(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
A Fudan Egyetem elleni tüntetés napjaiban felmerült, hogy a szervezők elkérnék a Békemenet híressé vált molinóját. 2012 januárjában ugyanis a CÖF azzal a mottóval hirdette felvonulását, hogy „Nem leszünk gyarmat”. Akkoriban a bankok voltak épp az ellenfelek, a fideszes holdudvar attól tartott, a bankok gyarmatosítanának bennünket. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sokakba látták már bele a gyarmatosítási szándékot. Egyre nem gondolnak soha, hogy éppen az Orbán-kormány műveli ezt saját országával.
A nyugati országoknak elvileg egyenrangú szövetségesei lennénk, de Orbán Viktornak ez nem felel meg. Úgy fest, hogy nem nyugszik addig, amíg nem talál olyan hatalmakat, akik csak alávetettnek ismernének el minket. Átjáróháznak, hídfőállásnak, mint ahogy a budai vilajet az volt. Orbán új keleti barátai eszköznek látnak bennünket, abból is az eldobható fajtának.
A névleg harcias nemzeti kormány, amelyik nem győz szabadságharcot vívni, csak leplezi ezzel hatalma valódi arcát. Miközben kardot ránt, valójában kiszolgáltat bennünket külhatalmaknak. Mindezt érthetetlen okokból, mert a haszon nem sejlik föl mögötte. Nem érthető, hogy a Budapest-Belgrád vasútból, a Paks2-re felvett orosz hitelből vagy a méregdrága Fudan Egyetem teljes általunk történő finanszírozásából mi haszna van a magyar állampolgároknak. Vagy miért volna jó kínai kézbe átpasszolni úthálózatunkat? De az sem világos, hogy a német autóipar hajbókoló kiszolgálása miben segíti a magyar gazdaság fejlődését. Hogy Orbánéknak mi lehet az ilyen homályos ügyletekben jó, azt sejthetjük, de nem ők az ország.
Ha a választók határozott kiállással fosztják meg őket hatalmuktól, akkor is visszamásznak a kiskapun. Hiába váltotta le a főváros polgársága a fideszes városvezetést egy elég egyértelmű üzenettel, hiszen az ellenzék a fővárosi testületben is fölényes többségbe került, létrehozták a demokratikusan megválasztott önkormányzat nyakára az árnyék-főpolgármesterség intézményét Fürjes Balázs kormánymegbízott személyében.
Dunaújvárosban más utat választottak. Azon kevesek egyike a körzet, ahol az ellenzék még többes indulás mellett is győzelmet aratott 2018-ban. Amelyet aztán a Jobbik vezetésével megismételt az ellenzéki összefogás Dunaújvárosban, majd a 2020 év eleji időközi országgyűlési választáson is. A bosszú eddig váratott magára. Nem maradhat ugyanis a fideszes logika szerint semmi sem megtorolatlan. A Dunaújváros melletti két települést, Iváncsát és Rácalmást ugyanis különleges gazdasági övezetté nyilvánították. A semmilyen hazai hagyományokkal nem rendelkező jogi formációt Gödön tesztelték, de bevetik immáron Fejér megyében is. Úgy sanyargatják az ellenzéket, hogy sajátjaik nyakán is ott tartják a kést. Hiába támogatta az övezet létesítését a két kis település, saját önállóságáról mondott le, kérdéses, hogy mennyire önkéntes örömmel. Innentől kezdve ugyanis nemcsak Dunaújváros, hanem az ő iparűzési adóbevételeikről is a kormány, avagy a fideszes vezetésű megye dönt.
Olyan logika ez, mint amikor a Habsburgok sokallták a vármegyékben éledező politikai szervezkedést a reformkor hajnalán, és különböző, az Udvarhoz hű tisztségeket ültettek a nyakukra, vagy jogokat fosztottak meg tőlük. Belső gyarmatosítás ez. Hiába beszélnek magyarul, hiába gondolkodnak magyarul, hiába lengetik magasan a magyar zászlót, ellenségként tekintenek minden magyar polgárra, aki nem akarja az ő hatalmukat. Vagy csak nem úgy akarja, ahogy azt ők gyakorolják.