Napi jegyzet - Jövő héten kiderülhet, hogy melyik ellenzéki párt főpolgármester-jelöltje nyeri meg a budapesti előválasztást. Az már most elmondható, hogy nem a programok megmérettetéséről van szó, hanem az ellenzéki pártok egymás elleni pozicionálásáról.
Amit az egyes programokból látunk, azok inkább többnyire demagóg ígérgetések, rálicitálások az EP-választás eredménye miatt elhízott önbizalmú és étvágyú egyes ellenzéki pártoktól. Közben megállapodásokat, egyezségeket és alkukat rúgtak fel, írtak felül, értelmeztek újra, magyaráztak másként. Ennek ellenére az előválasztás szereplői ígérik, bárki is nyeri meg, a többiek beállnak mögé. Az eddigiek alapján, nem biztos, hogy ezt azért készpénznek kell venni.
A budapesti kerületi megállapodások sem tűnnek sziklaszilárdnak, hát még, ha valamelyik párt a főpolgármester-jelöltjének előválasztási győzelme után újfent „arányosabbá” kívánja tenni a viszonyokat.
Vidéken stabilabbnak látszik a helyzet, a pártlogók eltűnnek, jönnek a mindenféle lokálpatriótára festett egyesületek a különböző pártok politikusaival. Ha sikerül is nekik leváltani a Fideszt az egyes településeken, nem tudjuk, hogy a különböző pártérdekek (vagy egyéni ambíciók) nem írják-e felül később (vagy előbb) az együttműködéseket. És akkor mi lesz?
De mindezen kérdéseknél van egy fontosabb szempont is, amit a pártok, mintha nem vennének figyelembe.
Választó és választó között is van különbség. Az ellenzékiséget lehet egyfajta gyűjtőfogalomként érteni, amelynek egyetlen egy magasztos célja van: leváltani a Fideszt. Bizonyára megvan ennek a gondolatnak a választói támogatása, de létezik értékorientáltság is, amikor egy választó nemcsak valamiért szavaz egy pártra, hanem azért is, mert valami olyat képvisel (olyan értékeket képvisel), amivel azonosulni tud, míg más pártokkal nem tud és nem is akar.
Az összellenzékiségben azonban feloldódik a pártok egyedisége, elmosódnak, kifakulnak az értékek, a programok pedig még annyira sem számítanak, mint eddig. Maradnak a homályos háttéralkuk, a tartalomnélküliség vagy a demagógia és a startup szemfényvesztés. Utóbbiak – mint az EP-választás ellenzéki eredményeiből is látszik – azért nem elhanyagolható tényezők. A tudatosabb és határozottabb értékrendű választóknak viszont kevés, ahogy önmagában az összellenzékiség is.
Márpedig egyre több ellenzéki, kormánykritikus szavazótól olvasom és hallom, hogy nem találják a pártpolitikában azokat az értékeket, melyekért érdemes lenne szavazniuk és támogatniuk pártokat. Ugyanakkor arról is konkrét elképzeléseik vannak, hogy mely/milyen pártokat nem hajlandóak támogatni. Még a Fidesz ellenében sem.
Ezt azért nem ártana figyelembe vennie a politikusoknak és a pártoknak.
Budapesti lakosként – és állítom, hogy nem vagyok egyedül – a mostani felhozatalból egyik ellenzéki főpolgármester-jelöltre sem tudom azt mondani, hogy alkalmas a szememben, és szavaznék rá. Bárki is nyeri meg az előválasztást, bármilyen megállapodások is születnek még a kerületekben és a településeken, az nem azt jelenti, hogy egy jelölt bezsebelheti majd az összes párt ellenzéki, kormánykritikus szavazóját.
A választói attitűdöket, értékítéleteket nem lehet pusztán csak matematikai műveletekre redukálni. Csúnya tévutakra vezethet.