A II. világháború óta tudjuk, hogy csak légitámadásokkal és bombázásokkal nem lehet kikényszeríteni egy konfliktusban a végső győzelmet. Hiába a csúcstechnika és a totális légi fölény, hiába a ledobott sok ezer tonna bomba, ez az út nem járható.
A szíriai konfliktus talán egyetlen lehetséges megoldása az lenne, ha szárazföldi csapatok vonulnának be az országba és tennének rendet. De még így sem borítékolható bármifajta eredmény. Ne legyenek kétségeink, mindezekkel tökéletesen tisztában vannak Washingtonban és Moszkvában, de még Berlinben és Párizsban is. Csakhogy a közel-keleti állam jelenleg egy olyan darázsfészek, amibe senki nem mer belenyúlni. Még a két legnagyobb szuperhatalom sem. Ráadásul Washingtonnak nem is feltétlenül érdeke, hogy ott rend legyen. Az ő szempontjukból Szíriában minden pofon jó helyre megy. Az USA által támogatott és favorizált Szabad Szíriai Hadsereg pedig teljesen marginális erőt jelent a térségben. Amerika politikájának totális kudarcát jelzi, hogy az általuk kiképzett és felszerelt felkelők az első adandó alkalommal csatlakoztak az al-kaida helyi fiókszervezetéhez, az al-Nuszra Fronthoz. A terroristák ily módon nagy mennyiségű lőszert, számos közepes nehézségű fegyvert és több pick-up-ot is kaptak ajándékba az Egyesült Államoktól.
Mit tehet Moszkva?
Ha teszik, ha nem Szíriában jelenleg csak a sok rossz közül lehet választani, de ezek közül még mindig, számtalan gazemberségük ellenére messze a legkevésbé rossz az Aszad-rezsim. Mielőtt polgárháborúba nem taszították Szíriát az Egyesült Államok és a Nyugat segítségével egy viszonylag fejlett és stabil országnak számított.
Oroszország kétség kívül szeretné megmenteni gyengélkedő régi barátját. Szíria már a szovjet időkben is fontos szövetségese volt Moszkvának, Tartusz kikötője pedig hosszú évtizedek óta az orosz flotta egyetlen Földközi-tengeri bázisa, tehát stratégiai fontosságú.
Az oroszok előtt két út kínálkozik. A bombázásokkal megpróbálják lélegeztetőgépen tartani az összeomlás szélén álló, az elmúlt négy évben teljesen kivérzett Aszad-rezsimet. Vagy, ha ez már nem elegendő, akkor szárazföldi csapatokkal sietnek segítségükre. Utóbbi lehetőséget Moszkva egyelőre határozottan elvetette, de hosszabb távon ez nem lesz elkerülhető.
Nincs is megoldás?
Szíriában olyan szinten eszkalálódott a helyzet az elmúlt négy esztendőben, hogy jelenleg még terv sem nagyon létezik arra, milyen módon lehetne rendet tenni az országban. Az egykor szebb napokat is látott állam mára megszámlálhatatlan részre szakadt. Kormányerők, Iszlám Állam, al-Nuszara Front, kurd milíciák, hogy csak a legismertebbeket említsük.
Az azonban biztosnak látszik, hogy Szíriát a régi formájában nem lehet feltámasztani. Az is kérdéses, hogy az Iszlám Állam visszaszorítható-e egyáltalán? Kétség kívül, ha megvan rá a politikai akarat, akkor katonailag megtörhető a hatalmuk, csakhogy a legnagyobb baj az, hogy a szíriai szunnita lakosság egy jelentős része egyáltalán nem éli meg traumaként az Iszlám Állam létezését, sokan szimpatizálnak is az iszlamistákkal. Így bárki is vállalja fel egyszer a szárazföldi bevonulást, nagyon nagy fába fogja vágni a fejszéjét, kíméletlen és kegyetlen harcra kell felkészülnie. Nem véletlen, hogy nem nagyon akadt rá eddig jelentkező.
Újabb gigantikus menekülthullám jöhet?
Szíria lakossága a háború előtt: 22 millió fő volt, napjainkban mindössze 16,6 millió. Vagyis az ország négy év alatt elvesztette népessége negyedét. A vérontásban eddig mintegy 250 ezren vesztették életüket. Az ENSZ mintegy 4 millió menekültről tud, ám becslések szerint további 1 millió szíriai él a környező országokban, akiket hivatalosan nem regisztráltak.
Moszkva segítsége nélkül az Aszad-rezsim nem húzza már sokáig. Amennyiben összeomlanak, és a jelenleg még a kormányerők által tartott területekre benyomul az Iszlám Állam, akkor egy újabb, soha nem látott méretű menekülthullám indulhat meg Európa felé. Ezt pedig bizonyára senki sem szeretné.