A legmagasabb állami kitüntetést az államfő a Sándor-palotában Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke jelenlétében adta át.
Áder János a kitüntetetteket méltatva arról beszélt, hogy pályájukon mindketten közösség- és nemzetformáló erővel bírtak, tudásukat továbbadták, példájukkal neveltek, világraszólót alkottak és ezzel Magyarországnak dicsőséget szereztek.
Polgár Judit
A sakktörténet legjobb női játékosa sakkozó családban született 1976. július 23-án Budapesten. Apja, Polgár László nevelési elméletének bizonyítására mindhárom lányából sakkozót nevelt és mindhárman világklasszisok lettek. Apjuk számos könyvet írt pedagógiai módszeréről, köztük a Nevelj zsenit! címűt is.
Polgár Judit kilencévesen megnyerte a New York Open versenyt a minősítés nélküliek között, 13 évesen megnyerte a 14 éven aluli fiúk világbajnokságát, 15 évesen ő lett minden idők legfiatalabb férfi nemzetközi nagymestere, fiatalabban, mint annak idején Bobby Fischer. 1989-től 1995-ig folyamatosan vezette a női világranglistát, de 14 éves kora óta nem játszott olyan versenyen, amelyen csak nők játszanak, mert az abszolút világbajnoki cím elérése lebegett a szeme előtt.
A három Polgár lány és Mádl Ildikó alkotta női csapat a sakkolimpián megfosztotta trónjától a verhetetlennek hitt szovjet válogatottat, Polgár Judit így olimpiai bajnok is. Ő az egyetlen női magyar férfi szuperbajnok és a legfiatalabb olimpiai sakkbajnok. Páros mérkőzésen 1993-ban legyőzte Borisz Szpasszkij, majd 1998-ban Anatolij Karpov volt világbajnokokat, így első nőként nyerte meg az amerikai nyílt bajnokságot.
1999-ben bejutott a FIDE-világbajnokság negyeddöntőjébe, 2000-ben Balin és Jaffában is nyert egy 16-os kategóriájú versenyt, utóbbit két világbajnok előtt, hasonló győzelmet nő még nem aratott. Élő-pontszámát tekintve az első nőként került a legjobb tíz férfi játékos közé. Tagja volt az oroszok mögött 2002-ben olimpiai ezüstérmes férficsapatnak és részt vett a 2005-ös argentínai férfi világbajnokságon, amelyen a nyolc résztvevő közül ő volt az egyedüli nő.
Polgár Judit 2001-ben a 20. század legjobb női sakkozója számára odaítélt oklevelet vehette át, hétszeres sakk Oscar-díjas az elismerés korábbi időszakából.
A sakktörténet legjobb női sakkozója a legmagasabb pontszámot - 2735 pontot - 2005 júliusában érte el. Legjobb helyezése a férfi világranglistán a nyolcadik hely volt (először 2004 januárjában).
2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2005-ben a Pro Európa-díjjal. 2011-ben beválasztották az Európai Sakkszövetség Iskolai Sakkozásért Bizottságába. 2012-ben az Isztambulban zajló sakkolimpia egyik mérkőzését követően mutatta be első önálló kötetét, a Hogyan döntöttem meg Fischer rekordját? című művet, amely azóta magyarul is megjelent.
2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, valamint a Caissa Díjat, a Nemzetközi Sakkszövetség által adományozott, a világ legjobb sakkozójának járó "új" Oscar-díjat is megkapta. 2014 januárjában a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete közgyűlésén tagjai közé választotta, ugyanebben az évben ő lett a magyar tehetség nagykövete és a magyar sport kategóriában Prima Primissima díjat kapott.
2014-ben a norvégiai Tromsőben zajló olimpián a nyílt kategóriában ezüstérmet szerzett a férfiválogatottal. Ezzel egy időben a The Times magazin hasábjain bejelentette, hogy visszavonul a versenyszerű sakkozástól, a jövőben alapítványára és az iskolai sakkoktatás népszerűsítésére kíván fokozott figyelmet fordítani.
Alapítványa, a Polgár Judit Sakk Alapítvány a Képességfejlesztésért 2012-ben indult útjára, hogy egy egyedülálló módszerrel segítse a gyerekek képességfejlődését a közoktatásban. A képességfejlesztő sakk kerettantervként bekerült a hivatalos Nemzeti Alaptantervbe, és 2013-tól önálló tantárgyként válaszható az általános iskolák alsó tagozatában. A tanulás segítésére Sakkpalota címmel készítettek tankönyv- és munkafüzet-sorozatot tanári kézikönyvvel kiegészítve.
Polgár Juditot 2015-ben kinevezték a magyar férfi sakkválogatott szövetségi kapitányának. Házas, két gyermeke van.
Eötvös Péter
Eötvös Péter Székelyudvarhelyen született 1944. január 2-án. Már kisgyermekként meghatározó zenei élményt jelentettek számára Bartók Béla művei. Tizennégy évesen vették fel a Zeneakadémiára, ahol mások mellett Kodály Zoltán volt a tanára, zeneszerzői és karmesteri tanulmányait Budapesten és Kölnben végezte. Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte, 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenéket komponált, ő írta Szabó István Álmodozások kora, Makk Károly Macskajáték, Sára Sándor Tüske a köröm alatt című alkotásainak muzsikáját. 1968-tól 1976-ig a kölni Stockhausen Ensemble tagja, közben 1971 és 1979 között a kölni rádió elektronikus munkatársa is volt. Ezt követően 1991-ig a Pierre Boulez által alapított Ensemble InterContemporain művészeti igazgatójaként tevékenykedett.
Eötvös Péter először karmesterként szerzett hírnevet: az elmúlt három évtizedben a világ legnagyobb zenekarait, többek közt a berlini, a müncheni, a londoni és a bécsi filharmonikus zenekarokat dirigálta rendszeresen, első vendégkarmestere volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak is. Vezényelt a leghíresebb operaházakban (köztük a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, a párizsi Chatelet-ben), és olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint Luca Ronconi, Robert Altman, Klaus-Michael Grüber, Robert Wilson, Nikolaus Lehnhoff, gyakori vendége a világ legjelentősebb fesztiváljainak.
1991-ben hozta létre a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, majd 2004-ben az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt a pályakezdő zeneszerzők és karmesterek támogatására. Több külföldi zeneművészeti főiskolán tanított (Köln, Karlsruhe), világszerte tart mesterkurzusokat, rendszeresen visszatérő professzora a szombathelyi nemzetközi Bartók Szemináriumnak is.
Eötvös Péter az egyik legismertebb kortárs zeneszerző. Egy interjúban elmondta, hogy elektroakusztikai és zenekari karmesteri tapasztalatai vezették el az operához. Azt vallja, hogy az operaszínpadon, akár két hanggal is jelentést hordozó atmoszférát kell teremteni. Zeneszerzői elismertségét a Lyoni Operában 1998-ban - japán rendezésben - bemutatott első egész estés operájától, a Csehov Három nővér című darabjából készült műtől számítja, amely több zenei díjat is kapott. Az opera premierjéről - amelyen a három nővér szerepét kontratenor férfiénekesek alakították - a Deutsche Grammophon lemezfelvételt készített, az operát utóbb számos európai operaházban műsorra tűzték (Budapesten 2000-ben Szabó István rendezésében).
Operái alapanyagát irodalmi művek szolgáltatják: Jean Genet művét adaptálta A balkon (2002), Tony Kushner színdarabjából született az Angyalok Amerikában (2004), a Nobel-díjas Gabriel García Márquez regényéből a Szerelemről és más démonokról (2007), a Lady Sarashina (2007) egy 11. században élt előkelő japán költőnő naplótöredékein alapul. Madách Az ember tragédiája című drámai költeménye alapján íródott Az ördög tragédiája (2010), amelynek átdolgozásával született a Paradise Reloaded (Lilith) című operája. Több kamaraoperát (Harakiri, Radames) is írt, 2015-ben bemutatott Senza sangue (Vértelenül) című műve a népszerű olasz író, Alessandro Baricco regénye alapján készült.
Operái mellett számos vokális, zenekari és hangszeres versenyműveket is jegyez, több hanglemeze is megjelent. Az amerikai rockzenész Frank Zappával is dolgozott együtt, az ő tiszteletére írta Psalm 151 című művét. 2015 augusztusában fejezte be az Esterházy Péter szövegére írott Halleluja című oratóriumát, amelynek ősbemutatója a 2016. évi Salzburgi Ünnepi Játékokon lesz.
2015 júliusában jelent meg a Parlando - rubato című kötet, Eötvös Péter és a portugál karmester, zeneszerző, zenetörténész Pedro Amaral beszélgetőkönyve.
Eötvös Péter művészete elismeréseként megkapta a Bartók-Pásztory-díjat (1997), 2001-ben neki ítélték a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2003-ban Budapest díszpolgára lett, 2004-ben Cannes-ban megkapta a MIDEM zenei fesztivál legjobb élő zeneszerzőnek járó életműdíját. Megkapta a Frankfurti Zenei Díjat (2007), a magyar kultúra követe címet (2008), valamint a velencei zenei biennále Arany Oroszlán életműdíját (2011). Tagja a francia Művészet és Irodalom Lovagrendjének, a Royal Philharmonic Societynek, valamint tiszteleti tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.