Nekem is van egy összeesküvés-elméletem a Szájer-videóról

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

„Hiszik vagy sem, épp egy belga tévéstáb kísérte a Szájeréket lekapcsoló rendőröket! Videón a »SPONTÁN« rajtaütés” – kommentelte a kormánypárti Mandiner azt a videót, amely most került napvilágra Szájer József híres-hírhedt ereszcsatornás meneküléséről. De nemcsak a kormányzati propaganda, hanem olyan erkölcsi kiválóságok is ezt a narratívát erősítik, mint Schiffer András, aki az esettel kapcsolatban csak annyit írt a Facebook oldalára: „Rendkívül életszerű, hogy a szabálysértés (!) miatt akciózó rendőröket éppen egy komplett tévéstáb kíséri”. Azt sugallják tehát, hogy Szájer Józsefet nem véletlenül buktatta le a rendőrség. Olyannyira készültek az akcióra, hogy még egy tévéstábot is magukkal cipeltek. Hát ez remek kis elmélet, de én visszakérdeznék: számít ez?

Elismerem, bennem is elsőként ez a kérdés merült fel, hogy lehetséges volt-e mindezt véletlenül lezongoráznia a belgáknak? Épp azon a karantén szabályait megsértő orgián ütöttek rajta, ahol a fideszes EP-képviselő is részt vett, és épp úgy, hogy ott volt velük egy forgató tévéstáb. Miért ne lehetne azonban lehetséges? De bőven lehetséges az is, hogy mindez nem véletlenül történt. A rendőrök tudták, hogy kire számítsanak majd az orgia vendégei között, és nem véletlenül érkezett velük kamerás ember. Ez azonban változtat bármit a lényegen?

A nyilvánosságra hozó, a lebuktató személye túlzottan előtérbe kerül, mint a Borkai-botrány Ördög Ügyvédje nevezetű blogoldal szerkesztője. A Szájer-botránynál pedig szinte igazolást kellene kiállítania a belga rendőrségnek azért, hogy átallották elvégezni a munkájukat. Bejelentés érkezett, ők meg kimentek, az ereszcsatornán menekülő politikust pedig nem engedték tovább az utcán, mint fontos embert, akinek nem eshet baja, hanem előállították. Hát hallottak már ilyet?

Az is sokat elmond rólunk, hogy emögött az eset mögött mindenáron valami sanda összeesküvést orrontunk. Itthon ugyanis valóban elképzelhetetlen lenne, hogy a magyar rendőrség először is épp egy olyan bulinál razziázna, ahol egy tekintetes képviselő úr hódol sajátos igényeinek, másrészt ezt a tekintetes képviselő urat nem kiszerkesztenék a történetből, hanem el is kapnák. A magyar rendőrség esetében, ha történne ilyesmi, arról én is nehezen tudnám feltételezni a véletlenséget. Ezzel nem akarom a magyar rendőrséget megsérteni, hogy a politika zsebében van, a probléma rendszer szintű, és minden állampolgár felelőssége az, hogy mennyi mozgásteret enged a mindenkori hatalomnak. Sajnos Magyarországon eleddig nagyot engedtünk.

Nem mindig az a bölcs, az éles eszű, a kellően kritikus hírfogyasztó, aki máris többnek lát egy eseményt, mint ami. Van, hogy ahhoz kell bátorság, kritikusabb ön- és valóságismeret, hogy elfogadjuk a történeteket a látszat alapján. Ahogy ezt Arisztotelész réges-régen megfogalmazta: valószínű, hogy valószínűtlen is megtörténhetik. Különösen akkor kell óvatosaknak lennünk, amikor egy magyarázat nagyon adja magát. Nem tagadom, hogy a belga rendőrség tudatosan csípte fülön a Fidesz kettős életet élő politikusát. Nem tagadom, mert nem tudom. De nem vagyok hajlandó információ hiányában biztosra állítani azt, hogy ez egy politikailag motivált akció volt a rendőrség részéről.

Bizonytalanságban tart, ha valamit nem tudunk, nem értünk. Mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy ez biztosan megrendezett akció volt. Eltereli azonban a lényegről a figyelmet. Teljesen mellékes, hogy Szájer jelenlétére számított-e a belga rendőrség vagy sem, a lényeges Szájer jelenléte. Szájer József lebukása nem olyan volt, mint az erőszakos téesz-szervezések idején az ötvenes években, hogy a vonakodó parasztoknál a razziázó rendőrség maga rejtett el fegyvereket, amiket aztán jól megtalált. Szájer József nem családterápiás imaalkalomra ment a brüsszeli rendőrségtől pár háznyira rendezett partira, hanem tudottan egy melegorgiára, amelyről feltehetően sejtette, hogy többen lesznek tíznél, megsértve ezzel a járványügyi szabályokat. Szőhetünk meséket és összeesküvés-elméleteket a háttérben meghúzódó szálakról, de a fideszes politikus tetteit ez sehogyan sem árnyalja, csak a figyelmünket tereli el.

Hozzájárul a szándékos lelepleződés narratívájával kapcsolatos fenntartásaimhoz, hogy én már több esetben voltam „mellékszereplője” egy-egy dokumentumfilm forgatásnak. Volt, hogy egy lelkész barátnőmről készült riportfilm, amelybe csak azért csöppentem bele, mert épp én is találkoztam a lelkésznővel. Lehet, hogy sok véletlenes egyenlet ez a dokumentumfilm Szájer lebukásáról, de fordítsuk meg a szemszöget. Lehet a rendőrök munkájáról dokumentumfilmet forgatni? Miért ne lehetne! Ha éppen Covid van, és kapnak egy olyan bejelentést, hogy valakik megsértik hangoskodással a szabályokat, ez a stáb érdekesnek tarthatja a forgatást? Érdekesnek tarthatja. Akkor miért kell mindenáron sanda szálat feltételeznünk a háttérben? Ráadásul az a tévé műsor, amely bemutatta a Szájer elkapásáról szóló rendőri tettenérést már hónapok óta tart, és más intézkedéseket is kamerára vett a stáb.

Egy összeesküvés-teória azért az én fejemben is szövődik Szájer lebukásával kapcsolatban. Ismerek egy hatalmat, aki érzékenyen reagál arra, amikor a kereszténységet gyűlöletre használják fel. Betartandó szabályokra helyezik a hangsúlyt a kereszténység tanításával kapcsolatban, és törvénykeznek kéretlenül Isten nevében. Ez a hatalom az, aki kényesen reagál arra, ha a saját nevével visszaélnek. Azért is tetszene nekem a véletlen rajtaütés története jobban, mint a megkoreografált James Bond sztori, mert a véletlennek tűnő dolgokban gyakran Isten finom ecsetmunkái csillannak fel. Tévedhetek persze én is, de ez a narratíva mélyíti Szájer felelősségét, nem pedig a felmentéséhez járul hozzá.