„A Huxit mögött egy nagyon komoly és világos stratégia húzódik meg”. Erre figyelmeztetett Gyöngyösi Márton, a Jobbik európai parlamenti képviselője, aki szerint pont ezért van különösen fontos tétje a 2022-es országgyűlési választásoknak. Amennyiben Orbán Viktor alakíthat ismét kormányt, hazánk EU-tagsága megszűnhet, az ellenzéki összefogás pedig arra készül, hogy visszaépítse a nemzetközi bizalmat hazánkkal szemben. Interjú.
Van élet a Huxit után Magyarország számára?
Hazánk jelenlegi állapotában Magyarországnak nincs jövője az Európai Unión kívül. Ezért nagyon veszélyes, amit a Fidesz különböző szakpolitikusai, kormányhű véleményformálói elkezdtek egészen konkrétan pedzegetni.
De például a kormánypárti sajtóban visszatérő érv, hogy a britek is megúszták az Unióból való kilépést.
Hogy a Brexitnek mi a mérlege, azt most még nem lehet megvonni, de szerintem erősen negatív lesz a hosszú távú hatása. A közös piacról való kikerülésnek, a halászati egyezményből való kilépésnek, vagy épp a vámegyezmény közvetlen gazdasági hatásai még nem ismertek. Az Unióba való szabad beutazás megszűnése, az adminisztratív költségek pedig a brit lakosság számára jelentenek további költségeket. A kilépést már azok is megbánták, akik hangos Brexit-pártiak voltak. Másrészt ne feledjük, Nagy-Britannia EU-s szinten nagyhatalomnak számít, különleges földrajzi adottságokkal, brit nemzetközösségi múlttal, speciális kapcsolatrendszerrel az Egyesült Államokkal. Ezek a jellemzők Magyarországról nem mondhatók el.
Varga Mihály pénzügyminiszterként viszont már gazdasági szempontokat sorakoztatott fel egy esetleges Huxit mellett. Nem tudnánk még kínai pénzből sem saját lábra állni?
Biztos, hogy nem tudnánk. Az elmúlt 30 év arról szólt, hogy Magyarország hogyan válik gazdaságilag és kereskedelmileg teljes mértékben kiszolgáltatottá az EU-val szemben. Mára már ezer szállal kötődünk gazdasági és pénzügyi szempontból is az Unióhoz. Ezek a kapcsolatok határozzák meg az ország stabilitását.
Elképzelni nem lehet, hogy Magyarország kikerüljön az EU-ból úgy, hogy az ne rázná meg a magyar gazdaságot egészen az alapokig.
Varga Mihály nyilatkozata viszont több szempontból is aggályos. Egyrészt, mert ő a Fideszen belül a megfontoltak közé tartozik, és alapvetően szakmai alapon fogalmaz meg véleményt. Ez az első olyan alkalom, amire én emlékszem, hogy politikailag motivált, kampányszagú kijelentést tett, ami mellőz mindenféle pénzügyi, gazdasági racionalitást.
Reális lehetőséggé válhat a Huxit, ha 2022-ben újra a Fidesz nyer
Felerősödtek az elmúlt időszakban azok a fideszes hangok a nyilvánosságban, amelyek immár nyíltan az Európai Unióból való kilépésről elmélkednek. Kövér László arról beszélt, hogy ha most tartanák a népszavazást az uniós tagságunkról, akkor egészen biztosan nemmel szavazna.
Másrészt a Fidesz soha nem kezd bele egy kampányba anélkül, hogy ne mérné meg pontosan a közvéleményt. Bizonyos, hogy amikor a Fidesznél eldöntötték, hogy Fricz Tamás ír egy publicisztikát a Magyar Nemzetbe a Huxitról, és Varga Mihály tesz egy ilyen kijelentést, akkor pontosan tudták azt is, hogy magyarok 80 százaléka EU-párti, még a fideszesek 70 százaléka is elkötelezett Brüsszellel szemben. Ugyanakkor valószínűleg azt is megmérték, hogy az EU melletti legfontosabb prioritás, hogy Magyarország nagyon komoly pénzügyi forrásokat tud lehívni a különböző alapokból.
Ebből az is következik, hogyha ezek a pénzek a Fidesz Európa- és demokrácia-ellenes politikája miatt elapadnak, vagy csökkennek, akkor drasztikusan megcsappanna az EU-párti tábor.
Akkor már könnyebb lehet a magyar közvéleményt az EU ellen hangolni, és végül egy népszavazáson Magyarországot ki lehet léptetni az Unióból. Erre tudatosan készülnek Orbánék.
Mondjuk Pekinggel várhatóan biztos nem lesz jogállami vitája Orbán Viktornak.
Az Unió egyik legfontosabb közös alapértéke, hogy minden tagállamától megköveteli a jogállamiságot és a demokráciát.
Orbán Viktor viszont 2002-ben arra jutott, hogy polgárosodással, demokráciával, jogállamisággal nem tud hatalomban maradni, sokkal kifizetődőbbnek találta egy pártállam, egy egyszemélyi önkény kiépítését, egy ehhez passzoló szövetségi rendszerrel, Kínával, Oroszországgal és a közép-ázsiai diktatúrákkal.
Peking pedig nem fog beleszólni abba, hogy jogállam van-e egy üzleti partnerénél, vagy diktatúra, a kínai vezetés a tálibokkal is ki tud egyezni kellően pragmatikus alapokon.
2021 augusztusában tényleg komolyan gondolhatják a Fideszben a Huxitot, vagy ez is csak egy pávatánc?
Vannak olyan dolgok, amikből nincs visszaút. Tény, jellemző a Fideszre, hogy dobjunk be, szivárogtassunk ki egy kőkemény törvényt, teszteljük a közvéleményt, mennyire háborodnak föl az emberek. Ha nagy az ellenállás, mondhatják, hogy engednek a nép akaratának, hangjának, és módosítanak valamin. De az EU-s tagságunk kérdése nem ilyen. Hangsúlyozom, a Huxit mögött egy nagyon komoly és világos stratégiai húzódik meg, nem véletlen, hogy a Jobbik már a 2019-es EP-kampányában is az EU-tagságunk megmaradását nevezte meg a legfontosabb tétnek. Már akkor pontosan lehetett látni, hogy Orbán Viktor önmagától nem fogja megszakítani ezt a folyamatot, és ezen a szerelvényen nincsen fék, ezen csak gáz van, csak magasabb fokozatra lehet kapcsolni.
Orbánék döntéseiből következetesen tízből tíz ugyanabba az irányba mutat – egyik sem Nyugat felé.
Brüsszelben, Strasbourgban mennyire látják ezt a folyamatot, amit mi Huxitként ismerünk?
Az a baj, hogy ezt az egész Orbán-jelenséget még Magyarországon sem értjük, nemhogy Brüsszelben.
Azt feldolgozni, hogy egy kormányfő hogyan juthat el a Soros-ösztöndíjtól a Soros-ellenességig, a szélsőséges liberalizmustól a szélsőséges nacionalizmusig és sovinizmusig, ez már nem is a politikai elemzések, hanem a pszichoterápia terepe.
Hogyan fordulhat elő, hogy valakinek a személyes hatalmi vágya felülírhatja a nemzeti érdeket? Európa utoljára 1945 előtt élt át hasonlót. Az EU intézményrendszere, annak minden mechanizmusa a konszenzusteremtésre lett kiépítve, hogy az európai államok a diktatúrákból a jogállamig felé mozduljanak el. A posztszocialista világ számára is ez volt az ígéret, hogy egy katonai megszállás, egy diktatúra után eljussunk egy demokratikus világba.
Arra nem volt senki felkészülve, hogy egy állam önként és dalolva a demokráciából konkrét lepéseket tegyen a diktatúra visszarendezésére.
Ráadásul mindezt ugyanaz az ember vezényeli le, aki arra építette a politikai karrierjét, hogy a rendszerváltásban főszerepet vállalt. Erre most rájött, hogy igazából a bolsevizmus az igazi, fölszámolja a közszolgálatiságot, és olyan rendszerszintű korrupciót hoz létre, amit nyugat-afrikai banánköztársaságok sem tapasztaltak meg. Ilyen kategória nincs az EU-ban, és erre nincs is eszközük. A jogállamisági mechanizmus is kevés ahhoz, hogy az Orbán-kormányt visszapofozza, és józan kerékvágásba terelje.
A Fidesz Európája: követendő példából megvetendő ellenség
Orbán Viktor 2007-ben, a Fidesz 19. születésnapi rendezvényén a következőképpen fogalmazott: Szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik.
Hogyan lehet visszaépíteni ezt a bizalmat Európában?
Az egész ellenzéki összefogás közös nevezőjét a jogállamiság, a demokrácia visszaépítése jelenti, kezdve a közszolgálati televíziótól, a korrupció visszaszorításán át, a jogállami intézmények újraszervezéséig. Ez nem kis feladat, bár sokan hajlamosak legyinteni. Ez maga a feladat, ennek a munkának a lényege pedig egy össznemzeti konszenzus megalkotása. Magyarországon ilyen soha nem volt. A sérelmeink soha nem voltak kitárgyalva, kibeszélve, ennek a lehetősége jött el az összefogással. Az EU-tagságunk kapcsán, Magyarország diplomáciai orientációjáról, a meghonosítandó európai normákról ugyanazt gondoljuk. Például, hogy az Európai Ügyészséghez való azonnali csatlakozás, valamint a főügyész leváltása a korrupció felszámolásának a garanciája.
Az eddigieket le tudjuk fordítani úgy, hogyha az ellenzék győz '22-ben, akkor eltűnnek azok a viták Brüsszellel, amelyek az EU-s források kifizetését veszélyeztetik?
Igen, egy csapásra.