Horthy budapesti bevonulására emlékeznek a hétvégén

Horthy Miklós budapesti bevonulására emlékeznek idén is Kenderesen és Budapesten.

November 14-én 13 órától a kenderesi Horthy-ligetben Novák Előd, a Jobbik alelnöke, Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője, Orosz Mihály Zoltán, érpatak polgármestere, Murányi Levente, az '56-os Pesti Srácok Intézetének igazgatója, Mészáros István, az Új Magyar Gárda főkapitánya és vitéz Suhajda Krisztián, a Történelmi Vitézi Rend tagja mond beszédet. Vasárnap 10 órától pedig a budapesti Hazatérés Templomában hirdet igét a bevonulás 96. évfordulója alkalmából ifj. Hegedűs Loránt, valamint bizonyságtételt tesz Gaudi-Nagy Tamás, Novák Előd, Reiner Péter és Zetényi-Csukás Ferenc.
 
 
 
Polgármester Úr!
 
Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor - kimondom - gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát.
 
Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben hőseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában.
 
Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.
 
(Horthy Miklós beszéde 1919. november 16-án, budapesti bevonulása alkalmából)