Először változnak kiállítási tárgyakká azok a fotók, melyeket a Fortepan gyűjtött össze az elmúlt kilenc évben. A több mint 300 fényképből számos egy-egy külön történetben elevenedik meg. A megnyitó előtti sajtótájékoztatón jártunk.
Bizonyára Olvasóink közül is sokan ismerik, szeretik, sőt rajongják a Fortepan nevű fotóarchívumokat gyűjtő és rendszerező oldalt. A több évtizedes, néha akár évszázados fényképeket eddig digitálisan rendszerezték, most azonban Minden múlt a múltam címmel a több mint 110 ezer fotóból háromszáznál is többet kiválogatva kiállítás is nyílik belőle a Magyar Nemzeti Galériában, mely április 17-től (szerdától áll nyitva a nagyközönség előtt.
A szoknya hossza
A média számára hétfőn sajtótájékoztatón mutatták be a kiállítást, melyen Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója kiemelte, a Fortepan egy hívószó, amely viszont kiállításon eddig nem volt látható. A gyűjteményt
mindenki készítette mindenkinek
– húzta alá, majd röviden ismertette, a kiállítás az ember felnövésének vezérfonalán megy végig a gyermekkortól az időskorig
egy privát szemüvegen keresztül.
A főigazgató elárulta, a kiállítás címét Rakovszky Zsuzsa Fortepan című verseskötetéből vették át.
A szót ezután Virágvölgyi István kurátor vette át, aki közölte, a Fortepan gyűjteménye
közös és szabad.
Ezeket a fényképeket egy közösség adta össze, ugyanis a több mint 90 évet felölelő fényképgyűjteményt több mint 600 amatőr fotós privát képeiből állították össze. És ezeket a fényképeket egy közösségnek adják, ugyanis azok szabadon elérhetők bárki számára. Mint Virágvölgyi fogalmazott, céljuk az volt, hogy
ne poros gondolatokként elevenedjen meg a XX. század,
a Fortepan fotóin ugyanis olyan szintű intimitás jelenik meg, ami csak a privát fotókra jellemző.
A sajtótájékoztatót ő is egy Rakovszky-idézettel zárta:
A képek időmérő eszközök, / megmutatják, egy évtized alatt / mennyit zsugorodott a szoknya hossza.
Önálló történetek
A sajtótájékoztató után Virágvölgyi egy gyors (talán kicsit túl gyors) tárlatvezetést is tartott a sajtó képviselőinek. A földszinten, rögtön a kiállítás elején egy animációs vetítésen mutatják be a Fortepan fotóit. Az animáción egy perc alatt egy évtized elevenedik meg, és – mivel fényképekről van szó – ez a tárlat egyetlen mozgó installációja. Ugyancsak a földszinten tekinthető meg egy rövid bemutató a Fortepan történetéről, illetve a Forte gyárról, mely a korabeli alapanyaggyár volt.
A Magyar Nemzeti Galéria emeleti szintjén azután már maguk a fotók tekinthetők meg. A látogatót először egy „akasztják a hóhért” jelegű kollázs fogadja: egy összeállítás olyan fényképekről, melyek a fotósokról készültek fényképkészítés közben.
A teljes tárlat között található tizenöt olyan fénykép is, melyhez a kurátorok egy történetet is csatoltak: a kiállított fotótól egy színes csík vezet egy, a terem közepénél elhelyezett külön tárolóhoz, amelyen az adott történet leírása olvasható a hozzá kapcsolódó képekkel, tárgyakkal, egyéb relikviákkal illusztrálva.
Így megismerkedhetünk az UVATERV (Út-és Vasúttervező Vállalat) fotódokumentációjával, melynek egy része négy éve egy tűzeset során kis híján megsemmisült.
Budapest 50 éve tűnt el egy óra alatt | Alfahír
A pótolhatatlan veszteségről a Fortepan Facebook oldalán számolnak be. A tűzvészben elpusztult több mint százezer síkfilm amelyek, 1949-től dokumentálták a vállalat tevékenységét. A beszámoló szerint az anyagot gondozó Pálinkás Zsolt "könnyeivel küszködve" értesítette őket a történtekről.Tegnap, egy óra alatt, megsemmisült az Uvaterv ötven éve, benne a Duna-hidak, a metrók, az Úttörővasút, a Ferihegyi repülőtér, az összes magyarországi főutak és autópályák, buszállomások, villamos remizek, szervizállomások dokumentációjával.
A Fortepan önkéntesekkel igyekezett megmenteni a maradék anyagot, amit tudtak, digitalizáltak, így végül a páratlan lelet csaknem felét sikerült átmenteni az utókor számára – emlékeztetett Tamás Miklós kurátor.
Önkéntesek mentik az UVATERV archívumát | Alfahír
A részben összeégett, és szinte kivétel nélkül elázott negatívokat szakemberek útmutatásai alapján igyekeznek megmenteni az önkéntesek. A felhívást tegnap közzétevő Tamás Miklós a Facebookon azt írja: "Fogalmam nincs, hány ezer negatívkockát sikerült szétosztanunk, de talán nem túlzás azt mondani, hogy a valamikori archívum felét.
Ugyancsak bepillantást nyerhetünk a szocialista éra sport- és szabadidős tevékenységeit szervező Magyar Honvédelmi Szövetség életbe, ahogy feltárulnak titkok arról is, hogyan dokumentálta Jávor István a Ceauşescu-rezsim idején, a ’80-as években az erdélyi magyarság életét.
Életképeket láthatunk az Ifjúsági Magazin fotósa, Urbán Tamás munkásságából, aki a ’70-es, ’80-as évek undergroundjának irányzatait is végigfényképezte. Igazi kuriózum Szalai Zoltán fotósorozata a Budapest és Pusztaszabolcs között ingázókról, amely a Tükör című közéleti folyóirat első próbaszámában jelent meg. Hogy mégsem került a nagy nyilvánosság elé, arról a kommunista cenzúra gondoskodott: az ingázók letiltott képei helyett Hruscsovról kellett képriportot közölni. A szervezők külön történetet szenteltek Hegedűs István öttusázónak, akiről a kiállított fotó alapján készítették el az 1947 februárjában forgalomba állított régi 20 forintos bankjegy hátoldalán látható kalapácsot és kalászt tartó férfiaktot.
Igazán izgalmas a története az eredetileg geológus végzettségű Lőw Mártonnak. 1914-ben orosz hadifogságba esett, Szibériába került, de Magyarországtól 10 ezer kilométerre is készített fotókat, melyek egy része a tábori posta révén képeslapként hazakerült. Szintén érdekfeszítő a 3D-s fotótechnika. Azt hinné a laikus, ez valami modern dolog, ami alig egy-két évtizede létezik. Nem! Schoch Frigyes már a XIX-XX. század fordulóján készített sztereofotókat, melyeket a kiállításon is megtekinthetünk. Erdőssy Béla festőművészként ismert a kulturális életben, pedig amatőr fényképész is volt. Levelezőlapként funkcionáló „fotólapjai” az ő és családja magánéletébe engednek bepillantást. Az 1942 és 1945 között Magyarországon tevékenykedő svájci diplomata, Carl Lutz a német megszállás után számos zsidó család megmentésében közreműködött, emellett szenvedélyes fotós is volt. A kiállításon az ő Budapestről készült fotóival is megismerkedhetünk.
Kicsit furcsa, de a BRFK helyszínelőinek fényképei is külön történetet kaptak. Az ezeken szereplő emberalakokat legtöbbször a bűncselekmény rekonstruálása, újrajátszása során fotózták le. A kiállítás kurátorai a holokausztnak is külön történetet szenteltek, ugyanis ebből a korszakból nagyon kevés fotó maradt fenn, pontosabban került elő ez idáig. Virágvölgyi István reméli, hogy valahol, padláson, pincékben, hagyatékokban valaki rábukkan ennek a korszaknak a fényképes dokumentációjára. Szintén izgalmas, évtizedeken keresztül átívelő a története a „tehetséges amatőrként” megnevezett Berkó Pálnak, akinek fotói – Kárpátalja visszatérését vagy épp hatalmas május 1-jei felvonulásokat is magába foglalva – ugyancsak megtekinthetők. Végül ugyancsak külön történetet kapott id. Konok Tamás haditudósító, aki humanista beállítottsága miatt még az ellenségről is inkább „szívhez szóló” fényképeket készített.
Ínyenceknek
Mint említettük a tárlat a gyermekkortól a fiatalkoron és a felnőttkoron át az időskorig végigkíséri a Fortepan fotóalanyainak az életét. Minden időszak végén – jellemzően egy-egy terem kijáratánál – egy fotókollázs enged bepillantást olyan eseménycsokorba, amit a szervezők az adott emberi korszakra legjellemzőbbnek gondoltak.
A kiállítás végén még néhány ínyenc csemege várja a látogatót. Először egy-egy kisfilm tekinthető meg a Fortepan szervezőivel, illetve felhasználóival készült interjúk alapján. Ezután a II. világháborúban szétlőtt Budapestet hasonlíthatjuk össze az újjáépített Budapesttel a ForteGo applikáció segítségével. (Az alkalmazás a Google Play áruházban, valamint iTuneson is elérhető.) Ezt követően egy igazán lenyűgöző, fiktív budapesti utca látképét tekinthetjük meg. A montázst a szervezők az UVATERV anyagából állították össze.
A földszintre visszatérve még egy terem fogadja a látogatót, ahol azt kérik, legyen ő is a Fortepan szerkesztői között. Egy kereszt alakú asztalra a harmincas évek egyik napilapjának, az Uj Nemzedéknek 157 darab fotóját tették ki. A vendégek pedig kiválaszthatnak hármat, amire leadják szavazatukat. A kiállítás végére a legtöbb szavazatot kapott három fotó szintén bekerül a Fortepan archívumába. Ugyancsak itt tekinthető meg egy látványos előtte-utána fotópár-összeállítás, az azonos helyen készített fényképek közt néha csak pár másodperc, néha viszont több évtized eltérés van. A tárlatnak talán ez a része a leginkább lenyűgöző.
A Minden múlt a múltam kiállítás április 17-től augusztus 25-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galéria „A” épületében, hétfő kivételével minden nap 10.00-től 17.45 óráig.