Napi jegyzet - Megértem, hogy sokan csalódottak, és gondolom, vannak olyanok is, akik a Fidesz győzelme ellenére is tudnak örülni a saját pártjaik eredményének.
Sokat beszélünk a magyar demokrácia helyzetéről, és arról is, hogy pontosan milyen rendszert épített ki Orbán Viktor. Erről szól az értelmiségi rezsimvita is: keresve a választ arra, hogyan és milyen eszközökkel lehet fellépni a Fidesz kormányzása ellen.
De arról is beszélni kell, hogy milyen ellenzéke van ma ennek az országnak. Nos, olyan, ahol a Gyurcsány-márka még eladható. Nem azért, mert az emberek rosszak és ostobák, hanem azért, mert a mai ellenzék többnyire semmilyen. Gyurcsány és a Demokratikus Koalíció pedig valamilyen. Akár tetszik, akár nem.
A Momentum most az, mint tíz éve - első igazi áttörésénél - a Jobbik volt. Friss, fiatalos, dinamikus erő, amit nem darált még be a parlamenti politizálás. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan a Fidesz minden ágyújával tüzelni fogja őket, mert ha valamitől tartania kell, akkor azok a fiatalok, márpedig a Momentum erőssége a fiatalok növekvő támogatásában van. Azt sem felejtették el a Fideszben, hogy egykor nekik is az ifjúi hév adta a felhajtó erőt a politikában.
Az MSZP maratoni agóniája már a végstádiumba érkezett, de az is egyértelmű, hogy végleg nem fog eltűnni, csak „átalakulni”, mert a fogyatkozásán a Demokratikus Koalíció hízik.
Az LMP-nek vége, a 2019-es EP-választás a kivégzését jelenti, de már belül rég integritását veszítette, a szellemi tőkéje is elhagyta a pártot, ami a politikusai minőségén is évek óta meglátszott. Az EP-kampány vége felé megpróbáltak ráülni egy zöld hullámra, de már túl késő volt nekik.
A Fidesznek „kedves” Mi Hazánk egy nosztalgiapárt azoknak, akik a Jobbik 2009-es múltjába vágynak vissza. Jövője nincs, csak múltba révedő legendája, amire mindig voltak, vannak és lesznek fogékony szavazók, de a Fidesz mellett aligha annyian, mint a Jobbiknak volt 2010-ben, amikor először bejutott a parlamentbe.
Ami számomra igazán elkeserítő, hogy a Fidesz hiteles, jobboldali-konzervatív alternatíváját nem sikerül markánsan megjeleníteni a magyar belpolitikában. Ennek köszönhető a Jobbik eredménye is. Nyilván ez egy leegyszerűsítő, rövid megállapítás és ezernyi okról beszélhetünk még, amit lehetne említeni. A Jobbikot több csapás is érte a tavaly áprilisi választás után (Vona Gábor lemondása, pártszakadás, lejárató szándékú szivárogtatások), ráadásul a Fidesz minden eszközzel azon van, hogy csorbítsa a párt hitelét, ellehetetlenítse a választási indulását, illetve a kézi vezérelt Állami Számvevőszéken keresztül kivéreztesse gigabírságokkal. Ezek után az is csodával ér fel, hogy a Jobbik még létezik.
Az ellenzéki hogyan tovább, az abba az irányba fog elmozdulni (leginkább az önkormányzati választás után), hogy véget érnek a már amúgyis léket kapott – de a választók egy része által még hőn áhított - együttműködési/összefogási mantrák, és az ellenzéki politikában egyre többet számítanak majd az értékjelzők. Azok a politikusok és pártok, akik ezt nem ismerik fel időben, azok el fognak tűnni.
A XXI. századi pártok megnevezés semmilyen értékegyezőséget nem jelent. Leszámítva az egyes pártok alapítási dátumát.
Az is világosan látszik, hogy akiket a magyar belpolitikában így nevezünk, lényegében egymás szavazótáborából táplálkoznak. A Momentum például biztos, hogy részben a Jobbik és nagymértékben az LMP kárára erősödött.
Az EP-választás eredménye alapján a Demokratikus Koalíció és a Momentum jobb megvilágítású utat tudott mutatni a választók számára, mint a Jobbik vagy az LMP.
Minden pártnak az az érdeke, hogy erről az útról más párt értékjelzője ne térítse le a választókat. Céljaikat és programjaikat csak úgy valósíthatják meg, ha ehhez nagy támogatottsággal rendelkeznek.
Jelenleg még messzinek látszik a Fidesz leváltása, de az biztos, hogy egy domináns párt vagy erős pártok nélkül nem fog menni.