Napi jegyzet - Napokig tartó színfalak mögötti viaskodás után úgy néz ki, végre kompromisszumos javaslat született az uniós csúcspozíciók betöltéséről. Azt még nehéz megmondani, hogy kik ennek a közvélemény előtt rejtve lezajlott gladiátorharcoknak a valódi győztesei és a vesztesei, ráadásul előbb az Európai Parlamentnek is rá kell bólintania az Európai Bizottság elnöki pozíciójára tett javaslatra.
A magyar kormánypárti sajtó győzelmet harsog, a V4-ek érdekérvényesítésének hathatós közreműködését hangsúlyozzák az események alakulása kapcsán. Nem alaptalanul, hiszen például a hoppon maradt néppárti „Spitzenkandidat”, Manfred Weber és a német szociáldemokraták korábbi vezetője, Martin Schulz is Orbán Viktort látja a „végeredmény” mögött.
Weber szerint - aki temetheti a saját ambícióit – Orbán Viktor és Emmanuel Macron nyírta ki a csúcsjelöltség intézményét. A néppárti bajor politikus csak a ciklus második felében lehet az Európai Parlament elnöke, de ez is csak egy gentlemen's agreement, amilyet az Európai Néppárt korábban már Antonio Tajani esetében felrúgott, bizonyítva, hogy az uniós arénában semmire sincs garancia.
Martin Schulz egyenesen Orbán Viktor és a visegrádi országok „győzelmének” tartja, hogy a szocialista Frans Timmermans csúcsjelöltsége is kútba esett.
Orbán Viktor az uniós csúcs után Weberre és Timmermansra utalva a köztévének azt mondta, volt két jelölt, akik Magyarország számára több mint rosszak lettek volna, ezt sikerült megakadályozni. A kialakult névsorral kapcsolatban azonban óvatosan nyilatkozott és úgy fogalmazott, hogy „olyan személyek kerülnek az unió élére, akik jó eséllyel jó politikát folytatnak majd”.
Érthető a magyar kormányfő diplomatikus értékelése, noha a kormánypárti sajtó ennek ellenére győzelmi ódákat zeng. Az Európai Bizottság élére javasolt Ursula von der Leyen német védelmi miniszter ugyanis öt évvel ezelőtt – még munkaügyi miniszterként - olyat mondott, amivel közelebb áll Dobrev Klárához, mint Orbán Viktorhoz. Ursula von der Leyen az Európai Egyesült Államok létrehozásáról beszélt, márpedig az EP-választáson ezzel kampányolt a Demokratikus Koalíció listavezetője is. Ez élesen szemben áll azzal, amit Orbán Viktor gondol az Európai Unió jövőjéről. Találni más nézetkülönbséget is a magyar kormányfő és a német politikus között. A hétgyermekes von der Leyen két éve megszavazta a melegházasság engedélyezését, 2014-ben pedig a saját házában fogadott egy szíriai menekültet.
Az Európa Tanács által kedden ismertetett névsorban egy másik név is található, ami kényelmetlenül érintheti a magyar kormányt: Christine Lagarde, az IMF elnöke, akit az Európai Központi Bank élére javasolnak. A 2010-es kormányváltás után a Fidesz máig véget nem érő szabadságharcának egyik első ellensége éppen az IMF volt. Erre egész biztosan Christine Lagarde is emlékszik.
Nem tekinthető tehát ez azért olyan kedvező névsornak a magyar kormány számára, bár kétségkívül Timmermans és Weber kiütése is egyfajta eredmény. Hosszabb távú következtetést ugyanakkor még nem érdemes levonni.
Az elemzők egyébként Emmanuel Macront tartják az elmúlt napok legnagyobb konspirátorának, míg többnyire a legnagyobb vesztesnek Angela Merkel német kancellárt, aki egy kész megállapodással jött haza a G20-ak oszakai találkozójáról, de az Európai Néppárt megszégyenítve őt, félretolta.
A Deutsche Welle véleménycikke Merkel váratlan győzelmének nevezte, hogy a kancellár védelmi miniszterét javasolták az Európai Bizottság élére. Erre nem lett volna esély, ha már előzetesen Merkel szorgalmazza Ursula von der Leyen jelölését. A német kancellár tartózkodása is inkább annak köszönhető, hogy nem akarta tovább szítani a feszültséget koalíciós partnereivel, a jogosan dühös német szociáldemokratákkal.
Az viszont aligha elképzelhető, hogy Merkel valamilyen „mesterterv” keretében vállalta be a saját megaláztatását. Németország számára valóban történelmi eredmény, hogy több mint ötven év után Ursula von der Leyen lehet az első német (illetve az első női) elnöke az Európai Bizottságnak. Merkelnek mégis kudarc az egész jelölési folyamat, melynek legkínosabb része, hogy az Európai Néppárt kispadra küldte, miután magabiztosan érkezett Brüsszelbe az oszakai megállapodással a kezében.
A Die Welt szerint a német kancellár háromszorosan megaláztatva térhet haza, Németországba: megcsappant néppárti szövetségesinek száma, oda a szociáldemokraták maradék bizalma, a csúcsjelölti rendszer is megbukott. A német lap azt írta, hogy német kancellárt űzött vadnak lehet tekinteni.
A kulcs a jövőhöz most az Európai Parlament döntése, ami még keresztbe tehet a mostani megállapodásnak is, bár az uniós kormányfők pont ezt elkerülve igyekeztek a lehető leghamarabb dűlőre jutni az Európai Bizottság elnökének személyéről. Az elmúlt napok eseményei mégis arra figyelmeztetnek, hogy nincsenek előre eldöntött gladiátorharcok, az Európai Parlament is egy aréna, ahol bármi megeshet.