sor az Egy galaxissal odébb címmel folytatódik, az Athenaeum Kiadó gondozásában.
Úgy tűnik, ma senkinek sem kell hosszabban magyarázni, mi köze egymáshoz a tudománynak, a politikának és a science fictionnek. Mintha megvalósult utópiák és disztópiák találkozási pontján élnénk
- írja az előszóban Tóth Csaba.
Ahogy kifejti, hogy miért ennyire egyértelmű ez, rögtön rádöbbennünk, mennyire igaza van: sosem látott technológiai fejlődés, korábban elképzelhetetlen lehetőségek, párhuzamosan a szélsőséges egyenlőtlenségekkel, természeti és biológiai katasztrófákkal, az orwelli megfigyelőállam felemelkedésével. És ez nem egy sci-fi, hanem a világ, amiben élünk.
Tóth Csabával a Trónok harcáról itt beszélgettünk politológiai nézőpontból:
A Trónok harca úgy dicséri a demokráciát, hogy nem beszél róla
Három pontban tudnám ezt összefoglalni. Az első, hogy tényleg nagyon komplex és jól felépített könyvvilágból hozták létre. Nagyon sok film és sorozat akkor szokott igazán jó lenni, ha van mögötte egy izgalmas és összetett világ, ilyen például a Harry Potter, A szolgálólány meséje, vagy akár Az éhezők viadala is.
A szuperhősök és az álhírek
A Marvel-moziuniverzum a történelem legnagyobb és legsikeresebb filmes vállalkozása eddig 23 összefüggő alkotással, saját szabályokkal és viszonyrendszerrel.
Az álhírek és a dezinformáció az egyik legfontosabb témája az elmúlt- és várhatóan a következő évek közbeszédének is. Szinte semmi nem tud úgy történni a Földön, hogy azt ne lengenék körbe álhírek, elég csak a választásokra vagy a koronavírusra gondolni. A helyzet ráadásul közel sem fekete-fehér, miután politikai szereplők kommunikációs fegyverként használják a fake news kifejezést: ha nem támogatsz engem, hazudsz. Még akkor is, ha igazat mondasz.
Az álhírek és a dezinformáció popkulturális beépülése már megkezdődött, az MCU-ból ennek alátámasztására minimum kettő filmet tudunk hozni, ezeknek konkrétan a médiamanipuláció központi témájuk volt.
A 2013-as Vasember 3 egyik főszereplője Mandarin, aki terrorcselekményekkel helyez nyomást az Egyesült Államokra. Ezeket mindig olyan videóüzenet előzi meg, amelyek hangulatukban a valódi terroristákéra emlékeztetnek.
Később viszont kiderül, hogy Mandarin egy eszköz Aldrich Killian kezében. Mandarin nem terrorista, csak egy lecsúszott színész, aki eljátssza a szerepet, ezzel a manipulációval gyűlölhető képet kapnak az emberek: tessék, ő a gonosz, aki minden rosszért felelős.
Ha arccal ruházod fel a gonoszt, legyen az bin Láden, Kadhafi, a Mandarin, célpontot adsz az embereknek
- mondja Killian, rámutatva a valóság egy újabb rétegére.
Mysterio ennél jobban belehúzott
Quentin Beck azt a sztorit adta elő a legutóbbi Pókember filmben, hogy a párhuzamos univerzumban, ahonnan ő érkezett a megmentésükre, az elementálok már elpusztították a Földet.
Mysterio egy ideig a nézőket is megvezeti, nem csak Peter Parkert és Nick Furyt. Beck nem egy párhuzamos világból érkezett, az egész kamu, és a hologramtechnológia teszi tökéletessé az átverést. Drónokkal vetítette a helyszínekre az összes csatát és azokkal végezte a pusztítást.
Ezzel egy a mi valóságunkban is aktuális kérdés került a filmbe: amikor a technológia elmossa a határt a valóság és az illúzió között.
Könnyű becsapni azokat, akik magukat is becsapják
- közli a Jake Gyllenhaal által vászonra vitt karakter. Polyák Gábor úgy látja, hogy ez a közhelyes megállapítás lefedi azokat a kognitív torzításokat, amelyek megalapozzák az álhírek sikerét. Ilyen például az az igény, hogy összefüggéseket lássunk olyan dolgok között, amelyek nem függnek össze egymással.
Az emberek hinni akarnak. És manapság bármit elhisznek
- foglalja össze Mysterio, ebben a mondatban nehéz hibát találni.
Szujer Orsolya képregénykutatót ebben a cikkben kérdeztük a szuperhősökről:
Szükségünk van szuperhősökre?
Egész konkrétan a nők reprezentációjával a szuperhős-képregényekben. Ez nem csak a női karaktereket jelenti, hanem például azt is, hogyan jelenik meg a nő mint közönség, vagy mint író. Maga az egész szuperhősműfaj már az ezüstkortól kezdve nagyon férfi irányba ment. Ez most kezd felbomlani.
People in White és Men in Black
Zárt, szigorú képzési rendszerre épülő, meghatározott színű ruhában dolgozó szervezet, amelynek feladata az emberi élet megóvása.
Mire gondolhat Kunetz Zsombor és Nagy Ádám?
Ebből még lehet a MiB is, Földünkre a galaxis különböző lényei érkeznek, a feketeruhások arra vigyáznak, hogy megőrizzék ezt a titkot, ezáltal védve az embereket és a békét. A PiW, azaz a fehérruhások is egy nagy misztériumra vigyáznak a mi valóságunkban: az egészségünkre.
Miképp a MiB, úgy a magyar egészségügy megértése is csak akkor lehetséges, ha arra rendszerként tekintünk. Ahogy egyetlen elszigetelt intézkedés önmagában nem képes megóvni a bolygót a szüntelenül fenyegető veszedelmektől, úgy egyetlen – bármilyen racionális – változás sem teheti rendbe az egészségügyet
- viszik tovább a párhuzamot a szerzők.
Három fő jellemzőt is beemelnek a tanulmányukba:
Legyen szó bármiféle tűzoltásszerű béremelésről vagy valamilyen új eszköz rendszeresítéséről, az önmagában nem növeli a rendszer három fő jellemzőjét: eredményességét, hatékonyságát és méltányosságát.
Ezután sorjáznak a hasonlatok, néhány példa:
- az alapellátás az egészségügy kapuőre, ahogy a feketeruhások esetében a Földre érkezőket átvizsgáló határőrök és vámosok
- a MiB ügynökei kifogástalan felszereléssel és ruhában dolgoznak – „Ezzel szemben Magyarországon olykor azt sem tudjuk, hogy egy-egy intézmény pontosan milyen eszközparkkal rendelkezik(…)” – írják a szerzők
- a MiB főhadiszállásán szinte már abból is botrány van, ha valakinek pár órát kell várakoznia, „Tízmilliárd mérföldes út után három órát várni a vámnál elég kínos” – mondja K
- „a MiB hierarchikus, de alapvetően demokratikus felépítésével szemben a magyar egészségügyi rendszert egyfajta félfeudalizmus jellemzi” – olvasható a fejezetben
Ahogy a „People in White – a magyar egészségügy és a Men in Black világa” tanulmány, úgy a többi is izgalmas kettősséget hordoz, ennek köszönhetően azok is könnyeben fogyaszthatják az összetett és fontos témákat, akik alapesetben talán nem igazán foglalkoznak ezekkel, de otthon vannak a sci-fi és fantasy világban, például
- a Star Warson keresztül olvashatunk az identitásformálásról
- a Kapcsolaton keresztül az exobolygókról és az élet lehetőségéről a közeli csillagok körül
- a Marvelen keresztül az álhírekről és dezinformációról
- a Men in Blacken keresztül a magyar egészségügyről
A könyvben többek között szociológus, robotikai mérnök, kommunikációs szakember, irodalomtörténész, fizikus-csillagász, orvos, neveléskutató, politológus és jogász vizsgálja a sci-fik és fantsayk univerzumait, ezek segítségével bemutatva a mi valóságunkat. Az Egy galaxissal odébb gyakorlatilag eszközként használja a popkulturális alkotásokat arra, hogy súlyos kérdésekről beszéljen, mindezt szórakoztató, igényes és tudományos formában.