A Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) boszorkánykonyhájának egyik legpikánsabb fűszere az a kormányzati kommunikációs panel, miszerint a kormánypártok által képviselt gondolatok maguk a magyarság gondolatai, a kormánypártok érdekei maguk a magyarok érdekei, és aki bármilyen kormány- vagy Fidesz-kritikát fogalmaz meg, egyszerűen a magyarok kritikusává válik, tehát egyenesen magyarellenes lesz.
Bár nyilvánvalóan ez nem lehet, és nem is tud több lenni egy belterjes kommunikációs előjátéknál, ugyanakkor a sorok között mégis apróbb iránymutatásokat fedezhetünk fel, ezekre pedig –csak megnézve az állami pénzből kizsarolt és felvásárolt hazai sajtó nagy részét- nem árt kicsit odafigyelni.
Például itt van egy parlamenti írásbeli kérdés, amit Kásler Miklós Emmi-miniszternek tett fel Ungár Péter LMP-s képviselő arról, hogyan tervezik átalakítani a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM), és mit jelentett az, hogy a PIM alá bevonandó Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft. a jövőben
Kásler helyett Rétvári Bence államtitkár válaszolt az LMP-s politikusnak, és ebben tisztázta azt is, milyen egy jó újságíró:
„Példának okáért egy nemzeti érdekeket szem előtt tartó külpolitikai újságíró képes magyar perspektívából értelmezni térségünk diplomáciai és külpolitikai történéseit, ahelyett, hogy kellő tájékozottság nélkül különböző honlapok cikkeit fordítaná szolgai módon”
Az államtitkár szavait teljes nyugalommal fordíthatjuk le magyarról magyarra a következőképpen:
Mindez azért remek technika, mert így a magyar olvasó is nyugodt lehet abban, hogy az újságíró nem csupán „szolgai módon lefordította” számára a külföldi híreket és álláspontokat, hanem publikálás előtt kellően megszerkesztette azt a „magyar (fideszes) érdekeknek megfelelően”, és ahogy a szocializmus alatt, úgy végül most sem juthat pártcenzúra, avagy előzetes fideszes korrektúra nélküli információkhoz.