2016 végén hagyta jóvá Vlagyimir Putyin elnök az új orosz külpolitikai koncepciót és az információs biztonsági doktrínát – erről készített elemzést a Külügyi és Külgazdasági Intézet.
Külpolitikai koncepció
2016. november 30-án hagyta jóvá Putyin az új dokumentumot, mely az ötödik a sorban (1993, 2000, 2008, 2013). Annyit érdemes tudni róla, hogy alapvetően ez határozza meg az orosz külügy orientációit, a frissítések pedig a világpolitika változásai miatt szükségesek bizonyos időközönként. Moszkva pozíciói elsősorban az ukrajnai helyzet és a szíriai beavatkozás miatt festenek új képet.
A mostani irányelvek nem hoztak különösebb változást a 2013-ashoz képest. A fő csapásvonal a nyugattal való viszonyban és a civilizációs szembenállás kérdésében hasonló. Magabiztosnak tüntetik fel benne az orosz külpolitikát. Az ország nem tűri, hogy beavatkozzanak belügyeibe, bátran használja fegyveres erőit és beszáll a dominanciáért vívott harcba, elsősorban az Egyesült Államokkal.
Hangsúlyos szerepet kapnak az ázsiai államok, különösen gazdasági szempontból, mely ideális piaccá válhat, ha a nyugattal mélyebben is megromlana Moszkva viszonya. Eszközként feltüntetik a tömegkommunikációs platformokat, mely bizonyítja, hogy Oroszország is részt vesz az információs háborúban.
Egy varsói kutatóintézet szerint az új koncepció csak elfedi a valóságot, eltúlozza a nyugat gyengeségét, nem beszél az orosz gazdasági problémákról, a külpolitikát pedig úgy mutatja be, mintha az pusztán nyugati agresszióra adott válasz lenne. Az Ázsia felé fordulást pedig már régóta nem sikerül érdemben elkezdeni.
Információs biztonság
Az ebben a témában kiadott doktrínák közül hosszú idő után jelent meg új: az előző még 2000-ben került megalkotásra – sokatmondó, hogy abban az internet szó még nem is szerepelt.
Az információbiztonság természetesen a nemzetbiztonságról szól, fő célja a katonai hírszerzés elleni védelem. A pszichológiai hadviselés ellen is óvni próbálja Oroszországot, fejlesztené az IT-szektort, megakadályozná a kiberbűnözést.
Az internetes csalásokról, ipari kémkedésekről kevés szót ejt a dokumentum, sokkal inkább katonai-politikai szempontokat érvényesít. Oroszország defenzív ebben a tekintetben, ugyanis számos nyugati ország fejlettebb technológiával rendelkezik.
Egyértelműnek tűnik a nyugati országok és a keleti medve közti információs hadviselés, ugyanis Moszkvát pontosan azokkal a vádakkal illetik, melyeket felhoznak fenyegetésként a saját iránymutatásukban. A beszámolóból úgy tűnik, hogy Oroszország nem akar együttműködni ezen a területen más országokkal, sokkal inkább a saját fejlettségi szintjét szeretné növelni, hogy önállóan is képes legyen ellenállni a vélt vagy valós veszélyeknek.