A „fejlett demokratikus államok” jogrendje tényként fogadja el, hogy azonos neműek szexuális kapcsolatot létesíthetnek, sőt egyre több, magát liberálisként értékelő államban törvény által engedélyezett házasságot is köthetnek és gyermekeket is fogadhatnak örökbe. (Röviddel ezelőtt egy dél-amerikai országban immár „három azonos nemű személy” házasságát is törvény által biztosították.)
Magyarországon a büntetőjog önmagában nem bünteti az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot (a házasságkötést és az örökbefogadást egyelőre még nem legalizáltuk.) Ugyanakkor három esetben azt súlyos bűncselekménynek minősíti és igen szigorúan büntetni rendeli.
A három elkövetési magatartás a következő:
- amennyiben "megrontásnak" minősül, vagyis amikor gyermekkorú vagy kiskorú terhére követik el (az orvosi statisztikák egyértelműen bizonyítják, a homoszexuálisoknak csupán töredéke születik olyan genetikai problémákkal, hogy ők eleve a saját nemük iránt vonzódnak, döntő többségüket azonban fiatal korukban - amikor nemi érettségük még nem alakult ki, vagyis kiszolgáltatottak, védtelenek - idősebb „melegek” rászoktatják arra, hogy ez "természetes" - jóllehet az orvostudomány szerint az valójában "természetellenes"),
- ugyancsak bűncselekmény a fejlett büntetőjogban a homoszexualitás, amennyiben azt "erőszakkal, élet vagy testi épség elleni fenyegetéssel" követik el, vagyis az áldozatot "megerőszakolják",
- végezetül - és ez a "Meleg Büszkeség" provokatív felvonulás esete - súlyos bűncselekménynek minősül a homoszexualitás, ha azt "másokat megbotránkoztató módon" követik el.
Mivel ezt a magatartást immár valamennyi "rendszerváltást követő" hazai kormány és városvezetés tűri, sőt támogatja, ezért néhány magyarázat még: nyilván nem bűncselekmény, ha néhány „meleg” önmagát megvalósítandó pl. a hűvösvölgyi Nagyréten szép csendben kisebb vonulgatást szervez.
Ugyanakkor "nagy tömegek előtt, visszatérően elkövetett, vagyis súlyosan minősített bűncselekményt valósít meg az, amikor a főváros legszebb sugárútján (Andrássy) ünnepnap kora délutánján döbbenetes gusztustalan cselekményeket bemutató (pl. tavaly a kocsi platóján püspöknek öltözött „büszke meleg” a Bibliát quasi a nemi szervére akasztva lóbálta), anális aktust imitáló emberek stb. vonulnak, miközben a családok kisgyermekeikkel, békés polgárok sétálnak stb.
Nem kíván több magyarázatot annak elfogadtatása, hogy a - most éppen Tarlós által eltűrt "Budapest Pride" - megbotránkoztatást vált ki a polgárok nagy tömegeiből, vagyis az "súlyos bűncselekmény".
Figyelmet érdemel, hogy az előbb felsorolt három magatartást (megrontás, erőszak, megbotránkoztatás) a büntetőjog különneműek által történt elkövetését ugyanúgy büntetni rendeli.
Különösen szembetűnő a "Meleg Büszkeség" felvonulás folytatólagos támogatásának indokolatlansága, ha figyelembe vesszük, hogy amennyiben "férfiak és nők szexuális magatartást valósítanának meg mások előtt (pl. az Andrássy úton) nyilvánosan, azokat a magyar rendőr elvinné és a magyar bíró szigorúan megbüntetné. Érthetően: ami jelenleg hazánkban a „melegek” számára megengedett, sőt immár támogatott (rendőri védelem biztosításával), ugyanazokat az elkövetési magatartásokat különneműek között a magyar törvények és a bírói gyakorlat „következetes szigorral” bünteti. (Magyarul: a különneműek immár diszkriminatív helyzetbe kerültek az azonos neműekkel szemben!)
Amit a hazai hatalom (kormányzat, rendőrség, ügyészség, bíróság) a "Meleg Büszkeség" vonatkozásában kifejt, az részükről „folytatólagosan elkövetett bűnpártolást” valósít meg, vagyis egyértelműen bűncselekmény.
Mindezt az Európai Unió is eltűri, sőt támogatja. Tavaly Belgrád nem engedte meg a homoszexuálisok felvonulását, mire jött a dörgedelem Brüsszelből: "Amennyiben ezt az „alapvető emberi jogot” Szerbia betiltja, akkor nem lesz uniós tagság". Nem kell aggódni, Szerbia meghátrált, kihúzta a méregfogat. A közelmúltban megválasztott új miniszterelnökük immár büszkén hangoztatja homoszexuális mivoltát.
A gyakorlat ebben a vonatkozásban is sajnálatos bizonyítékát adja annak, hogy ami tegnap még elég volt, az mára már kevés. Megy tovább az erkölcsi-törvényi keretek lebontása, a társadalom többségének provokálása, a tűréshatárok feszegetése. Számos „civilizált, ún. demokratikus” ország nem csupán az azonos neműek közötti házasságot, hanem az ilyen párok által történő – csecsemők és kiskorúak - örökbe fogadását is engedélyezi! Ez magától értetődően önmagába foglal egy másik súlyos bűncselekményt, nevezetesen a „megrontást”! Egy ilyen együttélésben felnövő gyermek a nevelő pár szexuális cselekményeit, gesztusait látva – törvényszerűen ezt fogja „természetesnek és magától értetődőnek” tekinteni, vagyis ő maga is homoszexuálissá válik.
A történelem önmagát ismétli, törvényszerűen továbbra is működik a spirál. Az általunk ismert ókortól kezdve a hanyatló (dekadens) hatalmaknál (görögök, rómaiak) visszatérően megjelent az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatok terjedése, valamint az ún. „animalizmus” is, az emberek által állatokkal kialakított szexuális kapcsolatok bevett szokása. Ugyanakkor a történelem ara is visszatérő példákat mutat, hogy a túlzásba vitt homoszexuális tobzódásokat a társadalmak előbb-utóbb megunták, azokon felháborodtak és végül a harag egy másik szélsőségbe csapott át. Jöttek a nyilvános kivégzések, a máglyahalál és gyakran az ártatlanok tömeges meghurcoltatásai. Érdemes figyelembe venni, hogy a szélsőségek mindenkor újabb szélsőségeket gerjesztenek. Kár lenne megvárni a spirál további emelkedésének kanyarulatát. A költő szavai eligazítanak: „Minden nemzetnek támasza, talpköve a tiszta erkölcs, Mely ha megvész, Róma ledől és rabigába görbed” (Berzsenyi: A magyarokhoz).
Werner Karl Heisenberg Nobel-díjas fizikus az 1975-ben Budapesten is megjelent „A rész és az egész” című munkájában napjainkba mutatóan ennél is keményebben fogalmaz: „Jóllehet az emberek és a politikusok nagy része nem kötődik a vallásos hit teológiai előírásaihoz ugyanakkor mind kevésbé tartja kötelezőnek a társadalom működését ősidők óta szabályozó legalapvetőbb erkölcsi zsinórmértékeket is (a család és a gyermeknevelés szentségét, a becsületet, az igazságosságot, az emberi méltóság tiszteletét és így tovább) ami olyan mágneses erőtér, amely ha egyszer kimerül, nem lesz merre mutasson az emberek iránytűje és akkor iszonyatos dolgok történnek majd, rosszabb az atombombánál és a koncentrációs táboroknál”.
olvasói levél M. Cs. aláírással