Rövid viking hadjáraton vett részt az Omen

 

- Igazából apropója nem volt ennek a meghívásnak. Kaptunk egy levelet a Facebook oldalunkra, hogy szeretnének meghívni minket augusztus folyamán egy svéd metal fesztiválra játszani. Először nem is hittük el, hogy minket hívnak, mert azt hittük, hogy a szervezők a Los-angelesi Omen zenekarra gondolnak. De ők azt mondták, hogy nem-nem, ők a magyar Omen-t akarják. (nevet) Úgyhogy elkezdtük a részleteket megbeszélni, és így jött össze, hogy augusztus 14-én Göteborgtól 25 kilométerre, Kungälvban léptünk fel a 2Heavy4You fesztiválon. Azonban mivel haza csak vasárnap jöttünk, így akadt egy szabadnapunk, ezért 15-ére is beszerveztek nekünk egy önálló bulit, ami Uddevalla-ban volt. Tehát végül két koncert erejéig voltunk kint Svédországban.

 

 

- Mi állítottuk össze. Tulajdonképpen azt a műsort játszottuk, amit itthon is szoktunk, tehát a 25 év anyagából válogattunk, illetve az új lemez címadót számát, a Huszonöt év-et is bemutattunk.

 

 

 

- Nem, mert az első estén egy kicsit rövidebb időt kaptunk, 60 percet tudtunk játszani, mert az egy fesztivál volt, de a másik helyszínen a teljes műsorunkat elő tudtuk adni, tehát a másfél órás programunkat. Ott főzenekarként szerepeltünk, eleve Omen koncertnek volt meghirdetve a buli, egy svéd előzenekarral.

 

 

- A fesztiválon főműsoridőben játszottunk, bár érdekes, mert ott még utánunk is volt egy helyi banda, akik valamikor éjfél után kezdtek, mert volt egy kis csúszás. Úgyhogy mondhatjuk, hogy ott is mi voltunk a főzenekar, mert előttünk is játszott még három csapat, tehát összesen öt fellépő volt aznap. 

 

 

 

- A látogatottság nem volt túl hatalmas, mert igazából ez egy kis fesztivál volt egyetlen színpaddal. Kungälv egy kisváros, a helyszín pedig kb. olyan volt, mint Budapesten az Orczy-park. Egy nagyon szép környéken lévő faházban, egy belső épületben léptünk fel, és nagyjából olyan 150-en lehettek mindenestül az emberek.

A második koncert szombaton nagyjából 70 km-re volt ettől a várostól, egy Uddevalla nevű településen, ami a tengerhez közel, pontosabban egy hosszan benyúló tengeröbölnek a partján fekszik. Mivel úgy volt, hogy csak egyetlen koncertünk lesz, így sajnos az idő rövidsége miatt szinte semmilyen reklámot nem kapott ez a buli, úgyhogy itt még kevesebben voltak, mint előző nap. Meg ott is ugyanúgy működnek a dolgok, mint itthon, hogy ha nem ismernek egy bandát, akkor annak a koncertjére kis valószínűséggel mennek el az emberek.

 

 

- Azért jó páran szeretik a bandát, a szervező srác például már a kilencvenes évek óta figyeli az Omen tevékenységét, nagyon szereti a zenénket. Lehet, hogy most adódtak olyan anyagi feltételei, hogy megszervezhetett egy ilyen bulit, mert az elmondása szerint ő már ezt nagyon régóta szerette volna. Egyébként, több más magyar metal csapat munkásságát is ismeri, például a Pokolgép, az Ossian, és a Moby Dick diszkográfiáival is tisztában van.

 

 

- Abszolút le! Meg is lepődtek, csodálkoztak nagyon. A koncert után mondták is, hogy úgy játszottunk, mintha több ezer ember előtt léptünk volna fel. Különösen megragadta őket, hogy milyen hangulatot csináltunk annak ellenére, hogy viszonylag kevesen voltak. Pedig mi csak játszottunk, ahogy szoktunk mindig is, nekünk nem volt ez olyan furcsa… (nevet)

 

 

- Persze, minden kiváló volt. Ott egy ilyen léptékű rendezvényen is minden maximálisan rendben van, ez nem kérdés. Senki nem idegeskedett, nem aggódott, senki nem reklamált semmiért. A zenekarok is barátságosak voltak, egymásnak adták a hangszeralapokat, a dobot, mindenki használhatta a másik cuccát, stb. Nekünk is csak a gitárjainkat kellett magunkkal vinnünk itthonról.

 

 

 

- Igen, mert igazából nem nagyon fényképezett senki a színpad elől.

 

 

- Tomboltak és ittak. Meg annyira figyelték az előadást, hogy még a szövegeket is megpróbálták énekelni, de nem ment nekik. (nevet)

 

 

- Volt egy kis kalandunk… A visszautazáskor kb. egy-másfél órával korábban értünk ki a repülőtérre, mint ahogy be kellett volna csekkolnunk. Kiültünk a csarnok elé, és Kori (Koroknai Árpád, énekes – a szerk.) egyszer csak szőrén-szálán eltűnt, egyszerűen köddé vált. Telt az idő, már a csomagunkat be kellett adni, ezért hívtuk telefonon, aztán már üzenetet is küldtünk neki, mert már tényleg csak az utolsó percek voltak a becsekkolás előtt. Körbenéztük a parkolóházat, a repülőteret, már be akartuk mondatni a hangosbemondóba, hogy keressük, össze-vissza rohangáltunk, nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Már komolyan kezdtünk aggódni, hogy elrabolták, vagy rosszul lett, vagy bevitték a rendőrök… Majd egyszer csak az utolsó pillanatban előkerült, és azt mondta, hogy itt volt a környéken, kifeküdt az egyik parkban egy padra, a telefonját lehalkította és elaludt. (nevet) Ő nem volt ideges, mi meg már azon tanakodtunk, hogy mi legyen. Természetesen mindenképpen megvártuk volna, legfeljebb lekéssük a gépet. Úgyhogy izgalmas volt a visszaindulás.

 

 

- De! Már az első koncert előtt jelezte a szervező, hogy ha jó lesz a buli, akkor jövőre meghív minket egy nagyobb fesztiválra, sőt több svéd városban is felléphetünk, de már norvégiai helyszínek is szóba kerültek. Aztán a koncert után ezt megerősítette, azt mondta, hogy ez egy great show volt, úgyhogy jövőre biztos találkozunk!

 

 

Kedvcsinálónak még két szám az új lemezről: