A tizenegy pontos tervezetben nagyobb szerepet követeltek Kairótól a vidék "természetes vezetőinek" a régióban hosszú ideje tartó terrorellenes harcban, de erőteljes fellépést ígértek a saját soraikban felbukkanó dzsihadisták ellen is.
Annak ellenére, hogy a kormányerők tavaly év végén tovább fokozták a Gázai övezet melletti határvidéken működő dzsihadisták elleni hadjáratot, a szélsőségesek jelenléte töretlen.
A helyiek két tűz közé szorultak: a hadsereg biztonsági okokra hivatkozva több ezer családot kilakoltatott, fél éve estétől reggelig kijárási tilalom van érvényben, az iszlám szélsőségesek pedig rendszeresen végeznek ki beduinokat brutális módon, mert árulással vádolják őket.
A vasárnapi találkozón két, beduin fiatalokból álló egység létrehozásában állapodtak meg. A sivatagi régiót jól ismerő helyiek egyik csoportja a szélsőségesek búvóhelyeiről gyűjt értesüléseket, a másik pedig egy önkéntes katonai alakulat lesz, amely a kormányerők hadműveleteiben hivatott részt venni.
A Sínai-félszigeten a törzsek négy alcsaládra (rubaa) oszlanak. Minden rubaában egy ember azért felel, hogy megnevezze, és jelentse a klán azon tagjait, akik átálltak a "szervezethez", utalva ezzel az Iszlám Állam terrorszervezet egyiptomi ágára. A törzsi vezetők amnesztiát, ellátást, és védelmet ígértek azoknak, akik felhagynak a milíciával való együttműködéssel, azzal a feltétellel, hogy az illetőnek "nem tapad vér a kezéhez".
Az együttműködés közvetett formái között megemlítették a kovácsműhelyek szolgálatait a terroristák járműveinek páncélozásánál, és felszólították a régió öt környékének lakóit, hogy ne értékesítsék tovább az előző háborúkból hátramaradt TNT-t tartalmazó robbanószerkezeteket és aknákat.