Boris Johnson a hangzatos kijelentések ellenére is beragadni látszik a Brexitbe, a parlament működését felfüggesztették, a konzervatívok bukták a többséget, miközben az alsóház elfogadott egy olyan törvényt, mely halasztás kérésére kötelezi a miniszterelnököt abban az esetben, ha rendezetlen Brexit fenyeget. Szabó Barnabást, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatóját kérdeztük arról, hogy pontosan mi is történik most a szigeten.
Boris Johnsont immár törvény kötelezi arra, ha október 31-ig nem kerülhető el más módon a rendezetlen Brexit, akkor kérjen halasztást az Európai Uniótól. Ezzel együtt az amúgy is szűk konzervatív többséget sikerült elbukni az alsóházban. Mennyire volt várható ez a forgatókönyv?
Drámai módszerekkel akarta megoldani a Brexitet, de azt nem tudom, számított-e arra, hogy ilyen drámai módon megfogyatkozik a többsége. Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy az ülésezés felfüggesztése miatt annyira nem érdekelte, hogy kisebbségbe szorulnak. Emellett az előrehozott választásokat sem sikerült kierőszakolnia. Johnson nagy tétben játszott, de most nem állnak jól a lapjai. Főleg a skót bírósági ítélet tükrében nem, mely szerint jogszerűtlen volt a parlament berekesztése. Ha ez azt fogja jelenteni, hogy visszatérnek a képviselők, Johnsonnak nehéz dolga lesz a kisebbségi alsóházi munkával.
Mi lesz így a DUP, az északír koalíciós partner sorsa?
Theresa Maynek sok gondot okozott, hogy a DUP miatt nem igazán lehetett rugalmasan kezelni az északír kérdést. Ilyen szempontból Johnsonnak akár szerencséje is lehet a frakció szétrobbantásával, most már nem érdekes, hogy a DUP hogyan szavaz az alsóházban. Több sajtóértesülés arról szól, hogy Johnson ezt megpróbálhatja kihasználni és egy alternatív backstop-záradékot kialkudni az EU-nál. Ez a korábbi, ám újra napirendre került terv bent hagyná Észak-Írországot az Európai Unió szabályozási rendszerében, így elejét véve az ír-északír határ fizikai visszaállításának. Johnson egyelőre ezt is csak bizonyos szabályozási területeken, konkrétan a növény- és állat-egészségügyi ellenőrzések esetében találná elfogadhatónak. Azaz például az ír szarvasmarhákat nem vizsgálnák be az északír határnál, hanem csak akkor, ha az angol szigetre érkeznének. Az Észak-Írországból vagy oda érkező élelmiszer-alapanyagoknak tehát meg kellene felelniük továbbra is az uniós normáknak. Ez olyan szempontból jó kezdeményezés, hogy ha értékre nézve nem is, de volumenre ez teszi ki az áruk legnagyobb részét. Az Európai Uniónak ennyi valószínűleg nem lesz elég, de új utat nyithat a tárgyalásoknál.
Egyre nehezebb eldönteni, hogy Johnson no-deal Brexitet akar, vagy új alkut.
Valóban nehéz követni, Johnson egyelőre szerintem visszavonult. Amellett, hogy ő felvállalná az alku nélküli kilépéssel járó veszélyeket is, a határozottság képzetét keltő lépések nem hoztak eredményt, ezért inkább a megállapodásra törekedhet majd. A kommunikáció ellenére az Operation Yellowhammer kiszivárgása után egyértelművé vált, hogy a kormány tökéletesen tisztában van a kockázatokkal, például a no-deal esetén jelentkező gyógyszer és élelmiszerhiánnyal. Johnson regnáló miniszterelnökként nem biztos, hogy ezt szeretné bevállalni. Arra törekszik, hogy bármi is legyen, annak a legrosszabb vetületeiről el tudja mondani, hogy nem az ő hibája. Ha új határidőt kér, leszögezheti, hogy ő nem ezt szerette volna, de a parlament megkötötte a kezét, figyelmen kívül hagyva a választói akaratot. Ha az EU nem menne bele a hosszabbításba, bár ez szerintem nem történik meg, akkor hibáztathatná őket is.
Johnson már kampányol? Nyernének a toryk?
Alapvetően kampányüzemmódba kapcsolt Johnson és nyerhetnek a toryk. Nem állnak annyira erősen, de 30 százalék körüli támogatottságot mutatnak a mérések, megelőzve a Munkáspártot. A brit választási rendszerben a szűk előny is elég lehet egy erős győzelemhez. Ha lesz a Brexit előtt voksolás, akkor felmerül egy másik kockázat is, a Farage-féle Brexit Párt. Ők a torykhoz hasonlóan a kilépés mellett kampányolhatnak, kérdés, hogy külön indulva mennyit rontanak egymás helyzetén. Farage már pedzegette, hogy összeállna Johnsonékkal és történelmet írna velük, ez tehát egy koalíciós alternatíva.
És a másik oldal?
A Munkáspárt egyedül nem tudna kormányozni, az egyik potenciális szövetségesük a Liberális Demokraták. Utóbbiak erősödnek, aminek az egyik legfontosabb oka, hogy nagyon határozott üzenetük van a Brexitről: egyértelműen maradnának az EU-ban. Ezzel szemben Corbynék véleménye fluktuált, maradnának is meg nem is, mennének is meg nem is. A Munkáspárt megosztott a Brexit-kérdésben, ezért nem lenne egyszerű koalíciót kötni azokkal a libdemekkel, akik EU-pártiak.
Boris Johnsonról itt írtunk bővebben:
A britek nagyszájú, szőke Trump-hasonmása, aki újra naggyá teszi az Egyesült Királyságot?
Theresa May lemondása után a brit konzervatívok elnökválasztó folyamatának döntőjébe Jeremy Hunt és Boris Johnson jutottak be, végül utóbbi nyerte el a tory párttagság jelentős többségének bizalmát. Boris Johnson volt már újságíró, londoni polgármester és külügyminiszter is. Szőke haján kívül valamit minden pozícióba magával vitt: legkevésbé sem diplomatikus stílusát és beszólásait.