Közoktatás és nyelvhelyesség – avagy Orbán Viktor mint postás

Közoktatás és nyelvhelyesség – avagy Orbán Viktor mint postás

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

 

A nyugdíjasok után az érettségizetteket is megbombázza a kormánypropaganda. A pártreklámozást erőltető kormányszerv nyelvi torzszülöttet lökött közénk. Szép kis bizonyítványt állított ki önmagáról a „köznevelési” államtitkárság...

Célzott pártpropagandába kezdett a Fidesz, természetesen közpénzen – írtuk a minap. Mostanra kiderült, hogy nemcsak a nyugdíjasokat bombázza a kormánypárt az adóforintjainkon, hanem a fiatalokat is.

Kormányfői üzenetet hozzácsapni az érettségi bizonyítványhoz eléggé szerencsétlen ötlet, kitalálói vélhetőleg nem ismerik a kamaszokat, akiknek nagy többségét bosszantani fogja a levél. Orbán Viktor szerencséje, hogy ezúttal nem tették föl rá a hivatalos portréját, mert azt vélhetőleg sok ezren karikatúrává alakították volna.

Maga a levél görcsös propagandista ostobaság. „Együtt, közös erővel újraindítjuk a gazdaságot” – ilyent írni egy tizennyolc évesnek, aki épp a nyarát tervezi meg a bankettre készül… A megszólítás („Tisztelt Érettségiző!”) is bántó, elvégre a levelet nem az érettségizők, hanem az érettségizettek kapják – és a kettő közt van különbség.

Tanulságos mozzanata ennek a történetnek az ágazatvezető államtitkárság hivatalos levele az intézményvezetőknek.

Mindjárt a felütés így szól:

„Miniszterelnök Úr hagyományteremtő jelleggel, ettől az évtől kezdődően valamennyi idén érettségi bizonyítványt szerző diák számára egy levelet szándékozik eljuttatni.”

Ennyiből is világosan kiolvasható, hogy az EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA KÖZNEVELÉSÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁR (igen, csupa nagybetűvel, oly fenséges ő, hogy a kisbetű nyilván sértő volna) és persze az egész stábja – nem tud magyarul.

Érettségi bizonyítványt ilyen magyartudásra semmiképpen sem lett volna szabad kapniuk.
Lássuk csak:

  1. Értelmetlen az a (sajnos elterjedt) gyakorlat, hogy a tisztséggel megnevezett személy „úr” vagy „hölgy”, esetleg „asszony” kiegészítését nagybetűvel kezdik. Az akadémiai helyesírás szerint is hiba. Az illető Miniszterelnök, Igazgató, Professzor stb., de nem „Miniszterelnök Úr”. Ezt a torzulást bizonyára az egyre fojtogatóbb angol nyelvi terrornak tudhatjuk be. Az iskolákban komolyan veszik az angol nyelvet, illik nem elrontani az angol helyesírást – szomorú, hogy a magyart korántsem tartják annyira becsben.
  2. „...hagyományteremtő jelleggel” az „idén érettségi bizonyítványt szerző” diákok kapnak ezentúl levelet. Ez azt jelenti, hogy akik idén érettségiztek vagy fognak érettségizni, mostantól rendszeresen (talán évente?) levelet várhatnak a Miniszterelnöktől.
  3. Kicsit problémás, hogy „egy levelet” fognak kapni. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a diákok kapnak egyet, és azt körbeadják egymás közt, esetleg egyikük elrakja, és beszámol róla a többieknek.
  4. Még szerencse, hogy nem minden érettségiző diák kap levelet, csupán „valamennyi” – a valamennyi ugyanis nem jelenti azt, hogy az összes, ez tipikus nyelvi tudatlanság, a zavaros nyelvismeret tünete.
  5. „...szándékozik eljuttatni”. Szuper! Miniszterelnök úr eszerint valami kézbesítő, aki eljuttatja a küldeményt a címzetthez. Sőt kézbesítőnek is afféle zöldfülű lehet, ugyanis nem juttatja el, csupán „szándékozik” ezt tenni.

És így tovább. Az egész iromány stiláris és helyesírási bűn a magyar nyelv ellen.

Jó dolog a műveltség, jó dolog a nyelvtudás is. Sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy felsőfokon beszéljen valamely nyelvet, de az anyanyelvét mindenkinek illenék valóban jól tudnia.

Kiváltképpen, ha a közoktatásért felelős állami vezető.

A közpénzből fenntartott államtitkárság bizonyára ezt akarta tudatni az intézményvezetőkkel:

„Miniszterelnök úr levelet írt az idén érettségizett diákoknak, amelyet a bizonyítvánnyal egyszerre kívánunk átadatni nekik.

A leveleket az érettségi tételekével megegyező módon juttatjuk el Önhöz. Június 15-e után szíveskedjék gondoskodni az átvételükről és a kiosztásukról.

Fáradozásukat, segítségüket Miniszterelnök úr nevében is köszöni...”

Nehéz kenyér az anyanyelv. Eötvös József remélhetőleg épp nem az utódaira nézett, amikor ez a gnóm kikerült az államtitkárságról.