Az első csecsen háború a kilencvenes évek talán legbrutálisabb konfliktusa volt, rengeteg katonai és civil áldozattal. A háború két évig dúlt, hogy végül ne döntsön el semmit. Vigyázat, felkavaró képek következnek!
Az első csecsen háború Csecsenföld egyoldalú függetlenné válása miatt robbant ki. Oroszország több okból sem hagyhatta a fontos tartomány elszakadását, hiszen Moszkvából Csecsenföldön át futnak a fő útvonalak mind a Fekete-, mind a Kaszpi-tengerhez, valamint itt húzódik az azeri és kazah olajat és földgázt nyugatra továbbító csővezeték is.
Moszkva eleinte csupán fegyverekkel támogatta az csecsenellenes felkelőket, de hamarosan már Groznijt bombázta a légierő. 1994. deecember 12-én pedig három páncélos hadosztály, valamint belügyi alakulatok vonultak be a tartományba. Véres harcok árán az orosz csapatok elfoglalták Groznijt és a legnépesebb településeket, ugyanakkor a gerillák nagy területeket tartottak továbbra is ellenõrzésük alatt.
Győzelem?
A földdel vált egyenlővé Groznij
Minden sarkon, minden házban, minden szinten ellenség
Csak áldozatok vannak
Egy slukk szünet...
Romeltakarítás
Fegyverek közt hallgatnak a múzsák...
„Anarchia Csecsenföldön, anarchia Mozdokban. Mindenki ki akarja hasítani a maga részét ebből a tortából, amit háborúnak hívnak. Ugyan mit törődnének velünk, katonákkal? Mindegy nekik, hogy vernek itt bennünket a vécékben, szétverik az állkapcsunkat és a bordánkat, és úgy hajtanak a vágóhídra, akár a barmokat. Nincs jelentősége, hogyan hörögnek az orosz fiúk, amikor elvágják a torkukat a körülfogott blokkőrhelyeken, ha itt ilyen óriási pénzek forognak. Mindenki, mindenki kész megölni bennünket, csak hogy többet hasítson ki magának – a csecsenek is, a mieink is. Ezt a háborút ától cettig eladták." - olvasható Arkagyij Babcsenko könyvében. Az egykori kiskatona felkavaró könyvében hű képet fest a korrupt orosz hadseregről, a brutális kiképzésről, a megaláztatásokról, és a nyugati médiában elhallgatott csecsen módszerekről, mészárlásokról, háborús bűntettekről.
Nincsenek győztesek
Romok
A háború rendkívüli kegyetlenségéről érzékletes képet fest
Csecsen harcos egy kilőtt orosz harcjárműnél
A légteret uralták az oroszok
A várost már kevésbé...
A háború nagy részében a csecsenek gerillaharcra rendezkedtek be, hiszen esélyük sem volt nyílt harcba bocsájtkozni az orosz hadsereggel. A hegyi régiókból előtörő és gyorsan el is tűnő csecsenek villámgyors rajtaütésekkel zaklatták az oroszokat, akik egyedül nagyobb tűzerejükben és technikai fölényükben bízhattak.
Az óriási orosz veszteségek a katonai elemzők egyöntetű véleménye szerint, az orosz hadsereg alulfinanszírozottságából, kiképzetlenségéből, és a vezetési rendszer bürokratizáltságából fakadt. A helyszíni parancsnokokat megfosztották a gyors reagálás képességétől, a vezetési lánc lassú volt, összehangolatlan, a csapatok mozgása nehézkes. Ezzel szemben a csecsenek (akik közt rengetegen szolgáltak a szovjet hadseregben) kisebb csoportokban, rendkívül gyorsan mozogtak. Mellettük szólt a kiváló helyismeret is.
A grozniji elnöki palota 1995 januárjában (ha több képet szeretne látni, látogasson el ide)
Több sikertelen tűzszünet és békemegállapodás után a harcok 1996 nyarára kifulladtak, legfőképp az óriási veszteségek miatt. Bár a csecsenek értek el sikereket (augusztus 5-én elfoglalták Groznijt, vagyis annak romjait), de megvédeni tartósan nem tudták. 1996 augusztusának végén Alexander Lebegy és Aszlan Maszhadov (aki nem mellesleg Magyarországon szolgált öt évig a nyolcvanas években) csecsen hadúr tárgyalóasztalhoz ült, amely végre eredményesnek bizonyult, sikerült lezárniuk az első csecsen háborút. Az oroszok vállalták, hogy kivonják a csapataikat, a csecsenek pedig, hogy elhalasztják öt évvel a Csecsenföld státuszáról döntést.
A tárgyalások eredményeképpen gyakorlatilag mindkét fél nagyobb tekintélyveszteség nélkül hátrálhatott ki az értelmetlen öldöklésből. A béke törékenységét mutatja, hogy nem kellett hozzá pár év, és a harcok kiújultak, de az már a Második Csecsen Háború története.
barikad.hu