A kutyát még 2009-ben fogadták örökbe a Gencsapáti Kutyaparadicsomból. Történetét olvasónk, Vlasich Zoltán osztotta meg velünk, akinek a kutya nem kevesebbet köszönhet, mint az életét.
Egy kis történelem: az eb Kőszegszerdahelyre került, egy hatalmas kertbe, ahonnan további izgalmakra vágyva időről-időre megszökdösött, nem kevés bosszúságot okozva gazdáinak. Mint jellemezték, rendkívül önfejű, szelektív a hallása,
ha betoldoztak egy lyukat a kerítésen, neki volt még kettő tartaléka.
A samponos fürdetésekért rendre bosszút állt: ellopkodta a kerti cipőket, zoknikat, kesztyűket, majd szétcincálva letette őket a gazda lába elé. „Mindennek ellenére nagyon kedves, szerethető jószág, igazi családi kutya, nem lehet haragudni rá.”
A mozgásigényét bőven kielégítő környék azonban kis híján a vesztét okozta. Mint arra Zoltán is felhívta a figyelmet, köztudomású, hogy Vas megye kiemelkedik az ország kullanccsal fertőzött területei közül. Különféle, állatpatikában kapható cseppekkel próbálták távol tartani az élősködőket, azonban ennek ellenére előfordult, hogy egy nap alatt 3-4 példány is belekapaszkodott a bőrébe.
Ennek következtében több alkalommal is átesett a babesiosis nevű megbetegedésen. A babesia egy egysejtű parazita, amely roncsolja a vörösvértesteket, emiatt vérfesték kerül a keringésbe, ami károsítja a veséket, végül veseelégtelenséget és az állat pusztulását okozza. Időben felismerve azonban, jó eséllyel, szövődmény nélkül gyógyítható.
Komoly baj lett
Zoltán elmondta, hogy szeptember 29-én, az első tünetek (étvágytalanság, bágyadtság) jelentkezésekor rögtön állatorvoshoz vitték, ahol megkapta a korábban bevált injekciókat. Sajnos azonban ezúttal nemhogy néhány órán belül, hanem még néhány nap múlva sem lett jobban. Egyáltalán nem evett, hányt (mivel a vesék helyett már a nyálkahártyán keresztül zajlott a méreganyagok kiválasztása), a kerti bokrok alatt bujkált. Október 2-án, a lesújtó vérkép (1134 szérum kreatinin és 32,8 karbamid szint) ismeretében, azzal, hogy gyakorlatilag semmi esélye,
az állatorvos az elaltatását javasolta.
Légler Veronika, Vlasich Zoltán felesége ekkor kereste meg dr. Varjú Gábor doktort, aki reményt nyújtott számukra, mert még aznap megműtötte, egy katétert helyezett el a hasüregében, amelyen keresztül naponta négyszer kellett elvégezniük a dialízisét otthoni körülmények között. Emellett minden nap infúzióra vitték Szombathelyre, a feleség órákig ült mellette, míg lefolyt.
Szerencsére egy hét után a felére csökkent a kreatinin szintje. A 600-as érték azonban nem mozdult. Veronika végső elkeseredésében vértisztító csalánteával, pannonhalmi vesetisztító teakeverékkel itatta, és mivel az étvágya sem tért vissza, kiskanállal, bébiétellel etette naponta többször. Sajnos a leggondosabb kezelés ellenére is hashártyagyulladás lépett fel nála (ez gyakori szövődménye a dialízisnek), amely nyilván negatívan befolyásolta az eredményeit is.
Másfél hét telt el így, azután újra reménykedhettek, mert a kreatinin szint előbb 420-ra, majd 295-re csökkent. Újabb három hét elteltével már elfogadta az ételt is, a fokozott fehérjebevitel (főtt csirkemell) azonban a kreatinin érték (kisebb mértékű) emelkedését eredményezte.
Boni ekkor már nagyon unta a kezelést, és megpróbálta saját maga eltávolítani a katétert. A megrágott cső menthetetlen volt, újra műteni kellett a kutyát.
„Azóta leginkább egy múmiára emlékeztet, körbetekertük ugyanis egy fáslival, hogy ne férjen hozzá a katéterhez” – mondta Zoltán, de a jó hír az, hogy a kreatinin szintje - a napi kettő kezelés mellett is - lassan ugyan, de újra csökkenni kezdett, 290-re, 240-re, majd 220-ra, és december 21-ére a normál tartományon belüli 160-ra.
Minden korábbi, egészséges kutyákra jellemző funkciója visszatért: eszik, iszik, kunyerál, csóvál, bújik, ugat, örömköröket fut, póráz nélkül sétál a mezőn, puszit és pacsit ad.
És így játszik:
Az ő kis élete lett a mi karácsonyi ajándékunk, így, mivel ez a kezelés rendkívül költséges, két doboz peritoneális dializáló oldat került a karácsonyfa alá – mondták, egyben nagyon hálásak dr. Varjú Gábor doktornak és a Szombathelyi Állatkórház valamennyi munkatársának, amiért „esélyt adtak a mi Boninknak, ellátták, ápolták, szeretgették, biztatták, szurkoltak neki!”
„Szeretnénk felhívni a kutyatartók figyelmét arra, hogy ebben a helyzetben is van remény, bár a kezelés rendkívül költséges és kockázatos, hiszen nincs garancia arra, hogy a kutya felépül” – mondta lapunknak Zoltán hozzátéve, hogy a megelőzésre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, főleg amiatt, hogy a tv-reklámokból jól ismert cseppek és nyakörvek sem nyújtanak mindig kellő védelmet.
Egy ilyen történet üdítően hat napjainkban, amikor egyre nagyobb figyelmet kap az állatvédelem, ugyanakkor ezzel párhuzamosan egyre több szörnyű, embertelen esettel is találkozunk. Örömteli a tudat, hogy a rossz hírek világában azért megjelennek kisebb csodák is, amikor az ember emberhez méltón gondoskodik arról, akit maga mellé választott.
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél" (Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg)