(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Az ATV szeptembertől megerősítette közéleti tartalmait. Egy régi műsorát újraindította és egy teljesen újba is belefogott. A Csatt és az Öt. Az Öt című műsor esetében a teljes újdonság kissé túlzás, mert a koncepció már ismert a Heti Hetes vagy a Szabadfogás műsorokból. A HírTV visszakebelezése után a Szabadfogás a Magyar Hang YouTube csatornájára költözött át Kötöttfogás néven, aztán az N1TV indított hasonló jellegű közéleti beszélgetést, a Sallert. Most az ATV vág bele ebbe a műfajba. Az eredeti műsorváltozattól abban különbözve, amit a neve is jelez, hét helyett öt ember ül a kamerák előtt, de a résztvevők ugyanúgy a hét fontosabb közéleti híreit beszélik át.
Lampé Ágnes műsorvezetőn kívül Ceglédi Zoltán, Hont András, Konok Péter és Puzsér Róbert. Közülük Konok és Puzsér (főpolgármester jelölti tevékenységét leszámítva) jellemzően nem kapott meghívást az ATV közéleti műsoraiba. A meglévő nézőközönség megtartásán túl tehát feltehetően ezzel a műsorral új nézők megszólítását is reméli a csatorna. Érdekes azonban, hogy négy olyan közéleti megmondóembert választottak az Öt indulásához, akik a nyilvánosságban rendszerint hasonló irányban kommunikálnak. A benyomásom az, hogy a négy vendég nem annyira egymással, mint inkább mind a négyen vitatkoznak az ATV más közéleti műsoraiban bevett véleményekkel, ami egy izgalmas önreflexió-kísérlet az ATV-től.
Az Ötöt nézve egyre csak az jutott eszembe, hogy ilyen műsor sose mehetne a propaganda csatornáin. A most induló, nagyon vagánynak beharangozott és az ún. fiatalokat megszólítani törekvő Pesti Tv bátorsága pontosan addig terjed, mint az egyszeri propagandistáé, bátran szid mindenkit a hatalom szereplőinek kivételével… Ezzel szemben az Öt megmondói – hiába skatulyáztattak be a kormánypártiak által ellenzékieknek – ugyanolyan lelkesültséggel (vagy unottsággal) kritizálják az ellenzéket, mint a hatalmat. Sőt, a második adás végén Ceglédi Zoltán úgy csillantja fel tablószerűen a kormány pozitívumait, hogy azért Trombitás Kristóf is pödörne a bajszán. Az Öt műsor nézettségét tekintve pedig nem lehet azt mondani, hogy az ellenzékkritika a szekértáborlogika szerint népszerűtlen, jó átlag nézőszámokat mutatott az első adás. Nem értem a Fidesz médiával foglalkozó okosembereit, hogy miért nem jutottak el eddig a felismerésig? Miért félnek ennyire a kritikától? Teljesen más országban és más légkörben élnénk, csak attól a pici változástól, hogy a hatalom a saját felületein engedné a szabad gondolatot – ami szükségszerűen önmagával szemben is kritikus.
Ez a pici változás viszont valójában hatalmas különbség. Szemléletben, politikában, gondolkodásban.
Ezzel a különbségtétellel visszakanyarodok az Öt című műsorra, különösen pedig a második adáshoz. Mert én valóban képes vagyok politikai kompromisszumokat kötni azért, hogy ezt a szabad gondolattól félő hatalmat elzavarjuk. Ezt a hozzáállást róják fel az ellenzéknek a műsor megmondói. Konokék két olyan dologban is súlyos állításokat fogalmaztak meg, amelyek engem is érintenek, és amelyek szerint én is ítélet alá esek. Az első az, hogy én nem legyintek az MSZP tisztújításával kapcsolatban, mondván „Mesterházy és Tóth, mindkettő jelentéktelen szereplők, ahogy pártjuk is az. Annyit is ér az ellenzék, hogy ilyen pártjai vannak.” A másik pedig a szerencsi-tiszaújvárosi választókerület időközi választásán induló Bíró László személye, akit korábbi kijelentései miatt az Öt vendégei vállalhatatlannak tartanak, én mégis kampányolok mellette. Nem tértek ki arra a műsor megmondói, hogy mi a véleményük azokról, akik hozzám hasonlóan kampányolnának Bíró mellett, vagy fontosnak tartják, hogy ne Mesterházy Attila legyen az MSZP elnöke, de általában lesújtó lehet. Ceglédi Zoltán még a tavaszi karantén alatt a kovászt keltetőket az NER okainak nevezte, ennél Bíró László mellett kampányolni már csak súlyosabb lehet.
Vajon az Öt című műsor szerkesztőin, ellenzéki politikusokon, vagy más, kormánytól független véleményvezéreken érdemes számon kérni azt, hogy az Öt vendégeitől eltérő vélemény nem jelent meg az adásban? A műsort szerkesztők Gyurcsány Ferenc véleményét vágták be Bíró László „mellett”, azét a Gyurcsány Ferencét, aki mind a négy vendég számára elrettentő hatással bír. Az MSZP belső vitáival kapcsolatban pedig bevágták Mesterházy Attila langyos tirádáit arról, mily sanyarú az ő sorsa saját pártjában.
Kritikus meglátásaimon túl, mégis van egy nagyon fontos üzenete az Öt című műsornak. A négy beszélgetőtárs fő kérdésfelvetése ugyanis ugyanaz, mint az ellenzék fő kérdése 2022-re, ezért érdemes olyan válaszokat formálni rá, amely értelmesebben csenghet egy ilyen beszélgetésben, mint a bájosan búgó Gyurcsány Ferenc az Egyenes Beszédben. Mi az ellenzék az O1G-n túl? Az Öt megmondóval szemben én nem ítélem el azt, aki erre azt válaszolja, hogy bármi jobb, mint Orbán. De jogos elvárás az, hogy ennél kifinomultabb választ kapjon a szavazó. Itt az idő ezt a „bármit” kibontani!