Család, politika és egy elbukott utópia: színpadon a Gorbacsov elleni puccs

Család, politika és egy elbukott utópia: színpadon a Gorbacsov elleni puccs

1991. augusztus 18-án Mihail Gorbacsov szovjet elnök a családjával szabadságon tartózkodott a krími Foroszban. Másnap kívánták aláírni a többi szovjet tagköztársasággal azt a megállapodást, mely demokratizálta volna a súlyos válságban levő országot. A nap folyamán elnémultak a dácsa telefonjai, tévé- és rádióadás nem volt fogható. Gorbacsov és családja azoknak a puccsistáknak a fogságába került, akik kommunista rendszer fenntartásában hittek, ezért Gorbacsov lemondását kívánták elérni. A közvéleménnyel azt hitették el, hogy az elnök egészsége megromlott, feladatát nem képes ellátni, ezért a helyére Janajev alelnök lép, egyúttal kihirdették a szükségállapotot.

Ennek a négy napnak a történetét dolgozza fel Gorbacsov feleségének, Raiszának a naplója, melyből Penny Gold, a BBC drámaírója írt – ahogy a Sunday Times fogalmazott – „feszült politikai és családi drámát” 2008-ban. Ennek magyarországi ősbemutatójára a héten került sor a budapesti Rózsavölgyi Szalonban az írónő díszvendégeskedése mellett.

{block:block_content:83f6f420-ec81-488d-9ade-46fde05c55af}

A történetben a puccsistákat egyetlen személy, a KGB elnökért felelős biztonsági vezetője, Jurij Plehanov (Sztarenki Pál) testesíti meg, és mivel a darab egyetlen helyszínen, a külvilágtól elszigetelt nyaralóban játszódik, így csak rajta keresztül jutnak el a „nyolcak bandájának” elképzelései, cselekedeteinek hírei az elnökhöz, és így a nézőhöz is. Plehanov karaktere rendkívül érdekes,

érezni benne a politikai eltökéltség és a megpuccsolni szándékozott elnök iránti kötelező hűség közti ambivalenciát,

ami Raisza Gorbacsovával (Söptei Andrea), de főleg főnökével, Mihail Gorbacsovval (Schneider Zoltán) folytatott dialógusaiban is érződik.

A darab másik két szereplője Gorbacsov orvos lánya, Irina (Erdélyi Timea), valamint az ő férje, Anatolij (Ágoston Péter), akik a kiszolgáltatott családot jelenítik meg. (A színen nem jelennek meg, de az elnök két, gyermekkorú lányunokája ugyancsak fogoly volt a nyaralóban.) A drámát egyébként végigkíséri II. Miklós cár és családja fogságának története. A darabban Raisza az utolsó Romanovok életéről olvas, és

megdöbbentő a párhuzam a cári család jekatyerinburgi, illetve Gorbacsovék foroszi fogsága között.

Penny Gold drámájának is talán ez a legégetőbb kérdése, konfliktusa: a puccsisták vajon kivégzik-e a szovjet elnököt és családját? Ehhez a lélektani kérdéshez remekül járul hozzá az elnök által szinte rajongásig szeretett Irina, valamint a finoman szólva is kevésbé kedvelt vő, Anatolij (aki viszont mindenben Gorbacsov kedvében akar járni) karaktere.

Szintén izgalmas az elnök és feleségének kapcsolata. Férj és feleség tökéletesen kiegészítik egymást. Érzelmi hullámvasúton ülnek mindketten, de az adja az izgalmat az ő dialógusaiknak, illetve egész kapcsolatuknak, hogy

ez a bizonyos két hullámvasút épp ellentétesen jár:

amikor Mihail esik kétségbe, akkor Raisza az erős asszony, míg mikor Raisza van válságban, akkor Mihail kőkemény politikusként áll a sarkára.

A történelemből tudjuk, a 30 évvel ezelőtti puccs elbukott, viszont a Gorbacsov által megálmodott világ, a „demokratikus szocializmus”, ahol a „szabad ember és az állam kéz a kézben jár”, megvalósíthatatlan volt, így a Szovjetunió széthullott. Ezt a politikai konklúzió, hogy „ennél csak nehezebb jön” a darab utolsó jelenetében – mely keretként, az elsőhöz hasonlóan egy csehovi mozdulatlanságban játszódik – el is hangzik a színpadon, mintegy előrevetítve a következő harminc év drámáját.

A Sztarenki Pál rendezte darab nagyon megérintően enged bepillantást a Gorbacsov-éra végének egyik kulcsmomentumába és a Nobel-békedíjas első és egyben utolsó szovjet elnök magánéletébe is, amit a ’90-es évek elejét idéző díszlet, a fények színvilága, illetve a zenei betétek tesznek még átélhetőbbé.

(Penny Gold: Az elnök szabadsága. Rózsavölgyi Szalon. Rend.: Sztarenki Pál. Szereplők: Schneider Zoltán, Söptei Andrea, Erdélyi Timea, Ágoston Péter, Sztarenki Pál)