Kazárok és magyarok

Idehaza és külföldön sokan sajnos csak Arthur Koestler 1976-ban napvilágot látott népszerűsítő könyvéből (A tizenharmadik törzs) ismerik a kazár népet és kultúrát. A magyar származású író – vagyis nem szakember – művében nem mást állított, mint hogy az askenázi zsidók ősei a kazárok. Ezek után sok külföldi és hazai értelmiségi meg sem vizsgálta, hogy a tézisek megfelelnek-e a valóságnak, és jóformán egyenlőségjelet tettek a két nép közé. 

A tudományos kutatás nem igazolta a képzelt kazár származástörténetet. A múlt évben új eredmény látott napvilágot. Saul Stampfer izraeli professzor négy esztendőnyi filológiai kutatás után terjedelmes tanulmányt írt a kazár-zsidó kérdésről, és megállapította: csak mítosz az, hogy a kazár uralkodó és a kazár elit zsidó vallású lett volna. Arra hivatkozott, hogy csak bizonyos muszlim források említik az áttérés történetét, sokszor pedig azt írják, hogy a kazárok között legtöbb a muszlim. Stampfer szerint a bizánci szerzők mit sem tudnak erről.

 

Ezt megerősítendő, legújabban egy genetikai kutatás is megcáfolta a kazár-zsidó elméletet, a minták azt mutatták ki, hogy a Római Birodalomban a Közel-Keletről származó magányos zsidó férfiak helyi asszonyokkal házasodva zsidó közösségeket teremtettek, és ezzel megalapozták a mai askenázi zsidóságot. Az angliai Leeds-i Egyetem tudósa, Martin Richards vezette kutatásban az anyai ágon öröklődő DNS-mintákat tanulmányozva kiderült, hogy nehéz egységes mintát találni a különböző „alapító anyák” között, viszont a kis zsidó csoportok egy részénél világos egyezés mutatkozott a helyi lakosság DNS-mintájával. Az új tudományos vizsgálat eredményei szerint az európai zsidó közösségeket megalapító „ősanyák” nem a Közel-Keletről vagy a Kaukázusból származtak, ahogy eddig vélték, eredetük európai gyökerekhez vezet. Ezek szerint a kazároknak nincs közük az askenáziakhoz. Akkor kik is lehetnek a kazárok? 

A jelenleg elfogadott elméletek nem tisztázták a kazárok származását. Egyesek szerint türkök voltak, mások szerint bolgárok, kaukázusi kutatók pedig a térségben élt hunok utódainak tartják őket. Maszudi szerint a kazárok török neve a szabír volt, a kazár név pedig perzsa eredetű. Különös, hogy a szakirodalomban mennyire sokat emlegetik a kazárokat, de a korabeli szerzők viszonylag keveset írtak róluk. Akkortájt a bolgárok és a magyarok sokkal többet szerepelnek a leírásokban, talán azért, mert Attila örökségét ők vitték tovább.

 

A régi feljegyzéseket olvasgatva kiderül, hogy máshová helyezik a kazárok birodalmát a modern történészek és máshová a korabeli útleírások. Míg előbbiek a kelet-európai síkságot jelölték meg lakóhelyül, addig a muszlim geográfusok Tifliszt, a mai Tbiliszit és a Kaukázust emlegetik egyik városuknak. Felmerül Derbent neve is, amely a mai Dagesztánban található. Fővárosuk, Szemender is ezen a környéken volt eredetileg, majd a 7. századi muszlim támadások miatt tették át székhelyüket ideiglenesen a Kaszpi-tenger és a Volga-torkolatához. A kazárok származásáról olvashatunk József kazár király leveléből, amelyben szó esik arról, hogy maga az uralkodó honnan eredezteti népét. Ezek szerint Togarmah fiától származnak, közvetlen rokonaik pedig a térségbeli szkíta-hun népek voltak.

 

A fenti adatok alapján tehát bizonyos, hogy a kazárok is az eurázsiai lovas népektől származtak. 

Stampfer tanulmánya szerint csupán mítosz a kazárok zsidó hite, azt azonban nem lehet kizárni, hogy a judaizmus jelen volt a kaukázusi térségben. A korabeli leírások alapján azonban egyáltalán nem volt olyan elterjedt és jelentős, mint a muszlim vagy a keresztény vallás. Kmoskó Mihály lefordította a sztyeppei népekre vonatkozó arab forrásokat, így azokat már magyar nyelven is tanulmányozhatjuk.

 

A 10. századi Ibn Ruszta úgy tudja, hogy a kazárok többsége muszlim és keresztény, de akadnak közöttük bálványimádók is, utóbbiakon talán a táltosokat kell érteni. Majd Maszudi is megerősíti ezt, és hozzáteszi, hogy a felekezeteken belül ugyan a legjelentéktelenebb a zsidó, de a király ezen a hiten van – előtte mágus hiten volt. Ibn Haukál hozzáfűzi a fentiekhez, hogy a kazárok szokásai főleg a bálványimádókéval egyeznek meg és törvényeikben is a régi szokásjogokhoz ragaszkodnak, a fenti felekezet közül egyik törvényt sem tartják meg. Ez nem mást jelent, mint hogy a kazárok ragaszkodtak őseik szokásaihoz és szertartásaihoz.

 

Maga a kazár kagán hivatalosan kinevezett hét bírót, akik vallási kérdésekben döntöttek, ezek között voltak keresztények, muszlimok és bálványimádók, és minden hívő a saját törvénye szerint ítéltetett meg. A legfőbb kérdésekben azonban a kazár főbíró döntött, aki viszont az állami, vagyis a régi kazár törvényeket alkalmazta. A rövid tudósítások, valamint a korabeli sztyeppei népek vallásokhoz való kapcsolatából a következő kép rajzolódik ki.

Az eurázsiai szkíta-hun népek között nagyon gyakori volt, hogy az uralkodók akár több idegen hitet is támogattak, maguk is több szertartásaira ellátogattak. Emlékezzünk Géza fejedelem mondására: „Elég nagy úr vagyok ahhoz, hogy két istent imádjak.” Az uralkodó által gyakorolt hit azonban nem befolyásolta döntéseit, és politikai kötődését, sőt a divatból felvett idegen hitet nem mindig meggyőződésből, hanem alattvalói általi tiszteletből tartotta meg.

 

Senki sem gondolja komolyan, hogy a mongol Güjük kán, Dzsingisz kán unokája kereszténnyé lett pusztán azért, mert részt vett a keresztények húsvéti miséjén. Amikor a római pápa számon kérte tőle és egyik utódjától, hogy miért nem veszi fel a kereszténységet, azt a választ adták, hogy majd ők eldöntik, hogy melyik hitet akarják gyakorolni. Güjük még arra is kitért, hogy ők a sajátjukhoz ragaszkodnak leginkább. Fontos párhuzam lehet a kazár kérdés tisztázásához a belső-ázsiai ujgurok által rövid időre felvett manicheus hit, amely megint egy szűk, udvari körben gyakorolt hit volt, a hitelvek nem terjedtek el széles körben a pásztorok között, pusztán az uralkodói udvarban követték Máni tanát. Az ujgur elit nem is ragaszkodott túlságosan ehhez, mert amikor az ujgur birodalom a mai Mongólia területén megszűnt létezni, és az ujgurok nagy része elvándorolt onnan, manicheus hitüktől gyorsan megváltak, ami arra utal, hogy nem vert gyökeret közöttük az idegen tanítás. 

Visszatérve a kazárokra, nehéz igazságot tenni, hogy vajon a muszlim írók tévedtek volna-e abban, hogy a kazár kagán zsidó hitű volt-e, ahogyan Stampfer álltja. Mindenesetre tény, hogy az uralkodó által gyakorolt idegen vallás semmilyen módon nem befolyásolta a kazárok nagy részének életét és szokásait. Sőt, az állami életben a legfőbb kérdésekben mindig az ősi, sztyeppei szokásjog volt a döntő.