A program alaptételei: a szerbeket számos hátrány éri a soknemzetiségű Jugoszláviában. Gazdaságilag a rövidebbet húzzák, politikailag és társadalmilag számos sokkal kisebb nemzet elnyomja őket. Az elkövetkezendő években ez volt az ideológiai alapja és politikai igazolása a szerbek által Szlovéniában, Horvátországban, Boszniában, s végül Koszovóban vívott háborúknak, amelyekben több mint százezer ember halt meg.
A vezető tudósok Memorandumukban a honfitársaikat a zömmel albánok lakta Koszovóban érő "fizikai, politikai, jogi és kulturális népirtásra" panaszkodtak. A horvátországi szerb kisebbségnek "rosszabb a sora, mint bármikor, még sohasem voltak ennyire kitéve veszélynek". A szerzők szerint minden baj oka az, hogy állítólag 3,3 millió szerb, "az összlétszám 40,3 százaléka" a szerb anyaországon kívül él, kisebbség. Ez volt a Nagy-Szerbia-terv megvalósításának rajtjele, meghirdették, hogy "minden szerbnek egy államban" kell élnie.
A cél érdekében Slobodan Milosevic szerb, majd jugoszláv elnöknek a háborúk sem voltak drágák. Milosevic hadseregének és félkatonai egységeinek számos veresége után 2006-ban szívinfarktusban halt meg, anélkül, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék ítéletet hozott volna ügyében.
Számos akkori harcostársa tölt be manapság is vezető tisztségeket. Aleksandar Vucic kormányfő, Milosevic idejében a média megregulázásáért felelős tájékoztatásügyi miniszter, elhatárolódik a nagyszerb eszméktől és makulátlan európai demokratának kívánja beállítani magát. Ivica Dacic, Milosevic pártjának volt szóvivője ma külügyminiszter. A hágai törvényszék által felmentett egykori nacionalista heccelő, Vojislav Seselj ellenzéki vezető.
A Milosevichez egykoron hű emberek egy része semmit sem tanult, semmit sem bánt meg. Az egy időben közvetlenül Milosevic mögött elhelyezkedő politikus, Borisav Jovic éppen most jelentette meg könyvét "Miként veszítettek el a szerbek egy egész évszázadot" címmel. A könyvben a régi tételek és összeesküvési elméletek szerepelnek: sötét külső hatalmak, a Vatikán és az összes többi jugoszláviai nép oly sokat ártott Szerbiának, hogy még mindig nem tért magához.
A boszniai szerbek háborús időkbeli vezetője, Milosevic politikai neveltje, Radovan Karadzic, akit nemrég ítéltek Hágában 40 év szabadságvesztésre, levelet intézett az ENSZ Biztonsági Tanácsához, követelve "az egész szerb népet" sújtó "botrányos téves ítéletek" érvénytelenítését.
Holm Sundhaussen, a Szerbiával foglalkozó neves német történész így ítéli meg az akadémia Memorandumát: "Paranoid pamflet a szerb nép helyzetéről", "bizonyítatlan állításokból és vádaskodásokból áll össze", "a szerzők régi ellenségképeket, sztereotípiákat és előítéleteket élesztenek újjá". A nacionalista szellemet 1986. szeptember 24-én, a Vecernje Novosti című belgrádi újságban közölt első kivonatokkal engedtek ki a palackból, s még mindig nem sikerült visszaparancsolni.