Az idősebb urat már hónapokkal ezelőtt megjegyeztem magamnak, amikor az éjszakai buszra felszállva csak annyit láttam, hogy a bérletem ellenőrzésére odaküldött ellenőr lazán üldögél az egyik széken – gondoltam végzett mára, csak utasként van fent ő is, hiába a mellény. Aztán amikor leültem az egyik ülésre, odaszólt –még mindig ülve-, hogy mutassam már meg a jegyemet.
Megmutattam, bár azért finoman jeleztem, hogy ha már dolgozik, esetleg fel is állhatna, ne várja már el, hogy mindenki külön odalépjen az általa az utasok elől elfoglalt üléshez.
De ez még semmi nem volt ahhoz képest, amit most művelt.
Péntek éjjel/szombat hajnalban fél 3 körül a 923-as busz éppen beállt a Boráros téri megállóba, ahol pár percet állni szokott, hogy bevárjon egy másik járatot. Ekkor történt, hogy a második ajtónál felszállt egy pár, a hölgy kezében volt valami gyorskaja, amit papírtálcán tartott. Hős ellenőrünk az első ajtóban állva ezt észrevette, majd munkásőri szigorral kiáltott rá, hogy
ÉTELLEL NEM LEHET FELSZÁLLNI A BUSZRA!
Ezt megismételte vagy ötször egymás után, és hogy nyomatékosítsa fontos szerepét, még külön oda is ment a részeg utasok között botrányos módon ételt szállító hölgyhöz.
Most mondhatnánk, hogy a szabályok szerint tényleg nem lehet enni a buszokon, és igaza van az ellenőrnek. De nem mondjuk, mert fél percen belül
felszállt az ellenőr egy kollégája, aki hozott neki is egy kávét, sima műanyagpohárban.
Ettől kezdve tehát úgy magyarázott habzó szájjal az ellenőr az étkezés tilalmáról, hogy közben egy pohár kávé volt a kezében. Mivel ekkor már a fél busz röhögött a groteszk jeleneten, többen szóvá tették, hogy akkor mégis, mi van a kávéval.
Erre hősünk zavarba jött, és mormogás, valamint buta magyarázkodás közepette fogta a keverő pálcikát,
majd egy könnyed mozdulattal kidobta a busz nyitott ajtaján át a megállóba.
Mivel természetesen az utasok gyorsan felhívták a figyelmét arra is, hogy nem szabad szemetelni, az ellenőr rátett még egy lapáttal, és mintha nem lenne holnap,
az egész kávéspoharát kivágta a nyitott ajtón.
Ekkor az étel, ami kis híján kirobbantotta a harmadik világháborút, már nem is számított.
Győzött a kaja.