A legegyszerűbb, a legnagyszerűbb, a legnépszerűbb

A modern kezdetek

Sokan úgy ismerik a labdarúgás történelmét, mint egy 19. századi sztorit, ami akkor kezdődött, amikor különválasztották a rögbit és a futballt. 1848-ban, a Cambridge-i Egyetemen találkozott az Eton, a Harrow, a Rugby, a Winchester és a Shrewsbury iskola képviselője, ahol írásba foglalták a Cambridge-i Szabályokat, ez annak ellenére, hogy nem volt általánosan elfogadott, a modern labdarúgás alapjait jelentette.

Végül több vita után, 1863-ban kiegyeztek egymással az angolok, létrehozták a The Football Association-t (FA, Angol Labdarúgó-szövetség), amelynek első gyűlése 1863. október 26-án volt, Londonban. 1885-ben Anglia, Skócia, Wales és Írország Labdarúgó Szövetsége megalapította az International Football Association Board-ot, amely egyedül volt jogosult a szabályok módosítására.

Innen már csak egy lépést kell tennünk 1904-hez, amikor megszületett a FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség. Párizsban deklarálták, hogy a Laws of the Game, az egyesületi labdarúgás szabályai az iránymutatók.

A legelső szabályok

Hogyan kezdődött a legegyszerűbb játék? A labdarúgás első, modern szabályai:

1. Középkezdésnél a kezdőrúgást álló helyzetből kell elvégezni.
2. A kirúgás nem indítható a kapunál 22 méternél messzebbről.
3. Minden labdafogás szabályosnak számít, amennyiben a labda nem érintette a földet, illetve a labdafogást nem közvetlenül bedobás előzi meg, mely esetben szabadrúgás jár.
4. Pontrúgásnál (kivéve a kirúgást) megtámadható a rúgó játékos, amikor az megpróbálja elrúgni a labdát. A rúgó játékos kivárhat, kivéve ha lábbal már érintette a labdát.
5. Az ellenfél játékosát félre lehet tolni kézzel, ám megütni vagy megrúgni semmilyen körülmények között nem szabályos.
6. Egyetlen játékost sem szabad kézzel megfogni vagy visszahúzni.
7. A labdát kézzel felvenni a földről szabálytalan, kivéve bedobásnál.
8. A labdát kézzel meg lehet tolni vagy ütni, ám a labda kézbe fogása (a szabadrúgást leszámítva) teljes mértékben szabálytalan.
9. A gólt rúgni kell, tehát a találat nem érvényes sem bedobás, sem kézből elvégzett szabadrúgás esetében.
10. A labda a partvonalon nincs játékban, ennélfogva a bedobást végző félnek azt a partovnal szélére kell helyeznie, és onnan legalább 5 méterre eldobnia.
11. Minden játékosnak birtokolnia kell egy vörös és egy sötétkék flanelsapkát. A játék során az ellenfeleknek valamelyik színt magukra kell ölteniük.

Az első meccs

A modern szabályok lefektetése utáni első mérkőzésként az 1863. december 19-én, a mortlake-i Limes Fielden rendezett Morley’s Barnes-Richmond összecsapást tartják számon.

15-15 játékossal álltak fel a csapatok, de nem született gól a 90 perces játékidő alatt, ezért döntetlennek nyilvánították az eredményt. Az FA-kupát 1871-72-ben vezették be, az első nemzetközi mérkőzéseket 1872-en játszották.

Az angol bajnokság 1888-89-ben startolt, de még előtte komoly vita alakult ki a sportágban. Megjelentek az első profi futballisták, azok, akik fizetést kaptak a csapatuktól. 1884-re ebből komoly konfliktus lett, de mivel szinte minden közép-angliai klub így működött, a szövetség 1885 júliusában hivatalosan is legalizálta a profizmust.

A 19. század végére a labdarúgás már bejárta a világot.

A történet viszont sokkal korábban indult

Ami viszont kevésbé ismert, hogy már például az ősi Kína és a Római Birodalom idejéből fennmaradt töredékek is tartalmaznak olyan vésett, faragott vagy hímzett képeket, írásos emlékeket, amelyek férfiak valamilyen labdajátékáról szólnak.

A legelső feljegyzés kínai Han-dinasztia nagyjából 2000 évvel ezelőtti írásos emlékeiből származik, a játék neve cu vagy csu volt, amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy „rúgni-labda” és már hálót is használtak hozzá.

Közép-Mexikóból is származnak leletek, melyek szerint az olmékok a tlacstli nevű játékot tömör kaucsuklabdával művelték.

Az ókori Rómában ez a labdajáték, a harpastum (rohamjáték), inkább a rögbire hasonlíthatott. Pollux leírása szerint két csapat volt, a középen meghúzott vonalon feldobták a labdát, a pálya két vége között felállt játékosok mögött két vonal húzódott, amik gólvonalként funkcionálhattak, ezek mögé kellett eljuttatni a labdát. A légióknál jellemzően vittek magukkal egy szőrrel bélelt, felfújt bőrlabdát, amivel játszották.

Az 1400 körüli Firenzéből is vannak emlékek egy calcio nevű labdajátékról, amit már írt szabályok mellett műveltek, meghatározott méretű játéktéren.

Nagy-Britanniában a böjtelőhöz kapcsolódó ünnepségek része lehetett a labdajáték, ami az egész városon át tartott. A piactéren kezdődött, két, korlátlan számú játékosból álló csapat feszült egymásnak, a cél, hogy bejuttassák a labdát az ellenfél „kapujába”, ami egy előre meghatározott hely volt a városközpont közelében. Ez meglehetősen durva játék volt, a háztulajdonosok elbarikádozták a földszinti ablakokat, olyan dulakodás alakult ki az utcán a labdáért – már ha beszélhettünk labdáról, mert a legendák szerint volt olyan eset, hogy egy disznó húgyhólyagját rugdosták London utcáin játékszer gyanánt.

Londonban tehát a böjtelőhöz kötődött a játék, Chesterben viszont a dán martalócok feletti győzelmet ünnepelték vele, ami azt jelentette, hogy a vert sereg egyik katonájának levágott fejét rugdosták – a későbbi nemzedékek azért már finomítottak ezen és bőrlabdát használtak.

Nem mindenki örült a játék megjelenésének, London utcáin a kereskedők kifejezetten féltették áruikat és standjaikat az ilyesfajta küzdelemtől, ezért kérvényezték II. Eduárdnál a labdajáték betiltását, ami meg is történt 1349-ben. 1410-ben 20 shilling bírságot és 6 napi elzárást kapott büntetésként, aki űzte. II. Eduárd után III. Eduárd, II. Richárd, IV. Henrik, III. Jakab és Oliver Cromwell is a játék ellen volt, mondván, hogy az zavarja a városlakók nyugalmát, de a népszerűsége töretlen maradt.

A futball története

Keir Radnedge könyve remek összefoglalót ad a játék kezdeteitől egészen napjainkig. A képekkel gazdagon illusztrált könyv minden futballrajongónak kötelező darab, de azoknak is ideális lehet, akik valamilyen oknál fogva csak most ismerkednének a sportággal és annak történelmével.

A labdarúgás megszületése után olvashatunk a legnagyobb nemzetközi tornákról, például a világbajnokságról, az Európa-bajnokságról vagy a Copa Américáról, ahogy a szerző sorra veszi a klubcsapatok legjelentősebb sorozatait, élén a Bajnokok Ligájával.

A futballnemzetek bemutatása után nem maradnak ki a szórásból a világ leghíresebb klubjai sem, valamint a legendás labdarúgók Beckenbauertől, Di Stefanón át, Pelén keresztül egészen Messiig.

A labdarúgás szabályai a mai napig változnak, elég csak a videóbíróra gondolni vagy a legutóbbi módosításokra: