A napokban egy búcsúüzenetet posztoltál a privát Facebook-oldaladra. Örökre elbúcsúztál és megköszönted a támogatást a rajongóid, illetve a kollégáid részéről. Szeptemberben interjút adtál az Alfahírnek a bevándorlás kapcsán, akkor még volt egy rajongói oldalad több, mint 100 ezer követővel, amit az interjú megjelenésével egy időben töröltek. Mi történt azóta?
A szeptemberi interjú után még dolgoztam egy kicsit, utána szépen lassan elkezdtem hanyagolni a dolgot. Nem vállaltam több fellépést és zenéket se készítettem már.
A hivatalos Facebook-oldalad törlése közrejátszott a döntésedben?
Közrejátszott, de nem ez volt a fő ok. Inkább az adta meg a kezdő lökést. Egyébként sok kis apróságból tevődött össze a döntésem. Többek között, hogy elegem volt a szakmán belüli állandó áskálódásból, és azokból az emberekből, akik pletykák alapján, ismeretlenül ítéltek meg. Nem is azzal van a baj, hogy valakinek nem vagyok szimpatikus és van véleménye, sokkal inkább azzal, hogy alaptalanul állítanak olyan hazugságokat rólam, aminek semmi valóságalapja nincs, és ezt ráadásul terjesztik is. Az utálóimnak ez jó ok volt arra, hogy fúrjanak és valamivel ártani próbáljanak nekem.
Ha a migránsok mellett kampányolóknak van helye a Facebookon, akkor azok, akik ellenzik a kötelezően ránk erőszakolt bevándorlást, ők miért nem szólalhatnak fel? Mitől félnek? Mi a problémájuk ezzel? Csak nekik szabad véleményt nyilvánítani? Egy közösségi oldal pontosan arról szól, hogy megvitassuk egymással az élet dolgait, de egyesek úgy tűnik azt gondolják, hogy ha más véleményen vagy, mint ők, akkor inkább hallgass el.
De ehhez miért kell törölnöd mindazt, ami eddig az életedet, a munkádat jelentette?
Azért, mert teljesen le akartam zárni a múltat és tiszta lappal kezdeni.
Megsértődtél az emberekre?
Nem. Inkább szánalmat és tehetetlenséget éreztem az olyan emberekkel szemben, akik nem rendelkeztek kellő információval a valós tényekkel kapcsolatban. Egyszerűen csukott szemmel tették azt, amit a média parancsolt nekik, hogy ettől érezhessék magukat igazán jó embernek. Kaptam hideget-meleget de az emberek többsége végül teljesen egyetértett velem abban, hogy ne engedjünk be ellenőrizetlenül senkit sem!
Olyan is volt, aki a párizsi merényletek után rám írt, hogy igazam volt, és most már érti, hogy mi ellen harcoltam. Sajnálom, hogy ez kellett ahhoz, hogy az emberek belássák mekkora veszélyben van Európa.
Mikor még szeptemberben beszélgettünk a bevándorlásról, akkor a szólásszabadság mellett érveltél, most mégis úgy tűnik, hogy önkéntes száműzetésbe vonulsz.
Tegyük ezt tisztába akkor. Igen úgy tűnik, de ez nem így van. Nem teljesen önkéntesen vonultam vissza, sokat tettek mások azért, hogy megpróbáljanak elhallgattatni és elérni azt, hogy a Facebook-oldalamat töröljék, hiszen rengeteg emberhez jutott el a szavam.
Úgy éreztem, hogy minden fősodratú sajtóforrás hazudik a bevándorlásról, és ez ellen tenni akartam.
Soha nem a valódi életveszélyben lévő békés migránsokkal volt problémám, hanem sokkal inkább azzal az agresszivitással, amit a politikán keresztül szabadítanak ránk. A véleményem nem változott, de már nem érzem feladatomnak az emberek szemének felnyitását, mert aki csukva akarja tartani, azzal úgy se lehet mit kezdeni. Aki nyitni szeretne, az nyitni is fog előbb-utóbb.
Megbántad, hogy a bevándorlás kérdésében kiálltál a nyilvánosság elé, és felvállaltad a véleményedet?
Nem bántam meg. Büszkén tettem, amit tettem és sajnos szükség is volt rá! Akkor még nem történtek meg a párizsi és a kölni szilveszteri események sem, amiknek sajnos meg kellett történniük ahhoz, hogy az emberek észbe kapjanak és lássák a veszélyét annak, ha ellenőrizetlenül engedünk be idegeneket a hazánkba. Közzétettem olyan anyagokat is, amiket a fősodratú média elhallgatott, és ezzel szerettem volna hozzásegíteni az embereket a tisztánlátáshoz, ami szerencsére sikerült is. Sokan megköszönték nekem és hazafiként tekintenek rám, amit ezúton is köszönök.
Hogyan tovább? Mihez fogsz most kezdeni?
Volt időm ezen gondolkodni és időközben újra elkezdtem zenét írni, sőt kaptam egy exkluzív ajánlatot is az egyik zenei kiadótól. Folyamatosan jönnek az ötletek és úgy érzem meg kell írnom ezeket a zenéket. El is indítottam egy új projektet, amit már több, mint 30 ezren követnek és rengeteg támogatóm van, akikre számíthatok.
Várjunk csak...akkor jól értem, hogy mégsem fejezed be a DJ karrieredet? Elmentél pihenni, beijesztetted egy kicsit a rajongóidat és valójában már új zenéken dolgozol... Akkor Jason Mill mégsem tűnik el?
Szó sincs ijesztgetésről, Jason Mill zenei tevékenysége teljes mértékben megszűnt. Törölve lettek a milliós nézettségű zenék, mixek és videók is. Időközben valóban írtam pár zenei alapot, de megmondom őszintén, nem számítottam ekkora érdeklődésre, ezért nem is akartam nagy dobra verni.
Mit lehet tudni erről az új projektről?
Annyira friss még a dolog, hogy fogalmam sincs mit mondhatnék róla. Egyelőre legyen annyi elég, hogy egy új, saját produkcióról van szó, amely DANEV néven fut. Azért jött létre, hogy kipróbálhassak valami újat. Több kiadó is érdeklődik az új zenéim után, aminek nagyon örülök, a többit majd meglátjuk.