A politikus szerint a káderállomány tekintetében a külügyminisztérium esett át a legnagyobb megrázkódtatáson. A Martonyi–Navracsics-, majd a Navracsics–Szijjártó-váltáskor olyan folyamatok történtek, hogy maguk az érintettek sem értették, mi zajlik körülöttük, mostanra pedig gyakorlatilag nem létezik diplomácia.
„A külügyminisztérium kommunikációs, propagandafeladatokat lát el. Sok olyan ember érkezett, akinek vajmi kevés a köze a diplomáciához, így háttérmunka sem létezik. Az egyébként rohamtempóban változó világ folyamatait a kormány nem követi nyomon, ezért lépéshátrányban vagyunk, kullogunk a világpolitikai események után. Nincsenek nyelveket beszélő emberek. Többpárti delegációval külföldre utazni gyakran kínszenvedés, a kormánypárti képviselők nagy része nem képes még konyhanyelven sem kulturáltan kommunikálni idegen nyelveken”
- vélekedett Gyöngyösi a Magyar Nemzetnek. Szerinte a Jobbik felismerte a tarthatatlan állapotokat, ezért hét éve gőzerővel zajlik a párt utánpótlásának toborzása. Egyetemistákat, frissdiplomásokat vesznek fel mentorprogramjaikba, közben a munkaerőpiacról is próbálják bevonzani a tehetséges szimpatizánsokat, de kiemelte: meg kell becsülni a külügyminisztériumban dolgozó jó képességű embereket is.
„Attól, hogy valaki fiatal, még lehet tehetséges diplomata, ahogyan az sem kizáró ok, ha valaki a Fidesz, vagy más korábbi kormányok politikai kinevezettjeként került a rendszerbe. A szaktudás, a nyelvtudás és a nemzeti elkötelezettség, illetve a kormánnyal való együttműködési hajlandóság elvárás lesz”
- szögezte le.
Arról is beszélt, a Jobbik továbbra is fenntartja, azon alapvetését, hogy Magyarország földrajzi helyzetéből adódóan Oroszország, Törökország és Németország érdekszférájának metszéspontjában található, a magyar politikának pedig ebben a háromszögben kell megteremtenie az egyensúlyt. Az Egyesült Államokat nevezte a negyedik pólusnak, majd hozzátette: az orosz–magyar viszonyt kihasználva Budapest közvetíthetne Moszkva és Washington, Moszkva és Brüsszel között a Magyarország nemzeti érdekeivel tökéletesen ellentétes szankciós politika oldására. Azt is mondta, hogy ugyanilyen lehetőség rejlik a kiváló török kapcsolatokban is, ahol Budapest a Törökország és az Európai Unió közötti párbeszéd állandó helyszíne lehetne a migrációs válság kezelésében.
A Jobbik uniós politikája kapcsán kifejtette: Kelet-Közép-Európát meghatározó egységként kezelik. Fontosnak tartják a térség országaival kooperálva a független egység létrehozását, ami a visegrádi államok együttműködésének kiszélesítését is jelenti; ezt legújabb kezdeményezésünkkel, a bérunióval is próbálják megjeleníteni.
„Célunk, hogy a közép-európai országok egységesen lépjenek fel a bérek felzárkóztatása mellett az EU-ban”
- jelentette ki. Gyöngyösi Márton ugyanakkor azt is leszögezte, hogy az unióval kapcsolatos szkepszisük valójában az elmúlt évtizedekben követett föderális Európát célzó politikájára irányul, amelyet máig elutasítanak.
„Ezen a ponton jól megragadható a különbség a Jobbik és a Fidesz szemlélete között. Mindkét politikai erő konfrontálódik az EU-val, de amíg a Fidesz mára teljesen elszigetelődött ebben a vitában, és olyan kép alakult ki, hogy kivezetné az országot az EU-ból, addig a Jobbik konstruktív javaslatokkal az EU átalakításáról beszél.”
A jobbikos politikus bírálta Orbán Viktor brüsszeli politikáját, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar kormányfő korábban aláírta a kvótákról szóló határozatot, „majd elszaladt a bíróságra megtámadni azt a dokumentumot, amelyen ott virít az ő aláírása is”, közben belekezdett egy Brüsszel-ellenes kampányba, hergelte a magyar társadalmat az EU ellen.
„Ezzel – kizárólag a belpolitikai haszonszerzés érdekében – Orbán vállalta, hogy Magyarország az európai közösségben teljesen elszigetelődjön. Ilyet csak egy rövidlátó politikus tesz, akinek nem számít országa sorsa, kizárólag a hatalma megtartása.”
A Jobbik olyan Európai Unió kialakítására törekedne, amilyen „a magyar ember számára is elfogadható, szerethető és az ő érdekeit védi”, ezért kezdeményezték a béruniót.
Kína és Oroszország kapcsán elmondta, előbbiről "ijesztően szélsőséges kép alakult ki a magyar társadalomban”, annak köszönhetően, hogy Orbán és Gyurcsány belpolitikai célokra használta fel a külpolitikát. Kormányra kerülése esetén a Jobbik reális képet alakítana ki Oroszországról, és ennek megfelelően törekedne a jó kapcsolatokra. Gyöngyösi szerint a liberális demokrácia vívmányairól kioktatni a katonai, gazdasági és energetikai nagyhatalomként létező Oroszországot teljesen felesleges küzdelem, még ha ez a nyugati országok számára geopolitikai érdek is. Úgy fogalmazott: „nincs helye a Moszkvával szembeni értékalapú nyomásgyakorlásnak."
Kína esetében is a magyar köztudatban lévő szélsőséges elképzelésekről és káros fóbiáról, illetve irreális csodavárásról beszélt.
„Bár Kína gazdasági és más tekintetben is vezető világhatalmi tényezővé vált, valószínűtlen elvárásokat nem támaszthatunk. Az, hogy a Magyarországra áramló kínai tőke segítségével hazánk függetleníti magát a nyugati tőkétől, és a nyugati gazdasági függéstől, nem reális és nem is kívánatos.”
Soros egy spekuláns machinátor
Gyöngyösi Márton leszámolt azzal a kormányzati hazugsággal is, hogy a Jobbik Soros György oldalára állt volna. A jobbikos politikus határozott álláspontot fogalmazott meg, kijelentette:
„Amit Soros György csinál, az globális, nemzeteken és országhatárokon, sőt civilizációkon átnyúló machináció. Ő spekuláns, aki abból él, hogy a különböző nemzeteken, kultúrákon keresi a rést az anyagi haszon érdekében.”
Szerinte Sorosnál nem az átláthatóságon van a hangsúly, hanem azoknak az akadályoknak a lebontásán, ami a haszonszerzéstől távol tartja őt.
„Ennek érdekében a saját arcára formálná a világot, ráadásul azt a részét is, amelyik ebben nem partner. Ez pedig kifejezetten ártalmas.”
Janus-arcú a Fidesz civil törvénye
Gyöngyösi Márton kritikával illette a kormány külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényét. A kormány politikai, ideológiai ügyként kezeli, amit egy "hányaveti módon megalkotott" törvénnyel rendezne. A politikus úgy fogalmazott: a kritikusok oldaláról okkal merül fel a kettős mérce gyanúja, illetve tökéletesen kitűnik belőle az ellenségképek folyamatos gyártására épülő orbáni politika lényege. Pedig szerinte az átláthatóság kérdésében nem lehet félmunkát végezni.
„Azzal, hogy a kormány törvénye kizárólag a külföldi finanszírozású civil szervezeteknek írja elő az átláthatóságot, szándékosan kiskapukat hagy. Úgy tesz, mintha a Fidesz-közeli szervezetek támogatása közpénzzel nem lenne közügy.”