Klaus Iohannis Victor Pontát győzte le a tavalyi elnökválasztáson. Most, hogy a szocialista politikust miniszterelnökként is elsöpörte az utca haragja, jó alkalom kínálkozik rá, hogy az államfő a "nép elnökének" szerepébe helyezkedjen. A hétvégén támogatásáról biztosította a korrupció ellen demonstrálókat, és arra kérte őket, küldjenek delegációt az elnöki palotába. Már ekkor látszott, hogy nem fog simám menni a barátkozás. A demonstrálók ugyanis elutasították a meghívást. Iohannis ekkor úgy döntött, ő megy le a tömeg közé.
Nos, ami azt illeti, nem fogadták túl nagy lelkesedéssel. Ehhez persze hozzájárulhatott az is, hogy remek ütemérzékkel éppen ebben a közben érezte úgy, hogy elmondja, "most már nem hajlik" az előrehozott választások kiírására. Vagyis marad az a parlament, amelynek elhasználódott, korrupt és alkalmatlan politikusai ellen indult a demonstráció sorozat. A testőrök és a kamerák gyűrűjében lényegében csak az tudott "szót váltani" az államfővel, aki bekiabált neki. Ezek viszont általában nem a szívélyes üdvözlet hangjai voltak. A lökdösődésbe, fújolásba és ordibálásba fulladó botrányos látogatás végül kevesebb, mint fél óráig tartott.
Iohannis láthatóan nem érti, hogy Bukarestben és a nagyvárosokban
nem szimplán ellenzéki, hanem rendszerellenes
indulatok vitték utcára az emberek ezreit. És, hát épp az elnököt ne tekintenék e rendszer részének?