Tökéletesen mindegy, hogy Pep Guardiola vagy Szurgent Lajos irányítja a nemzeti csapatot, ha egyszer maga a magyar foci úgy egy rakás szar, ahogy van. Lehetne ennél plasztikusabban fogalmazni, de a hazai landarúgás, főleg annak irányítói nem érdemlik ezt meg.
Ha a mi kis focinkat egy étteremhez hasonlítjuk, akkor azt lehet mondani, hogy miközben a vendégteret jó sok közpénzből szépen kicsinosították a haverok, a konyhában ugyanolyan gyalázatos munka folyik, mint azelőtt.
A csillivilli asztalokhoz felszolgált csótányos levest, a büdös, romlott húst meg a szalmonellás desszertet ezüst evőeszközzel lefetyeli az a néhány ember, akinek az a perverziója, hogy beteszi ide a lábát.
Azok pedig, akik azt mondják, nekik nem a szép asztal, meg az ezüst evőeszköz, hanem maga az étel számít, el vannak könyvelve rossz indulatú huhogóknak, örök elégedetlenkedő szemét ellenzéki nemfideszeseknek, esetleg huligánoknak.
Ja, és mindehhez vegyük hozzá, hogy a fosató ételt elkészítő személyzet annyi pénzt visz haza, mint egy Michelin-csillagos étterem szakácsai.
Ki kéne már robbantani azt a szutykos konyhát, és ott rendet vágni végre.