A moldvai Klézsén ma is ismerik azt a regét, miszerint a jövendő király egyszer a közeli Táltos-hegyen pihent meg. Lova megszomjazott, letérdelt és megpróbált a közeli Szeret-folyóból inni. A vízforrás azonban túl messze volt, több mint 10 kilométerre. Meglátta ezt Szent László, aki azonnal segített lova baján: kardjával egy árkot húzott, hogy kedvenc paripája oltani tudja szomjúságát.
Árok Pekingig
Hasonló történetet ismernek a hun-utód mongolok is. Egy ottani nagy hős, Szártagtaj bátor az Altaj-hegység egyik különleges erejű vitéze volt. Egyszer apját a mandzsuk elfogták és Pekingbe szállították, ahol tömlöcbe vetették. Amikor a fiú ki akarta váltani, azt mondták neki, hogy csak akkor engedik el, ha a fiú szülőföldjétől egészen Pekingig egy árkot ás. Ekkor a vitéz összeszedte erejét és kardjával egy olyan hosszú árkot húzott, mely elért egészen a mandzsu fővárosig. Az udvarban állták szavukat és szabadon engedték az apát, aki Szártagtaj bátorral együtt hazatért kedvenc hegyei közé.