Ez a lövegtípus volt az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének legnagyobb darabszámban gyártott és legjobban bevált tarackja, amelyet még a második világháború során is használtak.
A fogatolt löveg a közös és a honvéd haderő tábori tarackos tüzérezredeinek legalapvetőbb tűzfegyvere volt. Nyolc kilométeres maximális lőtávolsága, hidraulikus helyretoló-szerkezete és a kezelőket védő lövegpajzsa miatt kifejezetten korszerű típusnak számított. Srapnel, repesz-romboló gránát, G-srapnel, azaz gránátsrapnel, kartács és vegyi harcanyaggal töltött gránát kilövésére is alkalmas volt.
A löveget 1915-ben kezdték el gyártan a pilseni Škoda Művekben, a háború alatt több mint négyezer darab készült belőle. A Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében lévő 1914 mintájú 10 centiméteres tarack felújítását a székesfehérvári MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred Logisztikai Zászlóalj javítószázadának szakállománya végezte, a korabeli szakutasítások és szabályzatok alapján.
A gondos munkának köszönhetően a löveg minden mozgó eleme működik, a lövegzár nyitható, az irányzógéppel a cső emelhető, süllyeszthető, mondhatni, bevetésre kész.
A könnyűtarack az új kiállítás második termében kap helyet, ahol egy tüzelőállást szemléltető enteriőrben lehet majd május végétől megtekinteni, számolt be a honvedelem.hu.