Elindult a lavina?

Tegnap írtunk róla, hogy Donald Trump állítólag közölte Emmanuel Macronnal telefonon, hogy kilépteti az Egyesült Államokat az iráni atomszerződésből. Ezt a felek akkor még cáfolták, de nem sokkal utána jött a hivatalos bejelentés is:

Ezzel a büntetőintézkedések is újra érvénybe lépnek Teheránnal szemben, de nem azonnal. Az amerikai pénzügyminisztérium 90-180 napos élesítési idővel számol.

Iráni atomalku?

Röviden összefoglalva: Irán 2015 nyarán megegyezett az Egyesült Államokkal, Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Kínával, Oroszországgal, Németországgal, valamint az egész Európai Unióval, hogy vállalja a hadi célokra felhasználható programjainak lassítását-leállítását és elismeri a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) ellenőrzési jogát, ha az ellene életbe léptetett szankciókat fokozatosan feloldják.

A büntetőintézkedések eddig is érvényben voltak, de néhány fontos enyhítést tényleg kapott Irán, például: 

• nem esett tilalom alá az olajexport
• nem voltak befagyasztva a külföldi bankbetétek.

Eddig a tündérmese, aztán az amerikai nép kisebb része elnöknek választotta Trumpot, aki ugye előszeretettel rombolja azt, amit mások nehezen felépítettek. Az elnök már a kampányban is leszögezte, rossz megállapodásnak tartja az atomalkut, mert nem fékezi meg Iránt, sőt, szerinte Teherán nem is tartja be az egyezség rá vonatkozó részét. Ezt minden független vizsgálat cáfolta, sőt, Mike Pompeo, aki akkor CIA-igazgató volt, azóta már Trump külügyminisztere, is ezen az állásponton volt/van, de januárban még az elnök is így gondolkodhatott.

Szomorúság

Egy ideje már sejteni lehet, hogy Trump kiugrik a még Obama által ratifikált szerződésből, de az ilyen ötletei kapcsán mindig azt hiszi az érdeklődő közönség, hogy „áh, na ezt már tuti nem meri”, aztán meri, hát ő az Egyesült Államok elnöke, hogyne merné.

A világ nagyobb része szomorúan konstatálta a hírt, Irán megnyugtató, de azért kicsit fenyegető üzenettel reagált. Haszan Róháni leszögezte, egyelőre tartják magukat az egyezményben foglaltakhoz és készek együttműködni a többhatalmi alku maradék szereplőivel. Azt viszont gyorsan hozzátette, ha nincs egyezség, akkor nem mehetnek nemzetközi megfigyelők az iszlám köztársaságba és folytatják az urándúsítást.

Franciaország, Németország és Nagy-Britannia közösen sajnálkoznak, itt az egyetlen potens szereplő Macron lehet, aki előszeretettel veszi át az Egyesült Államok pozícióját azokon a területeken, ahonnan Trump kivezeti őket, lásd klímavédelem. A francia elnök már be is jelentette, hogy Párizs a mostaninál is szélesebb megállapodáson fog dolgozni, ami nem csak az atomprogramot, hanem Teherán regionális tevékenységét és a ballisztikusrakéta-programot is lefedi. Ez azért érdekes, mert Trump pont ezeket hiányolta az egyezségből.

Federica Mogherini uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerint az EU elkötelezett az alku mellett, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint egységes európai állásponttal fognak reagálni az amerikai döntésre.

Az oroszok egy fokkal érdekesebbet mondtak, Dmitry Polyansky, Moszkva ENSZ-nagykövete arról beszélt, hogy elképzelhető, országa összehívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, bár sok gyakorlati haszna nem biztos, hogy lenne, mert az amerikai vétó blokkol bármit, amit elfogadnának a többiek.

Regionális szempontból Törökország is fontos szereplő, Nihat Zeybekci gazdasági miniszter egyértelművé tette:

„Folytatjuk kereskedelmünket Iránnal a lehetséges keretek között, és erről senkinek sem fogunk számot adni.”

Barack Obama egyébként két lehetőséget vizionál a jövőre nézve: az USA vagy megtűr egy atomfegyverrel rendelkező Iránt, vagy háborút indít ellene. Ha ez a helyzet állna elő, azon is érdemes lamentálni, hogy Izrael és Szaúd-Arábia megtűrné-e az atomhatalom Iránt?

Egy ország megint örül

Trump elnöksége óta nem az első eset, hogy valamilyen diplomáciai döntést egyedül Izrael üdvözöl, vagy még Szaúd-Arábia. Benjámin Netanjahu örül a kilépésnek, sőt, annyira nagyra értékeli azt, hogy rögtön meg is kínálta néhány rakétával Szíriát, ahol gyakorlatilag proxyháborúban állnak Iránnal, vagy az Iránhoz köthető Hezbollah szervezettel:

Szaúd-Arábia szintén pozitívan fogadta a hírt, de Rijádban akkor is tapsolnak, ha Róháni megbotlik a lépcsőn, szóval ez nem túl meglepő.

Izrael érte el?

Azt kijelenthetjük, hogy összességében Izraelben örülhetnek legjobban a döntésnek. Benjámin Netanjahu múlt hétfőn mondott beszédet, amiben hírszerzési jelentésekre hivatkozva azzal vádolta Iránt, hogy hazudnak és jelenleg is atomfegyver kifejlesztésén dolgoznak. Ez viszont egyszerű kamu volt, vagy blöff, ha úgy tetszik. Ezek az információk a 2015 előtti helyzetre vonatkoztak.

A probléma viszont az, hogy Trump jelenidőben beszélt ezekről a hírszerzési jelentésekről, szerinte Netanjahu prezentációja megerősíti, hogy Irán törekszik a fejlesztésre, erre bizonyíték az is, hogy 40 százalékkal nőttek katonai kiadásaik 2015 óta.

Azt az egyszerű, de hasznos belpolitikai érvet is hangsúlyozta, hogy

„ha én megígérek valamit, azt be is tartom”

Trump szerint megfelelő mechanizmus sincs arra, hogy ellenőrizzék a megállapodás betartását, ráadásul azt nem is foglalták bele a szerződésbe, hogy Irán hagyjon fel destabilizáló tevékenységével és a terrorizmus támogatásával a térségben, de a ballisztikusrakéta-program sem tetszik neki.

Abban mondjuk nem vagyunk biztosak, hogy az Iránnal való szkanderozás nem lesz kontraproduktív. Eddig volt egy keret Washington és Teherán között, amit most Trump felrúgott, így viszont már joga sem lesz arra az ellenőrzésre, amit eddig hiányolt.

Azt is hozzátette, hogy valódi, tartós megoldást szeretne a nukleáris fenyegetés megoldására, de arról nem beszélt, hogy mire gondol.

A háttérben komoly beszélgetések zajlottak az egyezményről. Trump még január közepén is aláírta azt a dokumentumot, mely szerint Irán továbbra is betartja a megállapodást. Már akkor bejelentette, ha a következő négy hónapban nem javítják ki az általa kifogásolt részeket, akkor kilép a szerződésből. Most pedig egyértelműen arról beszélt, hogy Irán nem tartja be az alkut.

Amerikai kormányzati források szerint Trump már kilépett volna, ha James Mattis védelmi miniszter nem tudta volna meggyőzni arról, hogy ne tegye. Mattis pozíciója viszont gyengülhetett ezen a területen, mert Rex Tillerson külügyminiszter és H. R. McMaster tanácsadó is távozott a stábból, helyükre pedig két inkább héja, Pompeo és John Bolton kerültek.

Trump visszafogásához az európai államok ezúttal is kevésnek bizonyultak, pedig Macron és Merkel is győzködte, hogy javítsák ki a hibákat, csak ne rúgja fel az egyezményt. A francia elnök arról is beszélt, hogy Trumpnak belpolitikai céljai is lehetnek a döntéssel. A másik oldalon ott volt Izrael és Szaúd-Arábia, valamint az Irán-ellenes republikánus politikusok, akik szintén nyomást helyeztek Trumpra: Teherán kiskapukon keresztül kijátszhatja az alkut, a szankciók feloldásával szerzett pénzzel terrorszervezeteket támogathat.

Az biztos, hogy Trump hiába beszél egy esetleges új megállapodásról, azt innen már nagyon nehéz lesz összehozni. Irán korábban elzárkózott ettől, ráadásul a 2015-öst is 2,5 év tárgyalás előzte meg. Az elnök ráadásul alternatívát sem kínált, nagyvonalakban beszélt arról, hogy mi nem tetszik neki, de arról nem tudni, hogy pontosan milyen formában képzeli el az egyezményt.

Mi lesz most?

Átmeneti időszak következik. Ahogy feljebb is írtuk, a szankciók nem lépnek rögtön életbe, 90-180 nap kell hozzájuk, addig biztos, hogy komoly puhatolózás kezdődik. Nagy-Britannia, Franciaország és Németország magasrangú képviselői már a bejelentés előtt arról tárgyaltak Brüsszelben az iráni külügyminiszter-helyettessel, hogy ők továbbra is tartják magukat az egyezséghez.

A kérdés viszont az, hogy Washington nélkül életképes-e a megállapodás? Papíron hiába marad a deal, ha az európai bankok és vállalkozások az amerikai szankciók miatt inkább nem viszik a pénzüket Iránba. Az Egyesült Államoknak akkora a befolyása és a beágyazottsága, hogy nem igazán érdemes velük szemben üzletelni.

Ehhez tartozik, hogy Trump másodlagos szankciókról is beszélt azon államok ellen, akik kapcsolatban maradnak Iránnal. Ennek mi egyelőre nem látjuk realitását, legalábbis nem tudjuk elképzelni, hogy például Nagy-Britanniával vagy Franciaországgal szemben büntetőintézkedéseket vezetnének be Irán miatt. Macronék biztos, hogy letapogatják, mennyire gondolta ezt komolyan Trump, ahogy azt is, hogy mekkora esélye van egy új megállapodásnak, vagy a jelenlegi bővítésének.

Azt sem látjuk még, hogy Iránon belül milyen következményei lesznek az amerikai lépésnek. A mérsékelt Róháninak biztos, hogy lesznek nehéz pillanatai, keményvonalas ellenfelei végig kritizálták az atomalkut, sőt, néhányan még az atomsorompó-szerződésből (NPT) is kiléptetnék az iszlám köztársaságot, Trump döntését álláspontjuk igazolásaként fogják értelmezni.

Ha a legrosszabb forgatókönyvvel számolunk, akkor Irán hamarosan újra urándúsításba kezd, aminek előkészületeire már utasítást adott Róháni. Ha ez bekövetkezik, akkor ismét éleződhet a nyugvópontra eddig sem tért konfliktus a Közel-Keleten, ami újabb proxyháborúkhoz és fegyverkezési versenyhez vezethet, Irán, valamint az izraeli-szaúdi duó között.