(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Múlt heti jegyzetemben azt a kérdést tettem fel, hogy merre indul Magyarország, kelet, vagy nyugat, képletesen az euró, vagy a rubel felé? Orbán pedig meg is válaszolta a kérdést, hiszen első európai vezetőként leszögezte, hogy Budapest akár rubelben is hajlandó fizetni az orosz gázért.
Miközben a világ döbbenettel nézte az ukrán erők által visszafoglalt Bucsából és Irpinyből érkező képsorokat az orosz hadsereg által elkövetett döbbenetes mészárlásról, Budapesten egészen más hangulat uralkodott. A választásokat értékelő beszédében Orbán Viktor egészen nyíltan az ellenségei között nevezte meg Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt. A következő nap pedig, miután a magyar kormány bezsebelte Vlagyimir Putyin és Lukasenka gratulációit, folytatódott az Ukrajna elleni uszítás.
Szijjártó Péter külügyminiszter ugyanis bekérette az ukrán nagykövetet, mivel sérelmezte, hogy a kijevi kormány - ahogyan a többi uniós tagállamtól - úgy Magyarországtól is próbál minél több és aktívabb segítséget kérni. Ezt követően pedig a Brüsszelben folyó tárgyalások szünetében szólította fel Kijevet, hogy „ne inzultálják a magyar embereket” azzal, hogy folyamatosan kérnek.
Tény, hogy Ukrajna sokat kér Európától az elmúlt hetekben, és az is tény, hogy ezek a kérések nem mindig mozognak a realitások talaján, ahogyan a megfogalmazásuk sem mindig a legdiplomatikusabb. Ugyanakkor könnyen belátható, hogy a kijevi kormányban is emberek ülnek, akiknek a hazáját megtámadták, és akiktől alig pár kilométerre civileket mészárolt le a megszálló orosz hadsereg, pár napja pedig még az országuk fővárosának eleste is reális lehetőség volt. Ilyen helyzetben érthető az ukránok kommunikációja. Ellentétben például annak a magyar kormánynak a diplomáciájával, amely minden kényszerítő körülmény nélkül is napi szinten beszél partnereivel minősíthetetlen stílusban, és illeti őket a legképtelenebb vádakkal, majd most pedig sértve érzi magát a kijevi kérések által.
Úgy gondolom, hogy mindez igencsak el kellene, hogy gondolkodtassa az Európai Uniót azt illetően, hogy meddig tolerálható Orbán egyre nyíltabb elköteleződése Moszkva felé, és mennyire szolgálja az európai érdekeket az, hogy az Európai Bizottság egészen Orbán újraválasztásáig szabotálta a jogállamisági mechanizmus elindítását.
Egyértelmű, hogy Orbán egy áruló az Európai Unióban, és sem annak értékeit, sem annak érdekeit nem hajlandó elfogadni, amit a jelenlegi ukrán válság mindennél jobban megmutatott.
Gyöngyösi Márton jobbikos EP-képviselő eredeti, angol nyelvű cikke itt olvasható.