A TAO 2011-es bevezetése óta teljesen átalakult a sportfinanszírozási rendszer hazánkban. A klubokhoz a korábbi évekkel ellentétben, tetemes támogatási összeg került. Ennek köszönhetően azonban a magyar sport kiszolgáltatottá vált a TAO által. Megvizsgálva az elmúlt időszakot, főként 8 év után látszódnak a támogatási rendszer törésvonalai, ugyanis egyre több helyen lépnek fel anyagi problémák, különösen az állam által legjobban támogatott sportágban: a fociban.
Az elmúlt 8 évben soha nem volt ilyen „kivételes” helyzetben a labdarúgás. Nem akadt egyetlen politikai rendszer vagy kormány sem, amely ennyire széleskörűen támogatta volna a sportágat. Azonban ahogy a nagykönyvben meg van írva, az egyesületek egy része a hirtelen jött pénzt nem tudta "normálisan" kezelni. Ráadásul a kormány nem tudott, vagy nem is akart olyan „fékeket” beleépíteni a rendszerbe, amelyekkel ellenőrizhetővé, illetve szabályozhatóvá váltak volna a közpénznek minősülő TAO-támogatások felhasználása.
Az egykori olimpiai bajnok vízilabdázó, Steinmetz Ádám korábban az Alfahírnek úgy nyilatkozott, hogy
a TAO-rendszer miatt, az úgynevezett látványsportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, röplabda, jégkorong és vízilabda) lélegeztetőgépen vannak. Mivelhogy, ha most eltörölnénk ezt a támogatási formulát, akkor valószínűleg összeomlanának ezek a sportágak, ugyanis a klasszikusnak mondható szponzorok, mecénások támogatásai lecsökkentek. A TAO eredetileg az utánpótlás fejlesztésére volt kitalálva, de mégis a támogatásokat jellemzően átcsatornázták a versenysport felé.
Ahol a kiskirály, ott a pénz
Idehaza jelenséggé vált, hogy kormányközeli politikusok, oligarchák kezébe kerültek a sportklubok, sportegyesületek. A jelenlegi 12 csapatos NB1-es mezőnyből csupán 3 egyesület nincs fideszes kézben. Ezek közül is az Újpest FC-t szerették volna megvásárolni a nyáron, ám a klub belga tulajdonosa – egyelőre – visszautasított minden ajánlatot. Mint látszik: a kormány a TAO-támogatások egy részét olyan klubokhoz küldi főként, ahol a kormányhoz hű emberek ülnek a tulajdonosi székben. Ez pedig felvet számos aggályt. A Puskás Akadémia az elmúlt 8 évben közel 20 milliárd forintnyi támogatást kapott, de a Fidesz pártelnöke, Kubatov Gábor által irányított Ferencváros is 10 milliárd forint felett van.
A színvonal helyett a bérek emelkedtek
A támogatás bevezetése óta nem lett több fiatal az NB1-ben. Bár tény, hogy a hátország létszáma jelentős mértékben növekedett. Azonban a mennyiség növekedése nem járt együtt a minőség javulásával is.
Ellenben a játékosok fizetése annál inkább: míg 2011-ben egy NB1-es játékos átlagban havi 600-700 ezer forintot keresett, és a legjobban fizetett labdarúgó havi 7 millió forintot kapott. Addig mára, 2019-ben az átlagfizetés havi 2 millió forint között mozog, ezen felül pedig a legjobban kereső futballista, havi 12-13 milliót keres idehaza. (Ezek a számok nettóban értendőek). De nemcsak a játékosoknál köszöntött be a kánaán. Egy neve elhallgatását kérő első osztályú utánpótlásedző elmondta, hogy míg 2010-ben havi 240 ezer forintot keresett, addig mára eléri a nettó 730 ezret a fizetése.
A milliárdos támogatásoknak az lett az eredménye, hogy sokszor az egyesületek olyan területekre (pl. fizetések) költötték a támogatásokat, amelyek aztán feneketlen kútnak bizonyultak. De az sem ritka, hogy a klubvezetőség vagy éppen a tulajdonos felveszi a támogatást, majd aztán csak egy kicsiny részét fordítják a csapatra, mert az ellenőrzés nem széleskörű. Valaki viszont a háttérben jól jár. Nagyon is.
Nem véletlen, hogy most egyre több olyan hírt olvasni, amely arról szól, hogy egyes csapatok, az irányított állami támogatás ellenére is, anyagi problémákkal küszködik.
Számkivetettek
Szombathelyen nemrégiben 15 milliárd forintért épült közel 10 ezres stadion. Az akadémia többszázmilliós támogatásban (is) részesült az elmúlt időszakban. Mostanra, sajtóhírek szerint azonban több mint 500 milliós adósságtól fulladozik a klub. Jelenleg az önkormányzattól várnak segítséget, azonban a szombathelyi városi vezetés feltételeket szabott meg a támogatásért cserébe. Egyelőre nem tudni mi lesz a klub jövője. A Szombathelyi Haladás az előző szezonban kiesett az NB1-ből, de jelenleg az sem biztos, hogy tudják vállalni a másodosztályt.
Hasonló eset volt Balmazújváros esete, a klub azután került bajba, hogy kiesett az első osztályból, amely miatt nem volt képes a kiadásokat "visszaállítani" NB2-es szintre. (Legalábbis a klubvezetőség szerint.) A sportegyesület aztán 377 millió forintnyi önkormányzati támogatást írt be költségvetési üzleti tervébe, amit az önkormányzat érthető módon nem kívánt megadni. (Balmazújváros éves költségvetése évi 2 milliárd forint). Orbán Viktorék aztán közel 100 millió forintos - rendkívüli - támogatással segítették ki a klubot.
Jellemző példa a Vas megyei Csepreg is, ahol a negyedosztályú csapat azért került a megszűnés szélére, mivel több millió forintnyi TAO-támogatással nem tud elszámolni. Az önkormányzat szerint nincs pénz arra, hogy visszafizessék a felvett támogatást.
A legextrémebb eset talán Szigetszentmiklósé: a városban a klub inkább csődöt jelentett azért, hogy megépülhessen a stadion. Az egykoron hosszú éveken át másodosztályú egyesület, 3,5 milliárdos stadionépítkezésbe kezdett bele. A 2016-ban kapott 2,12 milliárdos tao-támogatás mellé még 361 millió forintos segélyt kaptak az Emmitől, de így is mínuszban maradtak. Végül úgy döntöttek a városban, hogy a stadion érdekében megszüntetik a csapatot. Most már ott tartunk, hogy személyesen Orbán Viktor (!) által aláírt rendelet szerint stratégiai fontosságúvá minősítette a miniszterelnök a Szigetszentmiklósi Testgyakorlók Körét. Ennek köszönhetően további támogatásokat várhat a csapat nélküli klub, hogy a hőn áhított létesítménye végre elkészüljön.
Még az MLSZ elnök szerint is tarthatatlan a helyzet
Az MLSZ elnöke, Csányi Sándor a szövetség éves közgyűlésén fakadt ki a klubok gazdálkodása miatt. Hozzátette, hogy óriási probléma az, hogy egyre több klub felelőtlenül gazdálkodik. Az igazolt NB1-es játékosok több mint 40 százaléka nem játszik, a fiatal magyarok egyre kevesebb lehetőséget kapnak, több klubnak is pénzügyi gondjai vannak.
Csányi arra is emlékeztetett, hogy egyre kevesebb fiatal játékos lép pályára az első osztályban, ezzel szemben ugyanakkor egyre több a drága légiós, aki ráadásul nem is alapember a csapatában.
„Ez egyszerűen így nem mehet tovább. Dobjuk ki a pénzt az ablakon. Akkor legalább menjünk el havonta egyszer vacsorázni a küldöttgyűléssel, annak is több értelme van. Ennek a pénznek a nagyrészét a külföldiek viszik haza.”
Koncepció hiányában elmarad a fejlődés
Mint látható: a TAO bevezetése során nem volt egy átgondolt terv arra vonatkozóan, hogy a hirtelen jött forrásokkal mihez kezdjen a hazai labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség pedig ugyan ellenőrzi a felhasználás feltételeit, de korántsem teljes körű a vizsgálat. Ezáltal pedig könnyen vissza lehet élni a támogatással. A hazai labdarúgás pedig elszalaszt egy óriási lehetőséget, ugyanis a megfelelően felhasznált forrásokkal valóban ki lehetne építeni idehaza egy olyan rendszert, amely alapján idővel önfenntartóvá válna a sportág. Ám ennek hiányában, ha egyszer megszűnik ez a támogatási forma, illetve egy olyan kormányzat jön, amely kevésbé lesz ilyen bőkezű, akkor pillanatok alatt összedőlhet az egész rendszer.