A legjobb filmnek járó díjat ugyanis elsőként nem a valódi nyertesnek adták oda. A La la land boldog stábja már fent volt a színpadon, sőt, a második köszönőbeszéd is elkezdődött, mire bejelentették, hogy bocs, de mégsem ők viszik haza a szobrocskát, hanem a Holdfény című film alkotói.
A nyertesek először ki sem akartak menni, azt hitték, csak ugratás az egész. Pár másodperccel később aztán Warren Beatty tisztázta, mi történt. A színészlegendának
rossz borítékot adtak át,
mikor felment színpadra. Így azt kellett látnia, hogy a kezében levő papírra a legjobb női főszereplő címét elnyerő Emma Stone neve van írva, mellé pedig a film, amelyben játszik: a La la land. Beatty jó hosszú ideig nézegette is a papírost, ám mindenki azt hitte, ez csak az ilyenkor szokásos hatásvadász szünet.
Azóta már ki is derült, kik voltak a hunyók a hatalmas bakiban. A szavazatokat több, mint nyolcvan éve minden esztendőben
a PwC globális könyvvizsgáló és pénzügyi tanácsadó cég
számolja össze, és az ő munkatársaik felelősek a borítékokért is, mindaddig, amíg azok a győztest bejelentő híresség kezébe nem kerülnek. Így minden bizonnyal
közülük került ki az, aki elcserélte a papírokat.
A PwC neve nem csak a gazdasági szaksajtóból lehet ismerős a magyar olvasónak.
Ők azok, akik a 2024-es budapesti olimpiai pályázat megvalósíthatósági tanulmányát készítették.
A dokumentum annak idején komoly vitát váltott ki. Egyrészt azért, mert a valóságos adottságokat és kockázatokat igen nagyvonalúan kezelve sikerült egy lényegében hurráoptimista anyagot összeállítani, másrészt, mert ezt aztán lényegében több verzióban is
újra, meg újra eladták a kormánynak,
legalább egymilliárd forintos hasznot besöpörve.